MotoGP: Morbidelli olyan transzban motorozott, mint Senna

Morbidelli még jó két órával a leintés után is a futam hatása alatt volt. Három hét folyamatos versenyzés és szinte folyamatos távollét után az otthontól mindenki arra vágyott, hogy a lehető leghamarabb elhagyhassa a pályát, nem úgy Morbidelli, aki közölte sajtósával, hogy eszébe se jusson limitálni a kérdéseket olasz sajtótájékoztatóján, ő bizony addig ül ott, amíg kérdés van, sőt legyen is sok kérdés.

A beszélgetés végül igen érdekes hangulatban, nagyon komoly témákat feszegetve telt. Az alábbi gondolatok egy 25 éves fiatalembertől jönnek.

„Olyan volt a verseny, mint transzcendens utazás. Mert annyira jól éreztem magam a motoron, mert annyira jó volt az érzés, ami magát a vezetést illeti, annyira sokat nyújtottam a pályán, hogy már nem tűnt igaznak.”

„Annyira magas volt a koncentrációm szintje, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy az egész futamot így végig lehet csinálni, de én végig csináltam. Ezért mondtam, hogy olyan volt, mint egy utazás. Mert olyan valótlan volt az egész.”

Az olasz apától és brazil anyától származó motoros sokszor elmondta már, hogy a pályán olasz koncentrációval van jelen, olasz fele dominál olyankor. De tegnap ez is más volt.

„Ma másmilyen koncentráció volt, brazil koncentráció. Amikor ezt mondom, akkor valami természetfelettire gondolok. Tudjátok, hogy az egyik példaképem a sportban Ayrton Senna (utalt a brazil pilóta 1988-as tökéletes körére Monte-Carlóban). Soha, de soha nem hittem ilyen felsőbbrendű koncentrációban, ami nem a megszokott, hanem annál sokkal magasabb szintű, lehetséges egy verseny során.”

„Ma egy kicsit elkezdtem hinni benne. Hogy az emberi lét is képes fantasztikus dolgokat csinálni, ha megfelelő pszichés állapotban vagy, amiben ma én is voltam. Ezt a nyugodt állapotot a csapatomnak köszönhetem, hogy nekem csak arra kellett figyelnem, hogy a lehető legjobban menjek a motorral.”

„Amikor véget ért a verseny, két körnek tűnt az egész, nem 23-nak, ezért mondtam, hogy olyan volt, mint egy utazás. Nem hiszek az ilyen dolgokban, de a mai lenyűgöző volt. Én egy hiperracionális ember vagyok, és ebbe azt is beleértem, hogy nem vagyok igazán hívő, de ma valami mást éreztem a motoron.”

Vajon egy ilyen nap után a bajnoki címre gondolni is irracionális?

„Irracionális, mert szatellit csapat vagyunk, mert a tavalyi motorral megyek – de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen. 100%-ig kell hinni benne, ahogy csináljuk is, és 100%-osan kell dolgozni, ahogy tesszük is, aztán meglátjuk, hogy hol leszünk a bajnokság végén. Az életben semmi sem lehetetlen. Sok dolog lehetséges, sok dolog elképzelhetetlen és mégis megtörténnek, mert aki megtette az 100%-osan hitt benne.”

Az utazás végén azonban egy ponton kénytelenek vagyunk visszatérni a valóságba, ami az idei évben ráadásul nem túl rózsaszín és örömmel teli. A koronavírus-járvány mindenre rányomja a bélyegét, Olaszországban ismét rohamosan romlik a helyzet, ezért éjféltől bezárnak a konditermek, nem lehet rendezvényeket tartani, azaz szigorodnak a korlátozások.

„Nagyon sajnálom, hogy a világ ezt a nagyon rossz helyzetet éli. Ahogy mindig most is meg kell tennünk a tőlünk telhető legtöbbet, tisztelnünk kell a szabályokat és betartani azokat. Nem engedhetjük meg, hogy a vírus tönkre tegye a bajnokságot, azután, hogy az életünket már tönkre tette, mert ez az igazság, az életet már tönkre tette. Reméljük, hogy minél hamarabb legyőzzük ez a szemét ellenfelet.”

„A lehető legtöbbet leszek otthon, tudva azt, hogy valamennyi kockázatot vállalnom kell az edzések miatt. Muszáj vagyok edzőterembe menni és edzeni, hogy felkészüljek a még előttünk álló versenyekre.”

A többi versenyző első gondolatát a Terueli Nagydíjról munkatársunk foglalta össze az alábbi videóban.