Már a legjobbakkal veszi fel a versenyt, remek eredményt ért el a morzine-i vb-n

Ötvenhat kilométer, négyezerkétszáz méteres szintemelkedés és hetvenkét akadály várt önre a morzine-i spartan ultra-vb-n, ám a nehéz körülmények ellenére is az előkelő kilencedik helyen végzett a legjobbak között. Közösségi oldalán azt írta, az eddigi legnehezebb és legszebb versenyén van túl.

A legszebb, mert Morzine csodálatos, elképesztő helyen rendezik a világbajnokságot, azok a hatalmas hegycsúcsok és zöld területek a tavakkal egészen káprázatosak. Ráadásul egy ponton a Mont Blanc is látszódik. A nehézségét pedig nem kell ecsetelni, most pedig a szokásosnál még keményebb volt a vb – mondta a Csupasportnak Borza Helga.

Azt is írta, hogy két dolog miatt is pluszmotivációval kezdte a futást: egyrészt kislánya videoüzenetet küldött önnek, másrészt a rajt előtt kiemeltként felhívták a színpadra.

Tavaly is az első tízben végeztem, ráadásul magyar válogatott is vagyok, vélhetően ezért emeltek ki engem is. Egy évvel ezelőtt csak néztem a színpadra fellépő kiemelkedő versenyzőket, most meg én is ott lehettem – nagy élmény volt, büszkeséggel töltött el és motivált. Aztán ott volt a kislányom biztató videója, akit ezúttal nem tudtam elvinni magammal, itthon vigyáztak rá. Nagyon vártam már a morzine-i világbajnokságot, de legalább annyira a hazaérkezést is, hogy megöleljem. Örült nekem és az éremnek, de a háromszöget hiányolta… Mondtam neki, hogy most háromszöget nem hoztam, de legközelebb igyekszem eleget tenni neki. 

Az idei főversenyére milyen céllal utazott el?

Javítani akartam a tavalyi időeredményemen és helyezésemen. Bár ez nem jött össze, de jóval nehezebb dolgunk is volt, mint egy évvel ezelőtt. Elég, ha csak annyit mondok, ezer méterrel több szintemelkedést tartalmazott a pálya és hosszabb is volt… Egyébként a nehezítések ellenére csak tíz perccel lett rosszabb az időm, mint egy évvel ezelőtt, szóval ha úgy nézem, jobbat mentem. A mezőny is keménynek bizonyult, természetesen korábbi világbajnokok is részt vettek a versenyen – itt volt mindenki, aki számít. Egyáltalán nem adták könnyen a top tízet. A szintemelkedés nagy nehézséget okozott, a Juliai Alpok nyolcvan kilométeres távján szokott ennyi lenni, folyamatosan másztunk felfelé. Kemény terep várt minket, nehezebb, mint tavaly.

Hogyan értékeli a versenyt?

Az első kör harmincöt kilométert és háromezer méter szintemelkedést tartalmazott. Az elején egy sípályára kellett felmenni, meredek emelkedőkkel nyitottunk, majd jött a twister. Egy újabb mászás után egy tavon kellett átúszni, majd bedobtam a dárdát, de sajnos kiesett a táblából, aztán következett az újabb úszás. Aztán másztunk még egy kicsit, csodálatos helyre jutottunk fel, innen látszódott a Mont Blanc, majd újabb úszás és mászás jött az akadályok előtt. Egyébként akadt olyan nehéz akadály, amelyet szinte senki nem tudott megcsinálni, könnyítettek is rajta a délutáni age groupra. Egy vizezésből kötéllel kellett kimászni a sziklafalon, nem volt könnyű, az első kört a tizedik helyen fejeztem be.

Hogyan ment a második kör?

A második körben még volt egy kis bőr a kezemen, ez egyre rosszabb lett, és a fogós akadályoknál sokat hibáztam – de a többi lány is. A futás jól ment, igaz, a lefeléket óvatosan futottam meg, de a síkokon és az emelkedőkön sokat hoztam – a kilencedik helyezettet éppen futásban előztem meg. Szorosan alakult a második kör is, jól megfuttattuk egymást ezen a huszonegy kilométeren és ezerkétszáz méter szintemelkedésen. Egy másodpercig sem lehetett lazítani, szerencsére jó napot fogtam ki, szép eredményt értem el, elégedett vagyok. Mindenki jónak ítélte az eredményemet, ilyen nehéz pályán, az ultra-világbajnokságon elitben nagyszerű a kilencedik hely. Ez az időeredmény age groupban győzelmet jelentett volna, de számomra többet ad, hogy elitben, a legmagasabb szinten versenyzek, így tudok a legjobban fejlődni. Jól éreztem magam, remek eredményt értem el, talán a lejtőkben maradt egy kicsi, azokon óvatosabban mentem.

Ezúttal mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

A multi extrém volt, ahogy az imént mondtam, szinte senkinek nem sikerült, módosították is rajta. Más nehézség nem volt, de a tavalyihoz képest plusz ezer méter szintkülönbség nem esett jól, de meg lehetett oldani.

Hosszú utat tett meg idáig, lépésről lépésre haladt, nagyszerű évek vannak a háta mögött, mostanra a legjobb spartanversenyzők között emlegetik, ez az eredmény is ezt mutatja.

Verseny közbe eszembe jutott, amikor kétezertizenkilencben az andorrai ultrán szenvedtem és azért küzdöttem, hogy a checkpointokra érjek… Kezdő voltam, most pedig egészen más, merészebb célokat tűzhetek ki. Most már azt nézem, hogy az elit top tízesek mit csinálnak, és velük küzdök a jó eredmény eléréséért. Szülés után amikor visszatértem a pályára, eldöntöttem, hogy szeretnék nagy célokért versenyezni, a legjobbakkal akarom megméretni magam. Hosszú volt az út, tele akadályokkal, de itt vagyok, a nemzeti csapat tagjaként. Elképesztő érzés, büszke vagyok magamra.

Megvolt az idei főversenye, de jönnek a következő megméretések. Mi lesz ezután?

A következő hétvégén a szombathelyi spartanon veszek részt a superen és a sprinten, majd augusztus elején Ausztriában, a KAT100 by UTMB ötvenegy kilométeres távján. Ami a spartant illeti, októberben két nagy verseny is lesz, előbb a franciaországi beast Európa-bajnokság, majd a görögországi trifecta-világbajnokság. Kemény lesz viszonylag rövid idő alatt két ennyire kemény versenyt teljesíteni, de várom már, minden tőlem telhetőt megteszek a kiemelkedő eredmény elérése érdekében.

Borítókép: Spartan Ultra Morzine