Nehéz Dakarra számíthatnak a 2009-es indulók Dél-Amerikában

– Úgy hallom, rekordidő alatt betelt a nevezési lista a következő Dakar-ralira. Igaz ez?
– Igen. Már nem tudunk nevezéseket fogadni, több mint ötszázötven jármű legénysége jelezte ugyanis részvételét a versenyünkre. Persze, közülük lesz azért olyan, aki végül nem jön el, mert nem tudja összegyűjteni az induláshoz szükséges részvételi díjat, de azért így sem panaszkodhatunk – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Frédéric Lequien, a verseny egyik igazgatója.

– Mi alapján fogadták el egyes versenyzők nevezését, és utasították el másokét?
– A Dakar mezőny nagy része tapasztalt versenyzőkből áll, a fennmaradókat pedig az eddigi sporteredményeik alapján válogattuk ki. Figyeltünk arra, hogy lehetőleg olyanok legyenek, akik végig tudják csinálni a versenyt.

– Dél-Amerika nincs közel. Mi lesz a program? Hogyan szállítják a járműveket?
– Az adminisztratív és a technikai átvétel Le Havre-ban lesz november végén, azután hajóra tesszük az autókat, motorokat és kamionokat, amelyek útra kelnek az óceánon, hogy aztán január elején gazdáik visszakaphassák őket. A verseny ugyanis január 3-án rajtol Buenos Airesből.

– Sokan érdeklődnek az új kihívás, az új verseny iránt. Mire számíthatnak azok a résztvevők, akik Afrikához szoktak? Hasonló terepen autózhatnak?
– Nem. Teljesen más terepen – habár itt is lesznek homokdűnék. A versenyzőknek és az autóknak egyaránt megterhelő lesz ez a viadal, azt mondom, nehéz viadalra készüljön az, aki elrajtol a 2009-es Dakaron. Lesznek majd olyan gyors szakaszok, amelyek a volt ralipilótáknak fekszenek jobban, és persze átkelünk jó néhány hatalmas dűnén is. Szerintem jó néhányan meglepődnek majd azon, hogy mivel találják szembe magukat.

– Hogyan lehet felkészülni rá?
– Fizikálisan egyszerűen muszáj a topon lenni, mert aki nem teszi, két-három nap után biztosan elbúcsúzik a küzdelmektől. Argentínában és Chilében januárban lesz nyár, tehát nem kell meglepődni, ha negyven fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála. Az pedig nemcsak az autók és motorok számára megterhelő, hanem bizony az embereknek is. Ehhez jön még, hogy több mint hatezer kilométer a szelektív szakaszok hossza, úgyhogy én mondom, nem lesz könnyű...

– Ugyanúgy táborokban laknak majd az emberek, mint Afrikában?
– Igen. Kialakítjuk a táborokat, ugyanúgy, mint Afrikában. A mezőny együtt étkezik, a szokásos módon az étkezősátorban, szóval minden olyan lesz, mint a korábbiakban. Aki akar, ott alszik a többiekkel a sátrában, aki nem autózik egy kicsit a közeli városig, ahol szállodában töltheti az éjszakát.

– Tud valamit mondani a magyar versenyzőkről?
– A jelentkezések alapján ugyanannyian lesznek, mint amennyien az idei versenyen indultak volna, vagy talán még eggyel többen is... Igen, ha jól emlékszem, huszonegyen jelentkeztek, de ebben természetesen nemcsak a versenyzők vannak, hanem a szervizcsapatok is.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást a következő Dakaron?
– Hogy az emberek nem ismerik a terepet. Afrikában már mindenki egy kicsit otthon érezte magát, a rutinosabbak már tudták, nagyjából mi vár rájuk a következő napon, mire kell készülniük. Most ez nem lesz, senki sem tudja, mi következik, s ez természetesen sokkal nagyobb stresszt jelent. Óvatosabbnak kell lenni és túlélni a hatezer kilométernyi szelektív szakaszt. Ez olyan, mintha New Yorktól Los Angelesig autózna el az ember, csak éppen nem aszfaltúton, hanem végig off road. Másrészt pedig a chilei sivatagban forróság lesz, ez is plusz nehézség.

– Mi a legjobb stratégia, ha valaki nyerni akar?
– Ha valaki nem ringatja magát abban a hitben, hogy könnyű lesz, mert nem lesz az. A verseny folyamán pedig figyelni kell arra, hogy csak akkor támadjon valaki maximális erőbedobással, ha arra nagyon nagy szükség van. Mindig meg kell próbálni egy kicsit tartalékolni egy kicsit a következő és az azt következő napra… Ez a Dakar specialitása…