Kevesebb az ideje a futásra, de így is nagy célokat tűzött ki

Az új esztendő elején járva tekintsünk kicsit vissza: milyen volt a tavalyi futóidénye?

Ha egy szóval kellene jellemeznem: változatos – felelte a Csupasportnak Filep Ákos. – Előzetesen nem terveztem ilyen sok versenyt, s azt kell, hogy mondjam, azok sikerültek jól, amelyekre nem is akartam elmenni, amelyek előzetesen nem szerepeltek a programban. Először a pályafutásomban edzővel készültem, ez pedig sok mindenre rávilágított. Jó volt szakember iránymutatása alapján építkezni, sokat tanultam a tavalyi esztendőben.

Mely versenyek emelkedtek ki 2025-ben? 

Az esztendő elején a Balaton Szuper Maraton amolyan felkészülési verseny volt számomra, s már ott éreztem, hogy jó formában vagyok, remekül sikerült. Aztán következett az esztergomi backyard, ahol harmincnyolc óránál leesett a chipem, így véget ért számomra a verseny. Nagyon sajnáltam, komoly tervekkel érkeztem a versenyre, jól is ment a futás, a huszonnégyórás világbajnoki terveim miatt, legalább negyven órát akartam menni, hogy minél előbb megkezdhessem a felkészülést. Mivel Esztergomban ez nem jött össze, így Tihanyba is elmentem, ahol elképesztően meleg időjárás fogadott minket, valóságos katlanban éreztem magam. Nem pörögtem túl a dolgokat, igyekezem tartalékolni.

A második nappal is lassabban haladtam, majd harminchat óra körül kissé dehidratált állapotba kerültem. Igyekeztem hűteni magamat, de valamiért nem ment. Lehet, hogy sok sót ettem, de ez még nem bizonyosodott be. A dehidratáció ellenére fejben végig maximálisan ott voltam, aztán a második napon gyomorproblémák is jelentkeztek. A folyadékháztartásom felborult, nem hűtött rendesen a szervezetem, ezért vizeztem, jegeltem magam. Sok energiát vesztettem, a vízháztartás felborulását pedig nem tudtam helyrehozni. Pedig csak annyi vizet ittam, amennyit a szervezetem fel tud venni. Amint megemeltem a folyadékbevitelt, elkezdett vizesedni a térdem, ekkor ki is szálltam. Azonban amiért mentem megcsináltam, azaz kvalifikáltam magam a kétezerhuszonnhatos backyard csapatvilágbajnokságra. De hogy pozitívabb dolgokról is beszéljek, volt egy vicces jelenet ezen a versenyen. Miután lement a nap, vártuk az éjszakát, hogy hűvösebb legyen. Egy kis pihenés után éjszaka átöltöztem felkaptam a rajtszámot, kulacsot és irány a rajtzóna. Majd azt vettem észre, hogy futóboxerben és pólóban állok a rajtvonalnál. Elfelejtettem felhúzni a rövidnadrágomat, de már nem volt mit tenni egészkor rajt, szóval így kellett mennem egy kört. Szerencsére este volt már, a sötétben nem volt annyira kellemetlen a helyzet. Legalább lett egy boxerben futott köröm. Végül ötven kört tettem meg, amivel elégedett voltam, hiszen összejött a kvalifikáció.

Még mielőtt a franciaországi világbajnokságról beszélnénk, ott volt még a Suhanj6! hatórás megmérettetés.

Ahogy az imént mondtam, elkezdtem edzővel együtt dolgozni, ennek pozitív hatását éreztem is a formámon, ez a Suhanj!6-on is látszott. Közel hetvennégy kilométert tettem meg, jó formában voltam, de sajnos beleléptem egy gödörbe, ami miatt kisebb sérülést szenvedtem. A regeneráció a huszonnégyórás világbajnokságig tartott, edzettem, de nem tudtam teljes értékű munkát végezni. Éppen ezért, nehéz volt a felkészülés utolsó szakasza, ráadásul a család és a munka mellett kevés idő jutott a pihenésre, ami miatt fáradt voltam. Egy kicsit azt éreztem, hogy megborult az egyensúly, nem éreztem magam igazán jó formában a vb előtt és sajnos a paraméterek is ezt igazolták.

Ezeknek fényében hogyan sikerült a franciaországi huszonnégyórás világbajnokság?

Közepes állapotban álltam a rajtban, de nem fájt semmim. Tizenkét óráig szépen mentem, százhúsz kilométert tettem meg a tervek szerint, aztán gyomorproblémák miatt bele kellett nyúlnom a frissítésembe, csökkentenem kellett a szén-hidrátot. Nagyon meleg volt Franciaországban, ráadásul túlságosan sokan voltunk a pályán, és össze-vissza mérték az órák a kilométereket. Sok helyen rossz volt az útfelület, így többünknek is megfájdult a talpa, továbbá túl sok kanyart is tartalmazott a pálya.

Előzetesen kétszázharminc és kétszáznegyven kilométer közé szerettem volna jutni, végül közel kétszázhuszonhatig mentem, minden nehézség ellenére akár össze is jöhetett volna az előzetes célom, de a gyomorprobléma közbeszólt. A végére teljesen szétesett a frissítésem, így visszaesett a tempóm és elfogyott az energiám. Sokkal több volt bennem, de sajnos nem jöttek össze a dolgok. Éppen ezért, a huszonnégyórás futást tekintve maradt bennem hiányérzet.

Ezek szerint kétezerhuszonhatban javítani akar huszonnégyórán?

A család miatt nem tűztem ki magam elé hatalmas célokat kétezerhuszonhatban, nem tudok majd annyi időt fordítani a futásra, amennyit kéne a nagy eredményekhez. Természetesen így is lesznek versenyeim, így többek között a Balaton Szuper Maratonon, az esztergomi backyardon és az októberi backyard satellite világbajnokságon mindenképpen szeretnék ott lenni. Egyébként a magyar backyard Pósa Tibornál remek kezekben van, sok időt és energiát tesz bele, hogy folyamatosan fejlődjön és egyre jobb legyen. Remélem ez a vb eredményeken is látszik majd.