Sötét volt, sötét ló nem - Herczig vezet az első nap után

Vaksötét volt, de tényleg. Az orráig sem látott az ember, akinek volt esze, az fejlámpát hozott – legalábbis a pálya szélén állók közül. Nem csoda, hiszen nyolc óra is elmúlt, amikor az első autók legurultak a Baranya-kupa második szakaszáról. Volt, aki hatalmas lámpasorral az autó orrán, mások anélkül, a szemükben és a bátorságukban bízva – kinek-kinek a saját vérmérséklete szerint. Nagy meglepetés nem történt (nem jöttek elő a semmiből sötét lovak), akiket az elejébe vártunk, azok ott is voltak, s nem alakult ki nagy különbség.

Más kérdés, hogy néhányan jóval bátrabban voltak sötétben, mint szürkületben – legalábbis ezt bizonyítja, hogy a második szakaszon javítottak az időeredményükön. Köztük volt a bajnoki éllovas Kazár Miklós, a versenyben második helyen álló Kakuszi Zsolt, valamint a subarus Hadik András. (S aki nem gondolja, hogy ez tényleg nagy szó, próbáljon csak kétszáz métert megtenni ugyanazon az úton világosban és sötétben, aztán majd meglátja.)

Mindenesetre az összetettben vezető Kazár annyira óvatosan kezdett, hogy az már „lassúnak” is nevezhető (ez nem sértés, ő maga mondta), aztán rájött, hogy ez így nem állapot.

„Azt találtuk ki, hogy az első szakaszon lassan megyünk, mert az a biztos. Aztán az lett a vége, hogy a többiek kihúzott derékkal vonultak a szervizparkban, én meg csak a cipőm orrát néztem. És akkor Asi azt mondta, sokféleképpen el lehet veszíteni egy bajnoki címet: technikai okok miatt, bukás miatt és azért, mert az ember elóvatoskodja. Utóbbi esetben évekig ostorozhatod magad, hogy miért voltál olyan pancser. Hát én ezt nem akarom. Úgyhogy elkezdtünk versenyezni” – mondta Kazár, aki a negyedik helyről várja a viadal szombati napját, viszont nyolc (!) másodpercet javított sötétben, s a hátránya 5.5 másodperc az éllovas Herczig Norberthez képest.

Herczig amúgy az egyik nagy riválisa a bajnoki címért folyó csatában, s bár az utóbbi időben nemigen volt szerencséje, nem adja fel a harcot, hogy is adná?! S ha valaki azt hitte, a legutóbbi nagy esés még „benne van a kezében, a fejében”, tévedett.

„Nem számítottunk rá, hogy vezetjük majd a versenyt az első nap után, mert jó néhány másodpercet bent hagytunk a pályán, még nem autózunk száz százalékosan. Nem a sötétség miatt, inkább azért, mert a Mecsekben ilyenkor lecsapódhat az útra a pára, és az száznyolcvannál nem annyira vicces. De nem így történt, s mi lassan belerázódunk” – mondta Herczig.

Nos, az ellenfelek aggódhatnak, ha ez még csak a belerázódás.

A másik pilóta, aki meglepődött a saját teljesítményén, Kakuszi Zsolt volt. A második helyről várja a folytatást, s ha valamire, erre igazán nem számított, mint ahogy arra sem, hogy javítani fog sötétben.

„Legutóbb kétezer-ötben mentünk jól éjszaka, úgyhogy ez most egy kicsit meglepett. Talán annak köszönhető, hogy kicseréltük az izzókat, és végre jól láttam” – viccelődött Kakuszi.

Alapvetően jó hangulat uralkodott tehát, még a bajnoki címért küzdők között is, akik közül Botka Dávidnak van a legjobb esélye arra, hogy megszorongassa Kazár torkát. Botka jelenleg a harmadik, de elszánt, mint egy oroszlán, átharapná a vasat is, és nem szerénykedik – ő győzni jött ide.

Nos, nem lesz könnyű dolga, mert többen érkeztek ugyanezzel a céllal.

Ami a kétkerékhajtásúak versenyét illeti, a bajnokságban vezető Ollé Sándor azelőtt búcsúzott, hogy egyáltalán elkezdhette volna a küzdelmet. A technikai ördöge babrált ki vele, az első gyorsasági szakaszra tartott, amikor megállt az autója, amelyet a szervizparkban sem tudtak megjavítani, hogy legalább a szuperrali keretében folytathassák a küzdelmet. Pedig csak egy pont kellene nekik a bajnoki címhez. Amely azonban még így is csak akkor úszik el, ha Matók Ádám nyeri meg a versenyt. Ha Matók nyer, övé a bajnoki cím, ha nem, akkor Ollé örülhet. Addig azonban számára marad az aggódás, hiszen jelenleg nem a saját kezében van a sorsa. Vagyis a bajnoki cím sorsa.

A verseny (és a szezon) vasárnap 9 gyorsasági szakasszal ér véget.