Mélypontra került, szenvedett, de ezüstérmet szerzett az UTH-n

– Ha jól tudom, nem először vett részt az UTH-n, és nem is az első érmét szerezte. Így van? 
– Való igaz, ez már a harmadik UTH-m volt, az elsőt még 2023-ban teljesítettem, de akkoriban még csak barátkoztam a terepfutással, teljesen kezdő voltam – mondta a Csupasportnak Ruzsovics Dorina. – Az első terepfutóversenyemet is az Ultra-Trail Hungary keretein belül futottam, mégpedig a harminc kilométeres Visegrád Trailen. Már akkor is tudtam, hogy ez az egyik legnépszerűbb rendezvény itthon, s habár annak idején még nem sokat edzettem terepen, mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Akkor elkövettem a kezdők összes hibáját.  Tavaly vettem részt másodszor az UTH-n, akkor az ötvennégy kilométeres távon futottam – nos, ez már sokkal jobban sikerült. Második lettem, nem sokkal maradtam le az elsőtől. Most is ezüstérmet szereztem, de érzésre a tavalyi jobb volt, a meleg most sokkal többet kivett belőlem. 

– Ilyen időjárási körülmények között milyen célt tűzött ki maga elé? 
– Mindenképpen szerettem volna a tavalyi öt óra harminckilenc perces időeredményemet megjavítani. Egyébként gondolkoztam a nyolcvannégy kilométeres távon is, de nem éreztem annyira komfortosnak az éjszakai rajtot. Szóval, maradtam az ötvennégyesnél, de mivel már napokkal korábban láttam, hogy nagy meleget jeleznek, megpróbáltam a rajtra lazábban kezelni az időterveket. 

– Milyen volt futás?
– Amikor beálltunk a rajtba, már éreztem, hogy ez kemény lesz, szerintem már akkor lehetett vagy huszonöt fok a tüző napon. Próbáltam egyenletes tempót tartani, és figyelni hogy ne fussam el az elejét, szerintem az első néhány kilométert könnyen el lehet futni ezen a távon. Amikor beértem az első frissítőpontra, az önkéntesek szóltak, hogy siessek, mert nem sokkal van előttem az első lány. De a saját tempómat akartam tartani, nem szerettem volna senki mással foglalkozni. Visegrád előtt nem sokkal már éreztem, valami nem oké, nehezebben ment a futás, a patakátkelésnél pedig éreztem, hogy belenyilall egy kisebb görcs a combomba. Próbáltam innentől kezdve sokkal lassabb tempóra kapcsolni, többet sétálni, mert még volt hátra bő harminc kilométer. Izgultam azért, hogyan telik majd el az utolsó szakasz, ha már ilyen korán nehézségeim adódtak. Utólag már tudom, hol hibáztam, a frissítésemben is akadtak hibák és jóval több vizet kellett volna innom.  

– Hogyan jött ki ebből a nehéz helyzetből? 
– Akkor kicsit mélypontra kerültem, hol tudtam kezelni és enyhültek az izomgörcsök hol nem. A versenytársak és az önkéntesek a pontokon nagyon sok erőt adtak, de sok volt a negatív gondolat bennem, és már a helyezésemet is majdnem elengedtem, úgy voltam vele, csak érjek be a célba. Hajlamos vagyok ilyenkor kicsit pánikolni, de valahogyan kirángattam magam ebből a helyzetből, és igyekeztem mentálisan ellazulni és nem stresszelni. De izgultam rendesen, mert innen még két emelkedő várt rám… Szőcs Anna az első tüske előtt ért oda hozzám, innentől sokat mentünk együtt, biztattuk egymást, ez nekem is erőt adott. Nem sokkal az utolsó frissítőpont előtt annyira begörcsölt a lábam, hogy egyperces szünetet kellett tartanom. A skanzennél még összeszedtem magam a hajrára, kaptam egy jóleső hideg vizes locsolást. Hat kilométerrel a  cél előtt már az utolsókat rúgtam a tűző napon az aszfalton haladva, láttam előttem Annát, de ott már egyértelmű volt a győzelme. Azonban mindent egybevetve hatalmas ajándéknak tartom  a második helyet még ilyen állapotban is. Szentendrére beérve elképesztő volt a hangulat, rengetegen szurkoltak a befutóknak, ami pluszerőt adott még a végére 
 

– Mit lehet tudni a folytatásról? 
– Június végén a Lavaredo Ultra Trail by UTMB ötven kilométeres távján leszek ott, ez egy bakancslistás verseny nekem, nagyon várom, hogy a Dolomitokban futhassak. Valódi örömfutást tervezek, a lehető legjobban szeretném kiélvezni a verseny minden egyes pillanatát. Ami az UTH-t illeti, jövőre is vissza szeretnék térni, de azt még nem tudom, hogy melyik távon.