Korosztályos magyar győzelmek és világcsúcsok a 48 órás vb-n

Tökéletes versenyt teljesített?

Mondhatjuk, hogy igen – válaszolta a Csupasportnak Nemes László. – Már az első huszonnégy óra is nagyszerűen alakult, egyéni- és korosztályos magyar csúcsot futottam több mint kétszáznegyven kilométert megtéve, és a második fele is kiválóan ment. Akadtak nehézségeim, de teljes mértékben eredményes versenyt tudhatok a hátam mögött. 

Ahogy szokta, ismét több, kisebb-nagyobb célt tűzött ki maga elé?

Az egész versenyen csak előre néztem, elterveztem mindent, katonásan rendeztem a dolgokat – pont, ahogyan szoktam. Fizikálisan és mentálisan is maximálisan felkészültem a világbajnokságra, kisebb célokat tűztem ki magam elé, amelyeket szépen sorban szerettem volna teljesíteni. 

Sajnos egy kicsit elcsúszott menet közben, így változtatni kellett. Nándi aztán folyamatosan figyelte a tempót, végig bíztatott, az utolsó két órában grammra és másodpercre pontosan kimért és mondott mindent, így az ő hathatós segítségével jött össze a korosztályos világcsúcs és ez a remek eredmény. A végén egyáltalán nem volt könnyű olyan tempóban futni, mint az elején, de ott voltam a kapujában a harminchárom éves rekord megdöntésének, én pedig semmiképp nem akartam elszalasztani a lehetőséget. Szóval, boldog vagyok, hogy az összes célomat elértem, másrészt örülök, hogy végig fókuszban tudtam maradni – ez sokat számított. Mint ahogy az is, hogy a tanítványaim és sokan mások is végig biztattak, ezáltal erőt adták, így hozzájárultak ehhez a nagyszerű eredményhez. Köszönöm szépen mindenkinek. 

Abszolútban is érmet remélt előzetesen?

Abszolútban sosem tűzök ki célt, főleg a többnapos versenyeken, ugyanis a fiatalok sokkal jobb időeredményekre képesek. Éppen ezért, mindig korosztályos céljaim vannak. Ami az abszolútban szerzett ezüstérmet illeti, hasonló volt a helyzet, mint tavaly a huszonnégyórás országos bajnokságon, amikor az ölembe hullott az aranyérem. A spanyol Nicolás Monfortének kellett volna lennie a másodiknak, de egészségügyi problémái miatt nagyon lelassult, végül a harmadik lett. 

Tegyünk egy kis kitérőt: a lengyel kiválóság, Bartosz Fudali győzelme egyértelműnek tűnt?

Habár az eredmény ezt mutatja, nem igazán. Meglehetősen éles verseny alakult ki közte és a végül ötödik helyen végző ukrán Andrij Tacsuk és a harmadik spanyol Nocolás Monforte között. Sőt, sokáig utóbbi volt a második, de nagyon meghajolt, nem tudta megtartani a pozícióját. Le a kalappal előtte, nem volt jó egészségügyi állapotban, de nem adta fel, ment előre becsülettel. Talán mondhatom, hogy megérdemelte volna az ezüstérmet, de ezúttal nekem kedveztek a történések. 

Térjünk vissza önre, és a kitűzött céljaira. 

Szóval, abszolútban nem várok el semmit magamtól, a korosztályt tekintem mérvadónak, ott akarok minél jobb eredményeket elérni. Ezúttal az volt az első célom, hogy megdöntsem a huszonnégyórás egyéni csúcsomat, azaz kétszázharminckilenc kilométernél többet fussak. Végül 240.8 kilométer lett a vége, ami korosztályos magyar rekord is egyben. Sőt, ez már A-szintet jelent, ami sok helyre belépő. Régi vágyam volt ezt elérni. Aztán a következő célom az volt, hogy negyvennyolc órán korosztályban dobogón állhassak, valamint egyéni- és világcsúcsot fussak. Továbbá titkon vágytam rá, hogy hivatalosan a magyar rekorderek közé is felkerüljön a nevem, ami szintén összejött. Ahogy az edzőm is mondta, ez az én napom volt, minden téren jól jött ki a lépés.

Említette a nehézségeket: gyanítom, volt belőlük bőven egy ilyen kemény megmérettetésen. 

Huszonnégy óra után kemény öt óra következett, variálni kellett a frissítésen, amely végül csak megoldódott… De az egész messzebbről indult. Az ötödik órától elkezdett fájni az Achilles-ínam, nem volt vészes, de onnantól végig fájdalomcsillapítókat kellett bevennem. Szerencsére ez a futóteljesítményemre nem volt hatással. Az első huszonnégy óra egyenletes, jó tempóban ment, meglett a korosztályos magyar csúcs, elértem az egyik célomat. Majd tartottam egy kis szünetet, ettem, s valami felborult a szervezetemben… Miután elindultam, nem éreztem jól magam, így ismét le kellett dőlnöm húsz percre. Aludtam egy keveset, majd tovább indultam, de a gyomrom továbbra is rosszalkodott. 

Ittam két pohár jeges teát, ettem egy banánt, majd Maráz Zsuzsi javaslatára egy kis kólát is bevittem. Estére megérkezett az edzőm, Erdélyi Nándor, aki átvette az irányítást, elkezdte menedzselni a dolgokat, átírta a frissítést és igyekezett energetikailag helyre billenteni.

Tudja már, hogy mi okozhatta a problémát?

A frissítés, a koffeines sótabletta megterhelte a gyomromat. Miután Erdélyi Nándi átvette az irányítást, új frissítéssel mentem tovább, de nehezen vettem fel ismét a tempót. Azonban onnantól nem lassultam, nyilvánvaló volt, hogy a történtek ellenére is képes vagyok megdönteni a korosztályos világcsúcsot. Nándi grammra és másodpercre pontosan kiszámolt mindent, sokat köszönhetek neki. A javaslatára szottyos, túlfőzött rizst ettem és vizes kólát ittam, az utolsó két órában pedig olyan tempót mentem, mint az elején. Tizenegynéhány perccel a negyvennyolcóra letelte előtt döntöttem meg a korosztályos világcsúcsot, majd egy kört még megtettem. 

Tekintsünk előre ezután a kőkemény világbajnokság után: a megérdemelt pihenést követően mik lesznek a következő céljai? 

Természetesen vannak céljaim, de most a tanítványaim jönnek, az Ultrabalatonton jó néhányan ott lesznek egyéniben, segítek nekik. Én legközelebb a májusi Balatonfüredi Ultrafutó Fesztiválon veszek részt, és az októberi huszonnégyórás csapatvilágbajnokság is biztosnak tűnik. Aztán ott van a backyard, és néhány további kérdőjeles megmérettetés, de most a legfontosabb az, hogy a negyvennyolcórás világbajnokság után megfelelően regenerálódjak és teljesen rendbe jöjjön az Ahilles-ín sérülésem. Pihenés következik.