Márquez: Montmeló után hullani kezdett a hajam

– Mi a megoldás ilyenkor?
– Ha jó emberek, jó csapat van körülötted, az rengeteget segít. Könnyen kihoznak a gödörből. A szezon második fele pedig nagyon jól sikerült.

– És végül változtattál a hozzáállásodon?
– Igen, de főként az érzés változott a motoron. Le Mans után, amikor a reptérre mentünk Emilióval (Emilio Alzamora, Márquez menedzsere – a szerk.) és Joséval (José Luis Martínez, Márquez edzője és segítője a versenyeken – a szerk.) mondtam nekik, hogy nem élvezem a motorozást, és ez nagyon nem jó. Megyek, mert mennem kell, de egyáltalán nem élvezem. Úgyhogy elkezdtünk dolgozni a megoldáson. Először az élvezetet kellett megtalálni, és tudtuk, hogy utána az eredmények is jönnek.

– Huszonhét eséssel zártad a szezont… Ez nagyon nagy szám.
– Huszonhét és fél, a mai versennyel együtt – nevet. És körülbelül ugyanennyi helyzetet sikerült megmentenem. Azaz lehetett volna kétszer ennyi esés is. Ez is csak azt mutatja, hogy ez nehéz szezon, nehéz bajnokság volt. Minden alkalommal, amikor pályára mentem, all int játszottam. Ez egy olyan dolog, amin változtatnunk kell jövőre, az biztos. De most két napig nem szeretnék a problémákra gondolni, csak élvezni a győzelmet.

– Huszonnégy évesen már hatszoros világbajnok vagy. Hol a vége ennek? Hányszor leszel még bajnok szerinted?
– Nem szeretnék a számokra, nevekre vagy a határokra gondolni. Egy álomban élek, és remélem, hogy ez még sokáig fog tartani. Azt az életet élem, amiről ötéves korom óta álmodtam. Csodás emberek vesznek körül, a csapatom, a családom, a barátaim…. Minden nagyon szép az életemben, és szeretném ezt sokáig élvezni. Miközben két lábbal a földön állok.

– Van titok a sikered mögött?
– Tizenegy éve ugyanazok az emberek vesznek körül. Ugyanaz az edzőm, ugyanott élek. Semmin sem akarok változtatni, mert így vagyok boldog, ezt élvezem. Az ünneplésem is azért tűnhetett őrültnek, mert úgy őrültem, mint amikor először lettem bajnok.