Meglepetésre legnagyobb sikerét érte el az ultrafutásban
– A közelmúltban harmadik lett az Ultrabalaton Trail száztizenöt kilométeres távján: elégedett a bronzéremmel?
– Az volt a fő célom, hogy nevezhessek a privát kihívásokra, ehhez pedig tizenöt órán belül kellett beérnem – mondta a Csupasportnak Elekes László, aki 12:19:35-ös idővel harmadik lett a férfiak között az Ultrabalaton Trail 115 kilométeres távján. – De úgy voltam vele, hogy talán tizennégy órán belül is sikerülhet a teljesítés. Az elején az élbolyban futottam, ötven kilométerig jól tartottam a tempót, majd a lendület megmaradt, és kitartottam a végéig. Nagyon boldog vagyok, bevallom, én sem számítottam ilyen kiemelkedő teljesítményre.
– Ezek alapján remekül mehetett a futás.
– Balatonhenyéig, azaz ötven kilométerig kiválóan haladtam, tudtam tartani az öt perc alatti átlagtempót, majd normális módon jött a lassulás. És ezzel együtt a holtpontok is…
Tudtam, hogy a harmadik helyen vagyok, örültem neki, de közben lelkiekben is meg kellett küzdenem a saját nehézségeimmel.
Kettős érzésekkel futottam, majd a Hidegkutnál lévő fordítónál szembetalálkoztam a mögöttem lévőkkel, s láttam, hogy közel vannak hozzám. Hoffer Ottó ötszáz méterrel a cél előtt mellém ért, majd egy kicsit ellépett. Akkor úgy voltam vele, várok a hajráig, és kétszáz méterrel a cél előtt hatalmas sprintbe kezdek. Ezt csináltam, szerencsére nem bírta a tempót, végül tizenegy másodperccel értem be előtte a célba. Sokáig egyedül haladtam a harmadik helyen, a végén pedig már semmiképpen sem akartam kiengedni a kezemből. Akkor egyébként elképzeltem, hogy milyen lehet ott állni a dobogón, mindenképpen át akartam élni. Nagyon boldog voltam, még másnap is alig hittem el, hogy ez velem megtörtént. Egyértelműen ez a legnagyobb sikerem eddig az ultrafutásban.
– Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?
– Balatonhenye után volt egy komoly holtpontom, ami főleg érzelmileg viselt meg. Igyekeztem túltenni magam rajta, a céljaimra koncentráltam, csak mentem tovább. De Köveskál után egy emelkedős részen is megzuhantam, alig bírtam menni, különböző pontokat tűztem ki magam elé, hogy meddig futok és sétálok felváltva. Aztán minden hullámvölgyből kimásztam, és a bronzéremig mentem. Korábban még nem fordult elő olyan, hogy a harmadik helyen haladok és engem üldöznek, nyomás volt rajtam, de jól kezeltem. A frissítésem végig jól ment.
– Tekintsünk előre egy kicsit: milyen célokat tűzött ki a közeljövőre?
– November közepén jön az Iszinik 100, illetve ezen kívül még decemberben Győrben lesz egy száz kilométeres jótékonysági futásom. Aztán következik egy kis pihenő, majd a felkészülés a következő évre.
