Szalayék ruhában ünnepeltek a medencében

Először el sem hitték, hogy megnyerték a Selyemút-rali csütörtöki szakaszát (amint arról korábban már beszámoltunk, ezzel másodikak lettek az összetettben), azután meg úgy ünnepeltek, mint a gyerekek.

Szalay Balázs és Bunkoczi László a reggeli rajt előtt nem gondolta volna, hogy így ér véget a nap, titokban persze bíztak benne, hogy ha valaki hibázik, akkor bejöhetnek a legjobb ötbe, ugyanis eredetileg ez volt a célkitűzés.

Hogy túlteljesítették a tervet?

Annál jobb!

Majkopban, a táborban állították fel a rendezők a céldobogót, azon gurultak át egymás után azok a szerencsések, akik „túlélték” az elmúlt öt, rettenetesen nehéz versenynapot. A szakasz céljában fehér sállal köszöntötték az Opel Dakar Team párosát a helyi asszonykórus tagjai, ezen kívül kaptak egy malomkerék nagyságú kalácsot, a célban pedig érmet és a második helyezettnek járó trófeát. No és persze pezsgőt. De nemcsak abban fürödtek.

Miután lehajtott a céldobogóról, Szalay felmászott az Opel Antara tetejére és fejest ugrott a tábor közepén felállított medencébe. Először Bunkoczi László követte – ő is versenyzőoverallostól, ahogy volt, azután pedig a csapat összes többi tagja. Mondani sem kell, a táborban nagy tetszést aratott a magyar virtus.

„Az első dolgunk volt, hogy megköszönjük a fiúknak a sok munkát – nélkülük nem lehetnénk itt és nem értük volna el ezt a remek eredményt. Mert mi nem elvesztettük az első helyet, hanem kiharcoltuk a másodikat – és ez nagy különbség” – mondta csuromvizesen Bunkoczi László.

Szalay ehhez csak annyit tett hozzá: „A megfontoltság és a jó navigáció volt a siker kulcsa ezen a versenyen, amelynek legemlékezetesebb pillanata kétségtelenül a délutáni befutó volt. Hihetetlen, hogy nyertünk egy szakaszt és az is, hogy másodikak lettünk a végén” – mondta Szalay, akinek ez a mostani az egyik legnagyobb nemzetközi sikere: 2002-ben megnyerte a Fáraó-ralit, most pedig másodikként végzett a Selyemút-ralin.

S hogy melyik kedvesebb számára?

„Ez a frissebb, nyilván ezért most úgy érzem, ez a kedvesebb. Nagyon nehéz verseny volt, meg kellett küzdeni minden egyes kilométeren, ezért is örülünk nagyon, hogy a vége ennyire jól alakult számunkra” – mondta Szalay.

Az igazsághoz tartozik, hogy az éllovasok közül ketten is kapituláltak (Lavieille és Pelichet is technikai hiba miatt kapitulált), ám kettőt (Zapletalt és Kahlét) még így is meg kellett előzniük Szalayéknak – és ez csak úgy ment, hogy eszelős tempót diktáltak egész nap. A végén mindössze három és fél perc választotta el őket a végső győztes Borisz Gadaszintól is, ám egyetlen percig sem szomorkodtak amiatt, hogy meglehetett volna akár a győzelem is.

Sajnos nem alakult ilyen jól a szakasz a Liszi László, Sin Zoltán kettős számára, amely az utolsó szakaszon kényszerült a verseny feladására – a párosnak motorgondja volt, ami nem tette lehetővé, hogy teljesítse a versenytávot.

A kamionosoknál is felborult a papírforma, nemcsak Eduard Nyikolajev szomorkodott a pálya szélén (technikai gondok miatt), hanem Ales Loprais is elégedetlenkedett. Ahhoz képest, hogy tavaly az utolsó napon fordította a maga javára a versenyt, most az utolsó napon vesztette el az esélyt, hogy küzdjön a győzelemért, sőt, meg kellett elégednie a negyedik pozícióval. A versenyt Aydar Margyejev nyerte meg (szintén Kamaz – mi más?!), a magyar Kovács Miklós, Tóth Tamás, Tóth György tiró pedig a 12. helyen fejezte be a csütörtöki szakaszt, a versenyben pedig tizenhatodikként végeztek. Igazából számukra az utóbbi napok már csak tesztként szolgáltak, mert a verseny elején annyi technikai gondjuk volt a Scaniával (amely vadonatúj, most próbálták ki), hogy a gondok miatt jó néhány ellenőrző pontot kellett kihagyniuk, ami pedig több mint százórás büntetést jelentett. Úgyhogy számukra a jó részeredmények voltak fontosak – azok meg is születtek, úgyhogy a fiúknak fülig ért a szája a majkopi célban.