Kalandos indulás után bronzérmet nyert Bogár János Görögországban

Nem sokon múlt, hogy lemaradjon a Sparta City Ultráról, de végül összejött, s előkelő helyen végzett.

Habár a nevezésem megvolt, nem sokkal a verseny előtt derült ki, hogy valóban részt tudok venni rajta – mondta a Csupasportnak Bogár János, aki 185 kilométert megtéve harmadik lett a Sparta City Ultra huszonnégyórás számában. – Nem olyan népszerű ez az esemény, mint a Spartathlon, de ott a nevezési díj, valamint az egyéb fizetnivalók, mint a repülőjegy, a szállás vagy az autóbérlés. Az utolsó pillanatban dőlt el, hogy egy kedves ismerősöm támogatásának hála ott lehetek, ezúton is köszönöm szépen neki. Vannak még csodák és rendes emberek.

Azt hallottam, a harmadik hely ellenére kifejezetten elégedetlen az eredményével. Igaz ez?

 Így a száznyolcvan kilométer volt a célom, amellyel már be lehet kerülni a márciusi Spartathlon-sorsolásra. Végül száznyolcvanöt kilométert tettem meg, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Ez a szám nagyon alacsony, sok kiváló magyar futó jóval többet tudott volna megtenni ezen a versenyen. Nem örülök az eredménynek, még akkor sem, ha ezzel harmadik lettem.

Térjünk rá a versenyre: hogyan élte meg?

Kalandosan kezdődött az indulás… Az autónk megadta magát az utazás napján, így nem tudtam, hogyan jutunk el Fancsalból a budapesti repülőtérre. A vonatot nem mertük bevállalni, mondván, ha késik, akkor lemaradunk a járatról. Végül a barátaim segítettek, ők vittek el, innen is köszönöm szépen nekik. Ahogy mindig, úgy most is remek időjárás fogadott minket a versenyen, egy másik magyar, Veres Béla is részt vett a huszonnégyórás számban, segítettük egymást. Az ő célja is a száznyolcvan kilométer volt, szerencsére sikerült neki. A futásomra nem lehet panaszom, amikor láttam, hogy nem lehet meg a kétszázhuszonöt kilométer, jócskán visszavettem. Nem sokat pihentem, de bevallom, rengeteget beszélgettem a futótársaimmal, jó volt találkozni velük Görögországban. Szinte hihetetlen, de húsz óra után a tizenegyedik helyen tartózkodtam, innen jöttem fel négy óra alatt a harmadikra. Egyáltalán nem éreztem, hogy ennyire jövök fel, csak futottam a kényelmes tempómban. Veres Béla segítője, Zsófi szólt, hogy egyre előrébb vagyok, alig hittem a fülemnek. Végül sikerült megszereznem a harmadik helyet. Egyébként az időjárás a futók többségének nehézséget okozott, sokan elkezdtek sétálni a hajrában, de akadtak olyanok is, akik előlem adták fel. 

Azért mégiscsak egy nemzetközi eseményen ért el szép eredményt. Ráadásul párja, Ildikó azon kívül, hogy önt segítette, versenyzett is.

Örülök, hogy szóba hozta, mindenképpen szerettem volna Ildikóról beszélni. Ő a hatórás versenyen vett részt, ahol az első hatot díjazták. Nos, ő éppen a hetedik lett, alig lemaradva a hatodik helytől… Nekem ezért hatalmas lelkiismeret furdalásom van, ugyanis kétszer is kávét főzött nekem a versenye közben, segített, s ezért maradt le a díjazásról. Persze, ezt utólag tudtuk meg, de rosszul érzem magamat. Gyakorlatilag feláldozta magát miattam. Ahogy mindig, úgy most is segített nekem végig, sokadszorra vagyok hálás neki.

Az időjárás mellett akadt bármi nehézség?

Az időjárás valóban nem volt túlságosan optimális, ráadásul a szél eléggé kellemetlenül fújt. De ehhez már hozzászoktam, ez már a negyedik alkalom, hogy részt vettem a Sparta City Ultrán. Illetve, el kell mondani, hogy a pálya ezerhétszáz méter szintemelkedést tartalmazott, ami nem kevés.

Lassan következik az utolsó Balaton SzuperMaraton: izgatott már?

Egy kicsit megbetegedve jöttem haza Görögországból, remélem gyorsan meggyógyulok, hiszen mindenképpen ott szeretnék lenni a február végi versenyen.