MotoGP: a megbízhatóság bajnoka, akinek a szíve és az esze is a helyén van

–Felfogta már, hogy MotoGP-világbajnok lett?
– Azt hiszem, szükségem lesz egy zuhanyra, hogy felfogjam a helyzetet. Egész életemben ezért harcoltam, már tízéves korom óta. Ez az álom mindig is a fejemben volt. Sosem állok le, amíg nincs meg ez a bajnoki cím. Szóval, mit mondhatnék? Elkezdhetem megköszönni sok embernek, azoknak, akik mellettem vannak, de nemcsak idén, hanem korábban is, hogy az legyek, aki vagyok és elérjem ezt az eredményt. Először is köszönöm a családomnak. És szeretném megköszönni a Suzukinak, hogy 2018-ban bizalmat szavazott nekem. Most, két évvel később világbajnok vagyok… Őszintén, erre nem számítottam, azt hittem, később fog csak megtörténni. Nagyon boldog vagyok.

–Szinte egész évben, amikor a bajnokságról kérdeztük önt, nagyon nyugodtnak tűnt.
– A legfontosabb, hogy nyugodtnak tűntem, és hogy úgy tűnt, nincs rajtam nyomás, de nem voltam nyugodt és éreztem a terhet. Ideges voltam. De ez nem jelenti azt, hogy ez rossz dolog lenne. Az igazság az, hogy ez az év különösen nehéz volt, mert nemcsak a pályán volt rajtunk nyomás. Hanem otthon is, hogy elkaphatjuk a vírust. Ezt kimondottan nehéz volt kezelni.

–Mikor hitte el először, hogy akár világbajnok is lehet az idén? Esetleg már a Stájer Nagydíjon, amelyen vezette a versenyt a piros zászlós megszakításkor?
– Ott még nem, hiszen az csak az első futam volt, ahol igazán versenyképes voltam és a győzelemért harcoltam. Talán inkább Misano és Barcelona után kezdtem hinni benne. Amikor láttam, hogy más pályákon is gyors tudok lenni. Hogy talán képes leszek tartani ezt a jó érzést a motoron. Ez volt az a pillanat számomra.

–Húsz évvel ezelőtt nyert legutóbb a Suzuki világbajnoki címet Kenny Roberts Juniorral. Mennyire büszke arra, amit ma elért?
– Ez volt az oka, hogy aláírtam a Suzukival. Ez egyértelmű. Persze bajnokságot nyerni mindegyik gyártóval hihetetlen élmény, ez a fő cél. De elég bátor voltam akkor, hogy a Suzukit választottam, mert nem számítottam arra, hogy már a második évben ilyen lehetőség rejlik a motorban. Később számítottam csak erre. A Suzukival nyerni – ebben van valami plusz a számomra.

–Csodás sportolókat köszönhetünk Mallorcának. Ön a második MotoGP-világbajnokuk Jorge Lorenzo után, és ott van Rafa Nadal is. Van valami különleges azon a szigeten?
– Biztosan, bár nem tudom, hogy mi lehet az. Talán a levegő. Vagy a tenger. Mert más nem nagyon van ott. Sokszor kérdezik ezt tőlem, hogy mi Mallorca titka, de nem tudom. Talán az ottani emberek személyisége. Nagyon erős karakterűek a mallorcaiak. A sportban pedig keményen kell dolgozni. Lehet, hogy ez a titok. Vagy csak véletlen egybeesés.

–Milyen volt a verseny? Nem lehetett kívülről eldönteni, hogy ennyi volt ma önben, vagy inkább a bajnoki cím járt a fejében?
– A verseny rémálom volt. Többet szenvedtem közben, mint egész évben. Furcsa és nem is értem jelenleg, hogy mi történt. De nem érdekel a verseny. Megvan a bajnoki cím! De sokat szenvedtem. Rengetegszer elment alólam a motor eleje, nem tudtam olyan kényelmesen motorozni, mint általában. De majd dolgozunk ezen a jövőben.

–Az idén nem voltak nézők szinte egyik futamon sem, és nem volt lehetősége velük találkozni gyakorlatilag sehol sem. Gondolja, ez egy kicsit könnyebbé tette a szezont, hogy nem volt önön ez az extra nyomás és figyelem?
– Nem, mert a Covid miatt nem voltak ott az emberek a lelátókon, és a nyomás, amit a Covid idén ránk helyezett, az nagyobb, mint a rajongók okozta nyomás. Szóval nem, egyáltalán nem tette könnyebbé. Sőt, rosszabbá tette, mert otthon sem lehettem soha száz százalékig nyugodt. Nehezebb volt minden.

–Az édesanyjáról tudni, hogy soha nem jön a versenyekre. Milyen érzés, hogy ma ő is itt volt, és most előtte nyilatkozhat?
– Igen, anyukám sosincs itt és soha nem is nézi a versenyeimet. Mindig megnézi az eredményt, de a futamot nem. Igen, furcsa, hogy most itt van, de jó okból van itt, és ez csodás érzés.

–Chicho Lorenzo iskolájában kezdte a motorozást, aki már az első alkalommal le volt nyűgözve öntől, és nem hitte el, hogy akkor ül először motoron. Aztán mégis eltanácsolta, mert szerinte ön inkább csak szórakozásként gondolt a motorozásra.
– Hallottam, hogy Chicho szerint én nem vettem komolyan a motorozást gyerekként, de biztos vagyok benne, hogy ezt nem rosszból mondta. De igen, Jorge apukája azt mondta, hogy nem voltam nagyon elhivatott. Sokat beszélgettem erről a hozzám közel állókkal az elmúlt években. Én voltam az, aki többet dolgozott bárki másnál már akkor is. Nem szeretem az ilyen jellegű kommenteket, de nem akarok semmit sem mondani rá. Az igazság az, hogy az első évemben ítélt meg, amikor motorozni kezdtem. Kilencéves voltam, azt sem tudtam még, hogy az iskolát akarom folytatni vagy motorozni akarok. Valóban, ez nem volt még akkor tiszta a fejemben. Aztán ő eltűnt az életemből, másokkal folytattam, ők viszont mindig is azt mondták, hogy én voltam az, aki a legszorgalmasabb volt, aki a legtöbbet dolgozott, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Ez az igazság.

–Mit gondol arról, hogy Marc Márquez távollétében ez a bajnoki cím nem teljes értékű?
– Aki ezt mondja, az nem sokat tud a motorozásról. Marc nem azért nincs itt, mert elrabolták. Nem törtek be az otthonába, nem rabolták el, és nem tűnt el. Marc ott volt az első versenyen. Kockázatott, hogy megnyerje a futamot, és mert meg akarta nyerni a bajnokságot. Hibázott, és ez a szezonjába került. Nem lehet elvenni a múltban szerzett bajnoki érdemeket sem csak azért, mert az elméleti nagy esélyes hibázott, elesett és megsérült. Ez része a játéknak, része a MotoGP-nek. Ilyen a sport. Nem gondolom, hogy ez a bajnoki cím kevesebbet érne azért, mert Marc nincs itt.

–Mi volt az első gondolata, amikor leintették?
– Amikor áthaladtam a célvonalon és láttam a táblát, hogy világbajnok vagyok… huhhh. Előző éjjel, mielőtt aludni mentem, becsuktam a szemem és elképzeltem az egészet. Wahhh, nézzük, hogy ez lehetséges-e. Embertelen érzés volt, amikor megtörtént.

–Mi járt a fejében, amikor elsírta magát?
– Arra gondoltam, hogy mi vár majd rám. A sok interjú… Ezért kezdtem el sírni. De az csak vicc! Átfutott az agyamon a sok munka, amit az elmúlt években véghez vittünk.