Kevesebb az ideje a futásra, de így is nagy célokat tűzött ki

Egy rövid értékelés erejéig nézzünk vissza a 2025-ös futóidényére.

Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, változatos volt – felelte a Csupasportnak Filep Ákos. – Nem terveztem ilyen sok versenyt, s azt kell mondanom, azok sikerültek jól, amelyekre nem is akartam elmenni, amelyek nem szerepeltek a programban. Először a pályafutásomban edzővel készültem, ez pedig sok mindenre rávilágított. Jó volt szakember iránymutatása alapján építkezni, sokat tanultam tavaly.

Mely versenyek emelkedtek ki? 

Az esztendő elején a Balaton Szuper Maraton amolyan felkészülési verseny volt, s már ott éreztem, hogy jó formában vagyok, remekül sikerült. Aztán következett az esztergomi backyard, ahol harmincnyolc óránál leesett a chipem, így véget ért a versenyem. Nagyon sajnáltam, nagy tervekkel érkeztem, jól is ment a futás, a huszonnégy órás világbajnoki terveim miatt legalább negyven órát akartam menni, hogy minél előbb megkezdhessem a felkészülést. Mivel Esztergomban ez nem jött össze, Tihanyba is elmentem, ahol nagyon meleg idő fogadott minket, valóságos katlanban éreztem magam. Nem pörögtem túl a dolgokat, igyekezem tartalékolni.

A második nappal is lassabban haladtam, majd harminchat óra körül kissé dehidratált állapotba kerültem. Igyekeztem hűteni magamat, de valamiért nem ment. Lehet, hogy sok sót ettem, nem tudjuk pontosan. A dehidratáció ellenére fejben végig maximálisan ott voltam, aztán a második napon gyomorproblémák is jelentkeztek. A folyadékháztartásom felborult, nem hűtött rendesen a szervezetem, ezért vizeztem, jegeltem magam. Sok energiát vesztettem, a vízháztartás felborulását pedig nem tudtam helyrehozni. Pedig csak annyi vizet ittam, amennyit a szervezetem fel tud venni. Amint megemeltem a folyadékbevitelt, elkezdett vizesedni a térdem, ekkor kiszálltam. Azonban amiért mentem megcsináltam, azaz kvalifikáltam magam a kétezerhuszonnhatos backyard csapat-világbajnokságra. De hogy pozitívumról is beszéljek, volt egy vicces jelenet ezen a versenyen. Miután lement a nap, vártuk, hogy hűvösebb legyen. Egy kis pihenés után éjszaka átöltöztem, felkaptam a rajtszámot, kulacsot és irány a rajtzóna. Majd azt vettem észre, hogy futóboxerben és pólóban állok a rajtvonalnál. Elfelejtettem felhúzni a rövidnadrágomat, de már nem volt mit tenni, egészkor rajt, szóval így kellett mennem egy kört. Szerencsére este volt már, a sötétben nem volt annyira kellemetlen a helyzet, legalább lett egy boxerben futott köröm. Végül ötven kört tettem meg, amivel elégedett voltam, hiszen meglett a kvalifikáció.

Még mielőtt a franciaországi világbajnokságról beszélnénk, ott volt még a Suhanj6! hatórás erőpróba.

Ahogy az imént mondtam, elkezdtem edzővel dolgozni, ennek pozitív hatását éreztem is a formámon, ez a Suhanj!6-on is látszott. Közel hetvennégy kilométert tettem meg, jó formában voltam, de sajnos beleléptem egy gödörbe, kisebb sérülést szenvedtem. A regeneráció a huszonnégy órás világbajnokságig tartott, edzettem, de nem tudtam teljes értékű munkát végezni. Éppen ezért nehéz volt a felkészülés utolsó szakasza, ráadásul a család és a munka mellett kevés idő jutott a pihenésre, ami miatt fáradt voltam. Egy kicsit azt éreztem, hogy megborult az egyensúly, nem éreztem magam jó formában a vb előtt, és sajnos a paraméterek is ezt igazolták.

Ezek fényében hogyan sikerült a vb?

„Közepes” állapotban álltam a rajtban, de nem fájt semmim. Tizenkét óráig szépen mentem, százhúsz kilométert tettem meg a tervek szerint, aztán gyomorproblémák miatt bele kellett nyúlnom a frissítésbe, csökkentenem kellett a szénhidrátot. Nagyon meleg volt Franciaországban, ráadásul túlságosan sokan voltunk a pályán, és össze-vissza mérték az órák a kilométereket. Sok helyen rossz volt az útfelület, így többünknek is megfájdult a talpa, továbbá túl sok volt a kanyar.

Előzetesen kétszázharminc–kétszáznegyven kilométer közé szerettem volna jutni, végül közel kétszázhuszonhatig értem, minden nehézség ellenére összejöhetett volna a célom, de a gyomrom közbeszólt. A végére teljesen szétesett a frissítésem, így visszaesett a tempóm és elfogyott az energiám. Sokkal több volt bennem, de nem jöttek össze a dolgok, ezért aztán maradt bennem hiányérzet.

Kétezerhuszonhatban javítani akar a huszonnégy óráson?

A család miatt nem tűztem ki magam elé hatalmas célokat idén, nem tudok majd annyi időt fordítani a futásra, amennyit kéne a jobb eredményekhez. Természetesen így is lesznek versenyeim, többek között a Balaton Szuper Maratonon, az esztergomi backyardon és az októberi backyard satellite-világbajnokságon mindenképpen szeretnék ott lenni. Egyébként a magyar backyard Pósa Tibornál remek kezekben van, sok időt és energiát tesz bele, hogy folyamatosan fejlődjön és egyre jobb legyen. Remélem, ez a vb-eredményeken is látszik majd.