Tereprali-vk: hűvös bemelegítés, de a magyarok legalább odaértek

Elég csak azt említeni, hogy a terepralisok közül mindenki csütörtökön indult el Pordenone irányába, s a hóvihar éppen az autópályán érte őket. Pócsik László ezúttal Somfai Mátyást kísérte csapatfőnökként a versenyre, s ha már ott voltak az M7-esen, jó Dakar-csapat módjára rögtön el is kezdtek segédkezni a mentésben. Amikor már mindenki biztonságban volt, s amire (kábé ezzel egy időben) szabaddá vált az út, mentek tovább, Olaszország felé. Hajnal kettőre meg is érkeztek.

Csakúgy, mint Szalay Balázs és Bunkoczi László – bár az Opel Dakar Team kettőse egész más útvonalat választott, de az M1-esen sem volt jobb a helyzet, a párost elterelték, s bár már este volt, mire átért Ausztriába, végül a gépátvételre időben megérkezett mindenki, s a délutáni, bemelegítő szakaszon is elrajtolt.

Ahogyan az várható volt, a gyári Minivel Krzysztof Holowczyc volt a leggyorsabb a vízátfolyásokkal tarkított, nyolc kilométeres szakaszon, amelyen legalább hó nem volt, a hideg meg senkit sem zavart, mert kárpótlásnak ott volt a verseny.

A legjobb magyar a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős volt, amely viszonylag hátul rajtolt, de felzárkózott a 11. pozícióba. Itt amúgy elsősorban nem is az eredmény volt fontos (az ilyen rövid szakaszokon többet lehet veszíteni, mint nyerni), hanem hogy egy kicsit visszarázódjanak a versenyzésbe, hogy egy kicsit újra összemelegedjenek az Opel Mokkával. Hozzátesszük, olyan nagy meleg azért nem volt – bár kora délután még mutatóba kisütött egy kicsit a nap, mire elkezdődött a száguldás, a szurkolók a pálya szélén már a nagyszekrényt is magukra vették volna, csak hogy ne fázzanak. De becsületükre legyen mondva, nem tágítottak. S megérte várniuk…

„Volt egy-két vizesárok és akadtak szűk, beláthatatlan részek a pályán, de szerencsére nem volt gondunk. Bemelegítésnek éppen jó volt” – mondta Szalay.

„Rendben volt – erősítette meg Bunkoczi. – Az autó egyben van, mi élveztük a szakaszt, másfél másodperccel vagyunk lemaradva a kétszeres Dakar-győztes Jean-Louis Schlessertől, ami szerintem elég jó. Amúgy is azt szoktam mondani, ha jól érezzük magunkat az autóban, az eredménnyel sem lehet gond, és most jól éreztük magunkat.”

Korda Erikék élvezték volna a szakaszt, ha látnak valamit, de körülbelül az első vízátfolyástól párásodott a Toyota szélvédője (18. hely): „Nem működött a szélvédőfűtés, úgyhogy körülbelül a harmadik kilométertől nem láttunk semmit” – mondta Korda.

Lónyai Pál egyelőre barátkozik az eddiginél sokkal erősebb autójával (19.): „Szokatlan az egész, de nem is vártam mást, egyelőre tanuljuk a BMW-t” – vallotta be Lónyai.

Varga Imre túl van az első tesztkilométereken az éppen most elkészült Nissanjával: „Mentünk egy tesztkört, mert csak most raktuk össze az autót, de egyelőre úgy tűnik, nincs baja…”

A quados Somfai Mátyás nevezett egyedül a vk-értékelésbe – nyolcadik helye biztató. „Végre motoron” – mosolygott. – Igazán különleges emberekkel találkoztam itt, elképesztő például Stéphane Peterhansel sportszeretete, aki januárban autóval nyert egy Dakart, most pedig itt motorozik. Ő példát mutat” – mondta Somfai.

A világkupa-verseny szombaton 3 hosszabb szakasszal folytatódik (összességében körülbelül 180 versenykilométer vár a versenyzőkre), amelyeken azért már kialakulhatnak nagyobb különbségek.

ITALIAN BAJA, A VK 1. FUTAMA, PORDENONE
Abszolút sorrend az 1. szakasz után: 1. Krzysztof Holowczyc, Andreas Schulz (lengyel, német, Mini All4) 6:27.4, …11. Szalay, Bunkoczi (magyar, Opel Mokka) 28.4 másodperc hátrány, …18. Korda, Fábián (magyar, Toyota Hilux) 49.8 mp h., …19. Lónyai, Garamvölgyi (magyar, BMW X5) 50.5 mp h., …30. Varga, Szegedi (magyar, Nissan Pickup) 1:23.6 p h.
Motorosok: 1. Alessandro Ruoso (olasz, Yamaha) 6:06.5, …8. Somfai Mátyás (magyar, KTM) 1:18.9 p h.