Szalay remekelt az első napon, Fazekas meg úszni tanult

A fentiekből kiderül: egyáltalán nem volt unalmas napjuk a magyar versenyzőknek vasárnap a Silkway-ralin, amelyen bár a nap hosszú volt (878 km), a szelektívnél (258 km) csak hosszabbak várnak a versenyzőkre a következő napokban.

De menjünk sorban!

Először Szalay Balázs érkezett meg a mieink közül a táborba: kifáradva, de azért boldogan, hiszen teljesítette, amit elhatározott: a tizedik helyen végzett, innen várja a folytatást. Ráadásul lehetett volna ez sokkal jobb is, ha 25 kilométerrel a cél előtt nem törik el a jobb hátsó féltengely. Éppen a legmélyebb homokban – hol máshol?!

„Jobban nem is alakulhatott volna számunkra ez a nap, hiszen itt vagyunk a célban – mondta Szalay Balázs a volgográdi táborban. – Huszonöt kilométer volt hátra a szakaszból, amikor eltört a jobb hátsó féltengely. Nem voltak dűnék, de mély homokon autóztunk, amelyen alig mertem fékezni, nehogy megálljunk és soha többé ne induljunk el..."

Végül azonban még a gondok ellenére is tizedikként ért célba a páros, vagyis a navigátor, Bunkoczi magában mormolt imái eredményre vezettek. Vagy talán az az ezerforintos hozta meg a szerencsét, amelyet az egyik vetélytárs autójában hagyott tavaly és most babonából visszakapott? Esetleg egyszerűen csak vigyáztak rájuk az égiek?

Végül is mindegy melyik az igaz, a lényeg, hogy célba ért a páros és kedvező pozícióból várhatja a folytatást.

A 35. helyen érkező Liszi László és Sin Zoltán sokáig azt hitte eltévedt, mert körülbelül másfél órát autózott légüres térben (a pilóta többször is megkérdezte a navigátort, de aztán a megnyugtató válasz hallatán csak mentek tovább), majd eljött az előzgetések ideje. A hegymászó világbajnok Isabelle Patissier-vel macska-egér játékot játszottak – hol az egyikük volt elöl egy eltévedés okán, hol a másik egy patakjárás következtében. „Elfáradtam, de jó volt" – összegezte a látottakat Liszi.

Fazekas Károlynak és Horn Albertnek kevésbé volt jó: először kiesett egy csavar a kormányösszekötőből (a két első kerék önálló életet élt, így negyven percet kellett szerelni), majd a nézők úszni tanították a BMW-t, beleterelték a patak legmélyebb részébe, ahonnan csak lengyel segítséggel tudott szabadulni. Ami rossz történhetett, az megtörtént, a magyar bajnoki címvédő bízik a pozitív folytatásban.

„Az már csak hab volt a tortán, hogy az elején elment az átbeszélőnk, mutogatás útján még tudtunk valahogy navigálni, de a kormányösszekötő csavarját ki kellett cserélni – negyven percig tartott, majd pedig a patakban is eltöltöttünk húsz percet, de nem volt más választásunk, egyenesen a legmélyebb részre tereltek a nézők. Még jó, hogy jött a lengyel lány és kihúzott" – mondta Fazekas.

A szakaszt amúgy a helyi hős, Borisz Gadaszin nyerte meg, ami egy kicsit őt is meglepte. Főleg azok után, hogy az előző két hazai versenye nem sikerült túl jól számára. Most jól áll, igaz, hétfőn ő nyitja az utat, ami talán némi hátrány, hiszen ő keresgéli majd, merre kell menni.

A kamionosoknál is egy orosz, Eduard Nyikolajev tette le a névjegyét a nyitó napon, miközben Kovács Miklós Scaniájával gondok akadtak: a motorral volt valami, ami miatt a magyar versenyzőnek meg kellett állnia a 138. kilométernél. Történjék bármi, ha reggelig beér a táborba, büntetéssel ugyan, de folytathatja a versenyt.

Így azután este tízig nem érkezett meg Volgográdba, ahol egyébként komplett kis ünnepség fogadta a terepralisokat: színpad, száztagú (vagy még több...) helyi zenekar, mini kazah falu, hagyományőrző csoportokkal, a kis kirakodóvásárban pedig még Sztálin mellszobrot is lehetett kapni (persze nem eredeti méretben...) Nem véletlen, a várost korábban Sztálingrádnak hívták.