Mi fán terem a ralikrossz? Leírás, szabályok, lebonyolítás

„A ralikrossz a gyorsasági motorsport egyik válfaja, melynek versenyei kacskaringós, körbeérő, vegyes borítású pályákon kerülnek megrendezésre” – olvasható az FIA, a Nemzetközi Automobil Szövetség hivatalos definíciójában.

Emberi nyelvre lefordítva ez körülbelül annyit jelent: a ralikrossz nagyjából olyan, mint a rali, csak míg utóbbi sportágban a versenyzők nyílt szakaszokon versenyeznek az óra ellen, a ralikrosszpilóták zárt pályákon vívnak egymás ellen, vas a vas elleni küzdelemben. A futamok sprintjellegűek, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a versenyek rövid ideig tartanak.

Egyszerre 5-6 versenygép hajt a pályán, és egy-egy ilyen futamból (az indulók számától függően) összesen körülbelül 100-150-re kerül sor versenyhétvégénként. Ez a nézők számára hihetetlenül tömény élményadagot biztosít, hiszen percről percre más és más versenyautók, valamint versenyzők vívnak egymással az arénában.

A versenyzők előbb egy időmérő edzésen, majd összesen három selejtezőfutamon vesznek részt, ahonnan a legjobban teljesítők bejutnak a finálékba. 2009-től kezdve az „A”-, „B”-, illetve „C”-döntő mellett immár „D”-döntőre is sor kerül az Eb-futamokon.

A „D”-döntőben (a selejtezőfutamok után kialakult eredménysor alapján) a 15–20. helyezett versenyzők indulhatnak, és közülük az első kettő kvalifikálja magát a „C”-döntőbe. A „C”-döntő győztese feljut a „B”-, a „B”-döntő első helyezettje pedig az „A”-döntőbe, ahol a selejtezőfutamok során a legjobb öt helyezést elért versenyző lesz az ellenfele.

A versenyhétvége végső győztese értelemszerűen az „A”-döntőt megnyerő versenyző lesz.

Elvileg tehát akár egy olyan pilóta is megnyerheti a versenyt, aki esetleg csak a „D”-döntő utolsó rajtkockájába kvalifikálta magát, ám ezt követően megnyeri a „D”-, a „C”-, a „B”-, majd az „A”-döntőt is.

Ennek természetesen csekély a valószínűsége, de ezen lebonyolítási rendszerrel (ami alaplogikájában kísértetiesen hasonlít a Forma–1-ben bevezetni kívánt éremrendszerhez) a nézők késhegyre menő csatákat láthatnak a „D”-, a „C”-, illetve a „B”-döntőkben.

Mindegyikben egyetlen cél lebeg a résztvevők szeme előtt: megnyerni a futamot, és továbbjutni a következő döntőbe. A második hellyel senki sem elégedhet meg, hiszen az kiesést von maga után (kivéve a „D”-döntőt, ahonnan az első két helyezett jut tovább).