Selyemút-rali: rázós szakasz - de szó szerint

Buddha templomában színes forgatag – valamivel színesebb a szokásosnál, ugyanis a Selyemút-rali résztvevői közül azok, akik a táborban maradtak (szervizesek, a technikai személyzet) nyilván Eliszta egyik legnagyobb látványossága, Európa egyetlen buddhista temploma felé vették az irányt.

Áldást kértek, és kaptak.

Na mondjuk az a versenyzőkre is ráfért volna, mert pokoli éjszaka után (egész éjjel dörgött, villámlott, ömlött az eső, úgyhogy örült, aki megúszta anélkül, hogy beázott volna a sátra) rettenetesen nehéz nap következett. Noha a szelektív szakaszt 380 kilométeresre rövidítették (azt már nem vállalták be, hogy egy megáradt patakon átengedjék a mezőnyt), autóztak sárban, homokon, vizes homokon – szóval volt itt minden.

Szalay Balázs és Bunkoczi László egyetértett abban – ez a nap megfelelt egy nehezebb mauritániai pályának a Dakaron…

Az Opel Dakar Team párosa jó néhány kalandot megélt szerdán is, ám mindezek ellenére kilencedik lett a szakaszon és megtartotta hatodik helyét az összetettben.

„Fárasztó volt. És nem a hossza miatt, hanem azért, mert az eleje olyan volt, mint amikor Afrikában tevefüvön kellett autózni, óriási huppanókon mentünk keresztül, amelyek össze-vissza dobálták az autót, ez pedig eléggé megviselte a hátunkat. Amúgy ezen a napon sokkal több dűnén kellett átmennünk, mint eddig bármikor, s számunka az eső is csak körülbelül öt kilométerig okozott gondot. Akkor viszont annyira szakadt, hogy semmit sem láttunk, el is keveredtünk egy kicsit. Szerencsére csak tíz perc volt az egész, a homoknak csak a teteje lett vizes” – mondta Szalay Balázs, akinek navigátora, Bunkoczi László hozzátette, neki annyiból volt nehezebb dolga, hogy az oldalsó kis ablakát nem lehetett becsukni, így rá onnan is ömlött a víz. Nem elég tehát, hogy a szélvédőn nem lehetett kilátni, még a szemüvegén sem.

„Rázós szakasz volt – amiből mi ezen a napon ennyit tudtunk kihozni. Igazság szerint a mi Antaránknak nem nagyon fekszenek ezek a dobálós részek” – mondta Bunkoczi.

„Be kell vallanom, hetven kilométernél mélypontra kerültem – folytatta Szalay. – Gadaszin utolért, megelőzött, s bár próbáltam menni utána, csak estünk-keltünk, mert az nem a mi ritmusunk volt, amit ő diktált. El is engedtem, de utána még százötven kilométerig nem találtam magamra. A vége már rendben volt, s szerencsére tartani tudtuk az összetettbeli pozíciónkat is. Azért jó lenne még egy helyet előre jönni…” – mosolygott Szalay, aki utóbb azt is elárulta, fogadást kötött a verseny igazgatójával, Szemen Jakubovval, hogy benne lesz a legjobb ötben.

A többi magyar közül a Fazekas Károly, Horn Albert duó szerdán már nem vágott neki a versenytávnak. Előző nap ugyanis olyan technikai gondja akadt, amit a csapat nem tudott megoldani. A motor túlságosan is felmelegedett, ha nem akarták megfőzni, lassan kellett kijönniük a pályáról kedden. De ez sem segített, így sem tudták folytatni a viadalt. Fazekas azonban nem szomorodott el túlságosan, hiszen ez volt az első sivatagi versenye – tanulni jött ide. Tapasztalatokban pedig nem volt hiány az utóbbi napokban.

Liszi László és Sin Zoltán is gazdagodott néhánnyal – ami azt illeti. Először ugye a motorgond hétfőn, majd a remek részeredmény kedden, majd szerdán egy újabb probléma, ezúttal a turbóval. A Mitsubishi-páros hetven kilométerrel a szakasz célja előtt vesztegelt – és szerelt még helyi idő szerint este kilenckor is, próbálva kijavítani a problémát.

A szakaszt amúgy az orosz Vlagyimir Vasziljev nyerte meg, aki nagyon felgyorsult az utóbbi napokban, ám egy verseny eleji technikai gond miatt esélye sincs, hogy beleszóljon az éllovasok játékába – az összetettben továbbra is Christian Lavieille vezet.

A kamionosoknál Ales Loprais hiába nyerte meg a szerdai szakaszt, még mindig majd’ kilenc perc a hátránya az éllovas Eduard Nyikolajevvel szemben, aki teljesen békésen elszáguldozik a kék Kamazzal – főleg, hogy már csak egy szakaszon kell egérnek lennie ebben a furcsa macska-egér üldözősdiben.

Ha már kamionok: a Kovács Miklós, Tóth Tamás, Tóth György trió egyre jobban érzi az új Scaniát – legalábbis ezt bizonyítja, hogy minden nap remek részeredményeket produkál. A pilóta arról már a verseny elején (az első technikai gyerekbetegség kialakulásakor) lemondhatott, hogy az összetettben villantson, úgyhogy azóta egyrészt minden rászorulónak megáll segíteni – aki bajban van, ő kihúzza belőle –, másrészt meg élvezi a száguldást. Látszik is azon, ahogy közlekedik.