MotoGP: újabb őrületes verseny után megvan az első KTM-siker!

Jöjjön egy gyors összefoglaló, hogyan is történt a legnagyobb géposztályban Brad Binder győzelme. A rajtot ugyan Fabio Quartararo kapta el a legjobban, de az első kanyar után már Franco Morbidelli vezetett, igen sokáig. Mögötte hatalmas volt a kavarodás és a küzdelem már az első körökben is.

A táv feléhez közeledve kezdett érdekesebbé válni a dolog, és jött az első dráma is. Először Brad Binder előzte meg sok körös monitorozás után Quartararót, és feljött a második helyre. Csapattársa, Pol Espargaró is ott volt az esélyesek között, de először a 13-as kanyarban vesztette el a tapadást és futott szélesen, majd ezt követően az 1-es kanyarban is. Amikor azonban próbált visszatalálni az ideális ívre, összeért az egyébként „szabályosan közlekedő” Johann Zarcóval, aminek következményeként Espargaró bukott.

A versenyigazgatóság Zarcót látta hibásnak (amivel nemcsak a Ducati Corse vezetői, a kétszeres világbajnok, Casey Stoner sem értett egyet), így kapott egy hosszú körös büntetést.

Szinte azonnal, egy körrel a büntetés kihirdetése után teljesítette is azt, de valami káprázatos módon. A pálya embertelenül koszos szélén a 7-es kanyarban, a térdén fordulva teljesítette a büntetést, amely során az 1.9 mp-el mögötte haladó Quartararo sem tudta őt visszaelőzni, így a francia megtartotta a harmadik helyet.

Az utolsó körben, amikorra már teljesen elfogyott a hátsó gumija, Álex Rins indított még ellene egy utolsó támadási kísérletet, de Zarcónak sikerült elöl maradnia. Eközben Binder folyamatosan faragta a hátrányát Morbidelli mögött, és egymás után többször is megfutotta a verseny aktuálisan leggyorsabb körét.

A 13. körben meg is előzte az olaszt, akinek esélye sem volt visszatámadni. Nyolc kör volt még ekkor hátra, Binder a közepes, Morbidelli pedig a puha hátsó keveréken volt, így egyértelműnek tűnt, hogy ha nem hibázik a dél-afrikai, akkor ezt a győzelmet senki sem veheti el tőle.

És nem hibázott. „Nincsenek szavaim – mondta a leintés után Binder. – Gyerekkorom óta erről álmodtam, és most sikerült. Remélem, hogy ez csak az első a sok közül, ami még ezután következik.”

A második helyen célba érő Morbidelli is kihozta magából és a 2019-es Yamahából a maximumot, így első királykategóriás dobogójának örülhetett. Rins negyedik helye szintén csodálatos eredmény, főként, hogy a válla még mindig messze van a százszázalékos formától.

A nap legnagyobb csalódása címet nem tudnánk egyértelműen kiosztani. Fabio Quartararo hetedik, Andrea Dovizioso 11. vagy Maverick Vinales 14. helye mind-mind messze van attól, amit várnánk tőlük vagy éppen ők maguktól.

Persze, ahogy sokszor mondjuk, minden verseny egy másik történet, de ez nekik most nem jól ért véget. A vártnak megfelelően a verseny több mint két perccel lassabb volt, mint a tavalyi, de még a két évvel ezelőttinél is fél perccel tovább tartott a 21 körös küzdelem.

MOTO2: ÚJABB BESTIÁLIS GYŐZELEM

Enea Bastianini rátalált egy varázserőbe az Andalúz Nagydíjon, amit azóta sem enged el. Ahogy a második jerezi futamot, úgy a mai cseh Moto2-es nagydíjat is végig vezette elejétől a végéig, újabb 25 pontot bezsebelve és átvéve a vezetést a bajnoki összetettben is.

Az olasz utoljára 2018-ban állhatott két egymást követő futamon is dobogóra még a Moto3-ban, de még soha nem nyert két versenyt zsinórban, sőt még nem volt olyan vb-s szezonja, hogy kétszer is győzni tudott volna.

Bestia – ahogy mindenki hívja – nagyon ügyesen és hiba nélkül teljesítette a 18 körös versenyt, okosan beosztva az erejét és a gumikat is.

Ritkán látunk olyat, hogy a második helyezett megkönnyezi a sikert örömében, Sam Lowes esetében most ez történt, nagyon is érthető módon. Utoljára négy éve, 2016-ban, az Aragóniai Nagydíjon állhatott a dobogóra, akkor a legmagasabb fokára. Azóta 57 futamon át küzdött mindhiába, maximum az esések jöttek, de nem az eredmények, nem beszélve az egy éves rapid kapcsolatról az Aprilia MotoGP-s csapatában, aminek elég csúnyán lett vége. Lowes erről is mesélt tavaly kollégánknak egy interjúban.

A brit az utolsó körben ráesett ugyan Bastianinire, de annyira nem tudott közel férkőzni, hogy támadni is tudjon.

27 év után először láthattunk amerikai pilótát a középső géposztály dobogóján. Ezt megelőzően John Kocinskinak sikerült ez 1993-ban Assenben.

Joe Robertsnek két pole pozíció után tehát tovább kell dolgoznia azon, hogy meglegyen az első futamgyőzelem, de az első top3-as finis is igen szép eredmény.

Roberts ugyan hamar leszakadt Lowes mögött, de elég jó volt a tempója ahhoz, hogy messze tartsa magától a negyedik helyért harcoló pakkot, akiket végül Luca Marini, Augusto Fernandez, Marco Bezzechi és Jorge Navarro sorrendben intettek le.

Nagasima Tecutának csak a 11. helyre sikerült felküzdenie magát a 20. helyről rajtolva, így a vezető helyről a harmadikra esett vissza az összetettben.

A Katarban második helyen célba érő Lorenzo Baldassarri még csak pontot sem szerzett.

MOTO3: FOGGIA ELSŐ VILÁGBAJNOKI FUTAMGYŐZELME

A Moto3-asoknál ritkán látunk olyat, hogy valaki a futam első harmadában az élre álljon és aztán tartani is tudja ezt egészen a leintésig. Dennis Foggiának ez ma sikerült Brnóban egy saját bevallása szerint is igen nehéz futamon egy őrült utolsó körrel. „A rakéta visszatért – mondta a 2017-es Junior Moto3-világbajnok, aki négy év után tavaly év végén elhagyta a VR46 Akadémiát. – A tavalyi év nagyon nehéz volt nekem és a családomnak is. Köszönöm mindenkinek, aki segített.”

Foggia első világbajnoki futamgyőzelmével az összetett 6. helyre jött fel.

Az utolsó őrült kör – amire Foggia is utalt – főszereplői közül az egyik Ogura Ai volt, aki egy kanyar erejéig el tudta venni az olasz első helyét, de ez még kevés volt a végső sikerhez, sőt végül a harmadik helyre csúszott vissza.

„Megvolt a potenciál, hogy megnyerjem a versenyt. A motor nagyon jó volt, én hibáztam többet is az utolsó körben” – nyilatkozott igen letörten a japán.

Aki egy pillanatig sem volt szomorú, annak ellenére, hogy nem nyerte meg a versenyt, az a hatalmasat küzdő Albert Arenas, aki az Andalúziai Nagydíjon bukott hatalmasat, és csúnyán lezúzta a bal bokáját.

„Tíz napja azt sem gondoltam, hogy ma fogok tudni versenyezni – kezdte a spanyol. – Alig mozgott a lábam, váltani is alig tudtam. Már annak is örültem, hogy motorozni tudok. Megtanultam együtt létezni a szenvedéssel, nagyon nehéz volt a verseny alatt is, de megérte.”

Arenas küzdelme abszolút kifizetődő volt, hiszen hatról tizennyolc pontra növelte összetettbeli előnyét köszönhetően annak is, hogy Szuzuki Tacuki bukott a tizedik körben, aki visszacsúszott a bajnoki negyedik helyre.

John McPhee tegnapi bukása után a 18. helyről rajtolt csak, ahonnan az 5. helyre dolgozta fel magát, ami az összetett harmadik helyére hozta őt fel.

A második helyről rajtoló Gabriel Rodrigónak rögtön az első körben volt egy hatalmas momentuma, ami majdnem eséssel végződött. Az argentin ezután visszább és visszább csúszott, olyannyira, hogy végül pontot sem szerzett.

A futam másik nagy vesztese Jaume Masia volt, aki a második helyről bukott két körrel a vége előtt.

Tony Arbolino dobogós esélyét Arenas vette el, aki hátulról belement az olaszba a 16. körben, ez pedig elég volt ahhoz, hogy Arbolino a boly végére essen vissza, ahonnan már nem tudta visszamotorozni magát.

GYORSASÁGIMOTOROS-VB, CSEH NAGYDÍJ
MOTOGP (21 kör, 113.4 km)
1. Brad Binder (dél-afrikai, KTM) 41:38,764 perc
2. Franco Morbidelli (olasz, Yamaha) 5.266 másodperc hátrány
3. Johann Zarco (francia, Ducati) 6.470 mp h.
Az állás 3 futam után: 1. Fabio Quartararo (francia, Yamaha SRT) 59 pont, 2. Maverick Vinales (spanyol, Yamaha) 42, 3. Morbidelli 31

MOTO2 (19 kör, 102.7 km)
1. Enea Bastianini (olasz, Kalex) 39:13,926 perc
2. Sam Lowes (brit, Kalex) 0.423 mp h.
3. Joe Roberts (amerikai, Kalex) 5.948 mp h.
Az állás 4 futam után: 1. Bastianini 73 pont, 2. Luca Marini (olasz, Kalex) 58, 3. Nagasima Tecuta (japán, Kalex) 55

MOTO3 (18 kör, 97.3 km)
1. Dennis Foggia (olasz, Honda) 39:06,370 perc
2. Albert Arenas (spanyol, KTM) 0.205 mp h.
3. Ogura Ai (japán, Honda) 0.251
Az állás 4 futam után: 1. Arenas 70 pont, 2. Ogura 52, 3. John McPhee (brit, Honda) 51