Fazekas és Szalay a záró futamon vívja meg a sorsdöntő csatát

A leggyorsabb közülük a pontversenyt vezető gyári BMW-pilóta, Leonyid Novickij volt, aki pénteken egy kicsit hintába tette az ellenfeleket, utána aztán ha nem is verte el őket úgy, mint szódás a lovát, azért nem lehetett oka a panaszra. Nem is volt. Ezért jött ide – nyerni. A második és a harmadik hely sorsa érdekesen alakult: Miroslav Zapletal az utolsó szakasz előtt még az első helyért harcolt az orosszal, utóbb azonban egy féltengelytörés miatt a második pozíciót is elvesztette, át kellett adnia egy másik orosznak, Borisz Gadaszinnak. Ilyen az élet, ilyen az autósport. A csehek nem keseregtek sokáig, van még idejük és lehetőségük visszavágni.

Érdekesség, hogy eljött a versenyünkre a „wislai sasnak" becézett korábbi négyszeres síugró világbajnok és világkupa-győztes Adam Malysz is, aki újabban átpártolt az autósporthoz, és indul majd a 2012-es Dakaron. Egyelőre azonban csak a szárnyait próbálgatja új sportágában – nálunk technikai probléma miatt nem ért célba.

Ami a magyar értékelést illeti: benne volt a pakliban, hogy a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős megvédi bajnoki címét, s ehhez nem kellett volna mást tennie, „csak" megelőzni a fő rivális Fazekas Károlyt. De az is benne volt a pakliban, hogy a záró futamra marad a döntés, s végül ez jött be. Sőt, jelen állás szerint a szeptember utolsó hétvégéjén tartandó nagykállói viadal valóságos élet-halál harc lesz számukra – aki nyer, az a bajnok.

Történt ugyanis, hogy Szalay a reggeli szakasz legelején túl szűken vett egy kanyart, aminek az lett az eredménye, hogy egy tuskó alaposan átrendezte az Antara elejét. Az eredmény: szerelés az út szélén és háromórás büntetés, vagyis odalettek a győzelmi remények.

„Szalay Baluék megkönnyítették a dolgunkat – mondta Fazekas Károly. – Persze, azért mi is siettünk, külön öröm számomra, hogy sikerült szakaszt is nyerni ezek előtt a nagymenők előtt, akik szintén nem lazsáltak. Hétfőn van a születésnapom, azt hiszem, ez a hétvége volt az ajándék az égiektől."

Alighanem bárki vágyott volna egy ilyen ajándékra, de ezúttal Fazekas kapta meg, s a magyar értékelésben aratott győzelmével négy ponttal vezet az összetettben Szalay előtt. Mivel az eredetileg tervezett futamok közül az utolsó elmarad, már csak egy verseny, a nagykállói van hátra – azon dől el minden.

Amúgy Szalayék szenvedésének a tuskó érintésével még nem volt vége: 800 méterrel a cél előtt eltört a kardánkereszt. A csapattárs Rónaiék ugyan elhúzták őket a célkapuig (ez szabályos), ám az időellenőrző állomáson saját erőből, járó motorral kell áthaladni. A járó motort az Antara adta, a saját erőt meg Bunkoczi László, aki tiszta erőből tolta a kocsit. („Koszos is lettem, allergiás is vagyok, és még hetedikek is lettünk. Nem vagyok elégedett" – foglalta össze izzadtan a történteket a navigátor.)

A magyar értékelésben így Korda Erik lett a második, akit a szigorú technikai ellenőr nem engedett a világkupában indulni (az üzemanyagtankján az utolsó szám egy balesetnél megkarcolódott – ez okozta a galibát), de a magyarok között így is kiemelkedőt alkotott, s ha értékelik a világkupában, akkor sem kellett volna szégyenkeznie, sőt.

A dobogó harmadik fokán is egy születésnapos ünnepelt. Lónyai Pál egész hétvégén nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, Marton Dániel pedig kitűnően diktálta neki az itinert, pedig egyáltalán nincsenek is összeszokva. Ennek ellenére a Nissan-páros felállhatott a dobogó harmadik fokára a magyar értékelésben, ami hatalmas, hatalmas fegyvertény.