Milyen a jó turistatérkép és hogyan olvassuk?

Aki sűrűn kirándul, és szeretné magát bebiztosítani minden eshetőségre, gyakran vásárol magának papír túratérképet az adott hegységről. Az ára elfogadható, a mérete összehajtogatva meglehetősen kicsi, és ha elbizonytalanodnánk, merre is járunk, könnyen kisegíthet minket a bajból. Persze nem árt, ha tudjuk használni. Az alábbiakban elsősorban kezdő térképolvasóknak kívánunk segíteni.

Kezdjük azzal, hogy ha már van otthon egy régebbi kiadású térképünk, használhatjuk-e azt, vagy érdemes lecserélnünk egy frissebbre?

„Egy-egy turistatérkép új kiadására általában egy–három évente kerül sor.

A sűrűbb turistaút-hálózatú területek, tájegységek térképeiből gyakrabban, míg a ritkább turistaút-hálózatúak térképeiből ritkábban jelenik meg újabb kiadás – tájékoztatott Rakk Gyula térképész. – Napjainkban a természetjáró-infrastruktúra gyorsan változik: új utak jönnek létre, régiek szűnnek meg, pihenőhelyek, kilátók, szálláshelyek és egyéb létesítmények épülnek, sokszor a régebbi objektumok átalakításával vagy azok megszűnésével. A naprakészség a papíralapú, nyomtatott turistatérképek esetében is jogos elvárás, tehát egy újabb kiadású, lelkiismeretesen helyszínelt térkép mindenképpen közelebb áll a valóság ábrázolásához, mint valamelyik régebbi kiadás.”

Ha beszereztük a megfelelő turistatérképet, már csak meg kell tanulnunk használni. Rakk Gyula szerint a biztonságos tájékozódás alapvető feltétele a térkép tájolása, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy térképünket az „észak” jel, a fokhálózat vagy az észak-déli irányú koordináta-hálózat segítségével „beforgatjuk” az északi (észak-déli) irányba, azaz „tájoljuk”.

„Ehhez persze először a terepen meg kell határozni az északi irányt: ez történhet iránytűvel, tájolóval vagy olyan globális helymeghatározásra alkalmas eszközökkel, amelyek tartalmaznak beépített, elektronikus, két- vagy háromtengelyű iránytűt, például okostelefonnal vagy szabadidős GPS készülékkel.

Olyan térképpel tájékozódni, amely nincs helyesen az északi irányba tájolva, nagyon nehéz: ilyenkor az abszolút térképi irányok eltérnek a terepi, valós irányoktól.”

A turistatérképeken általában fel van tüntetve a méretezés (pl. 1:40 000, 1 km = 2.5 cm), a térkép jelkulcsi elemeinek magyarázatára szolgáló fontosabb jeleket, valamint műszaki jellegű és kiegészítő, magyarázó jellegű információkat is tartalmaznak. Ilyenek a főtérkép és a melléktérképek méretarányai, a vonalas aránymértékek és a lejtőalapmértékek. Ez utóbbi a lejtőmeredekség matematikai meghatározására szolgál.

„A turistatérképeken a térképi tartalom két részre bontható. Egyrészt a céltematikára, azaz a természetjárással, turizmussal, vendéglátással kapcsolatos elemekre és objektumokra, valamint az ezek között kapcsolatot teremtő közlekedési hálózatra. Másrészt a háttértematikára, amely a térkép topográfiai alapja. Ide tartozik a síkrajz, a vízrajz és a domborzatrajz. A piktogramok többsége szerepel a jelmagyarázatban, amelyek mégsem, azok az általános topográfiai jelkulcs részei, így a háttértematikához tartoznak. Ezen jelek megjelenése viszont annyira egyértelmű, általánosan elfogadott, hogy a jelmagyarázatban történő szerepeltetésük nélkül is viszonylag könnyen értelmezhetők.”

Természetesen a térképen látható színek is fontos jelentést hordoznak. A síkrajz tekintetében a fehér a szántót, a sárga a gyümölcsöst vagy szőlőt, a halványzöld a tisztást, rétet, legelőt, míg a zöld az erdőt jelöli. Domborzatábrázolás tekintetében a szintvonalas domborzatábrázolást úgynevezett domborzatárnyékolás egészíti ki a turistatérképek egy részénél.

„Ennek lényege, hogy a domborzatot egy adott pontból megvilágítva láthatóvá válnak a fény felőli oldalak és a fénnyel ellentétes, árnyékos oldalak lejtői – magyarázza Rakk Gyula. – Ha ez a szürkefokozatú »árnyék« világos, akkor a lejtő a fénysugárra közel merőleges helyzetben van, tehát a fény felőli oldalra esik. Ha az »árnyék« már nem világos, hanem egyre sötétebb, akkor a lejtőt a fénysugár már nem merőlegesen, hanem ettől eltérő beesési szög alatt éri, azaz a lejtő takarásban, árnyékban van. Minél inkább takarásban van a lejtő, azaz minél inkább eltér a fénysugár beesési szöge a merőleges iránytól, annál inkább sötétebb lesz ez a szürke szín.”

A turistatérképre ránézve felvetődhet még kérdésként, hogy mit jelölnek az egymáshoz közel lévő hullámos vonalazások egy hegységnél, illetve a vonalak egymástól lévő távolsága?

„Az optimális méretarányú turistatérképek domborzatrajzát általában szintvonalas domborzatábrázolással valósítják meg, gyakran domborzatárnyékolással kiegészítve.

A szintvonal a domborzat azonos magasságú pontjait összekötő, önmagába visszatérő, folytonos görbe vonal. Egy ilyen szintvonal tehát a domborzat vízszintes síkmetszetét adja egy konkrét magasságon. Adott alapszintköz – amely tetszőleges érték lehet, de turistatérképek esetén jellemzően az öt, tíz, valamint húsz méter van használatban, és a szintvonalak egymáshoz képesti magassági különbségeit jelenti, állandó érték – esetén szintvonalakkal szépen kirajzolhatók a domborzat nagy- és kisformái.”

Természetesen a papíralapú turistatérképek mellett is vannak megoldások a navigációra. Rakk Gyula elmondása szerint a magyarországi turistaút-hálózat és a természetjáró-infrastruktúra önkéntes feltérképezése a 2000-es évek elején a globális helymeghatározó rendszerek (GPS) elterjedésével kezdődött, és a turistautak.hu nevű projekt, közösség, honlap köré szerveződött. A turistautak.hu mellett a 2010-es években jelent meg az OpenStreetMap szabadon szerkeszthető és terjeszthető GIS (vektoros alapú, adatbázisháttérrel működő) alkalmazás. E rendszer adataiból szintén készülnek okostelefonok, szabadidős GPS-ek és egyéb navigációs eszközök számára térképek. Ez utóbbi az openmaps.eu közösségének köszönhető.

„Ezen adatbázisok részletessége a rendszer adatainak helyességétől, mennyiségétől és a térképi kimenetek minőségétől függ. A mai eszközökre mind a turistautak.hu, mind az openmaps.eu közössége által készített térképi kimenetek, térképek feltelepíthetők: legfeljebb egy térképkezelő segédprogramra – például Locus Free vagy Locus Pro – van szükség. Kézi, szabadidős GPS-ek esetében még erre sincs, mert ezek a készülékek tartalmazzák a »térképek kezelése« funkciót.”