Ezüstérmet szerzett az eddigi legjobb UTH-ján

Ez a második hely az eddigi legjobb eredménye ezen a versenyen?

Ez volt a harmadik Szentlászló Trailem az UTH-n, tavaly álltam először dobogóra, akkor harmadikként végeztem, idén pedig másodikként értem célba – mondta a Csupasportnak Fekete Beatrix. – Külön öröm, hogy jelentősen javítottam a tavalyi eredményemen, közel ötven perccel futottam gyorsabban. A tíz órán belüli idő volt az álomcélom, amelyről úgy gondoltam, csak akkor lehet elérhető, ha minden tökéletesen alakul. Elsődlegesen a tavalyi időmön szerettem volna javítani, a második hely hab a tortán. Nemcsak az eredmény, hanem az érzések alapján is ez a legjobb UTH-m, erősebbnek éreztem magam, és a frissítés terén is sokat fejlődtem. Tavaly a pálya második felét már nagyon megszenvedtem, ráadásul az idei versenyre is meleg időt jósoltak, ami végül jóval kevésbé viselt meg, mint gondoltam.

Ezek alapján nagyszerű versenyen van túl. Hogyan élte meg a futást?

A párom segített a frissítésben, a tavalyi részidők alapján készítettünk időtervet. Fontos volt, hogy ne fussam el magam az első húsz kilométeren, ehhez képest a második frissítőpontra már negyedórával a tervezett idő előtt érkeztem. Ezen meg is lepődtem, mert nem tudtam eldönteni, ennyivel jobb formában vagyok, vagy egyszerűen túl erősen kezdtem. A helyezésemmel eleinte nem foglalkoztam, a saját futásomra és időmre koncentráltam. Először a Vadálló-köveknél szóltak az önkéntesek, hogy a harmadik helyen haladok, de akkor még nagyon szoros volt a verseny, a második, harmadik és negyedik helyezett szinte együtt mozgott. Pilisszentlászlónál kerültem stabilan a második helyre. Éreztem, hogy jól megy a futás, és ami talán még fontosabb, rendkívül élveztem is. A Pap-réti fordító után láttam szembejönni a harmadik és negyedik helyezettet, így tisztában voltam vele, mekkora az előnyöm. Azt is tudtam, hogy Vincze Zsófia jelentős előnnyel vezet, ezért a második helyet akartam megtartani. Szerencsére sikerült végig kontroll alatt tartani a versenyt, és a tudatos frissítésnek köszönhetően a hajrára sem fogytam el. Abszolút pozitív érzésekkel értem célba. 

Akadt bármilyen nehézsége?

Jelentős mentális holtpontom ezúttal nem volt, időnként azonban elkezdett görcsölni a lábam. Az első húsz kilométeren jelentkezett először, majd később is vissza-visszatért időként. Akkor nem tudtam pontosan, mi állhat a háttérben, de utólag az edzőmmel arra jutottunk, hogy valószínűleg kevés folyadékot vittem be. A sófogyasztás és a tempó megfelelőnek bizonyult, viszont a szükségesnél kevesebbet ittam, a jövőben jobban oda kell erre figyelnem. Előzetesen egyébként a nagy melegtől tartottam a leginkább, de szerencsére délre már célba értem, így a nap legforróbb óráit nagyrészt sikerült elkerülnöm.

Tekintsünk előre egy kicsit: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?

A következő nagy versenyem a Lavaredo Ultra Trail by UTMB nyolcvan kilométeres távja lesz június végén, kíváncsian várom a Dolomitok sziklavilágát, a másik nagy versenyem idén pedig a Vadlán Terep Ultra, ahol eddig még nem indultam, de régóta bakancslistás.

Fotók: Salomon Ultra-Trail Hungary