A tavalyi győzelme után idén ismét sikerült nyernie a Vadrózsa 160-on: a Spartathlon előtt mit jelentetett ez a siker?
Boldog vagyok, hogy sikerült megvédenem a címem – mondta Gáspár Péter, aki 24:26 órás idővel győzött a Vadrózsa 160-on. – Tavaly mentem végig először ezen a teljesítménytúrán, akkor rögtön pályacsúcsot döntöttem.
Idén nem voltak hasonló ambícióim, egyrészt azért, mert a Spartathlonra készültem nagy erővel, másrészt azért, mert az elmúlt időszak időjárását figyelembe véve durva körülményekre számítottam.
Viszonylag sok eső esett a verseny előtt, így dús volt a növényzet, ráadásul akadt olyan szakasz, ahol elképesztő akadályokat alakított ki a természet. Hatalmas volt a viharkár, ráadásul eltévedésekkel, kerülésekkel együtt öt kilométerrel többet tettem meg a kelleténél. A sárga kereszt jelzés útján volt olyan egy kilométeres szakasz, amely átláthatatlan volt, rengeteg kidőlt fa, bokor és gaz nehezítette a dolgunkat. Ezt az egy kilométert egy-másfél óra alatt tettem meg, úgyhogy igazán nehéz volt a terep... A frissítést jól összeraktam, sikerült a terv szerint haladni, bár ez a rész egész évben jól működik. A Vadrózsán a tavalyi időmhöz képest egy óra pluszt gyűjtve értem be a célba, de így is remek idő, úgyhogy elégedett voltam. Az elsődleges célom az volt, hogy fussak egy jót, és sérülésmentesen teljesítsem a távot. Aannak is örülök, hogy jó állapotban voltam a végén is, ha mondjuk még negyven kilométert meg kellett volna tennem a célba érkezés után, talán még az sem esett volna nehezemre.
Elképesztő, hogy a százhatvan kilométeres Vadrózsa után és a kétszáznegyvenhat kilométeres Spartathlon előtt még a száztizenöt kilométeres privát Ultrabalaton Hegyestű Trailt is teljesítette.
Úgy tűnik, kiváló formában érkezik a hónap végén sorra kerülő Spartathlonra.
Várom a görög versenyt, mert valóban remek formában érzem magam. Sajnos, az elmúlt időszakban szomorú hírek érkeztek Görögországból, gondolok itt az erdőtüzekre és az árvizekre, a magam részéről nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy megrendezik a versenyt, de természetesen úgy készülök, hogy megtartják, és bizakodva várom a rajtot.
Milyen elvárásai vannak önmagával szemben: az Athén–Spárta közötti verseny legendásan kemény kihívás...
Az elmúlt két verseny azt mutatja, hogy jól sikerült a felkészülésem, és bízom abban, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi forgatókönyv. Egy évvel ezelőtt ugyanis elrontottam a frissítést, így aztán most nyáron ezt próbáltam jól összerakni. A frissítés a kulcsa mindennek. Figyelembe véve azt, hogy tavaly százhetven kilométernél a hatodik helyről szálltam ki, nagyon szeretnék a top tízben végezni.
Nyilván bombaerős a mezőny, minden évben vannak meglepetések, ám itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar résztvevők nevét, eredményeit nézve az éremre is lehet esély.