MotoGP: Mir világbajnok, a futamot Morbidelli nyerte

Az első körök nagyon fontosak lesznek, mondta tegnap Mir, aki nem kockáztatott a rajtnál, de még csak az első körökben sem. Az elején a 10. helyen haladva még nem volt zsákban a bajnoki cím, mivel Franco Morbidelli a tőle telhető legtöbbet megtéve vezette a futamot az első pillanattól kezdve.

Fabio Quartararo már a nyitó körben eldobta a bajnoki esélyeket, és a reményt arra, hogy valamilyen szép felzárkózás tanúi legyünk tőle. Rögtön a start után, a második kanyarban hibázott, nem tudta bevenni és kiszaladt a pályáról.

Később próbált felzárkózni, ám a próbálkozás csak a kilencedik körig tartott, amikor a 6-os kanyarban elment alóla a motor eleje.

A francia különösebben nem volt ideges, sem dühös, testtartása alapján talán még meg is könnyebbült, hogy nem kellett teljesítenie a teljes versenytávot. A bukótérben a motor hátulját emelgette, ami arra enged következtetni, hogy ismét beszorulhatott a motor hátulját leültető mechanika.

Mir másik nagy ellenfele, Álex Rins egy jó rajt és első kör után hamar felzárkózott a hetedik helyre, s Johann Zarco bukása után a hatodik körben még egy pozícióval előbbre lépett.

Zarco bukását követően Mir is nyert egy helyezést, és a kilencedik pozíció már bajnoki címet jelentett neki Morbidelli győzelme mellett is.

A táv felénél Nakagami Takaaki volt a leggyorsabb a pályán, aki folyamatosan zárkózott fel a harmadikként haladó Pol Espargaróra és a 17. körben már ott is volt a hátsó kerekén. Két körrel később az előzésre is elszánta magát a 14-es kanyarban, de talán egy huplit elkapva megindult alatta a motor eleje és elesett. Centimétereken múlott, hogy Pol Espargaró el tudta kerülni őt.

Az utolsó körökben Jack Miller folyamatos nyomás alá helyezve Franco Morbidellit próbálta előkészíteni egy esetleges támadás lehetőségét. A támadás pillanata pedig az utolsó kör első kanyarjában jött el. Az olasz azonban nem hagyta magát, a második kanyarban visszaállt az élre. Miller még egy újabb előzést megkísérelt, de Morbidelli akkor sem hagyta magát, egy kanyarral később ismét ő vezette a versenyt. Az ausztrálnak már nem maradt több esélye, így a tavalyi Yamahán motorozó Morbidelli megszerezte a márka hetedik győzelmét a 2020-as kiírásban.

Rins végül negyedik lett két KTM-es, Brad Binder és Miguel Oliveira előtt, akik mögött az új világbajnokot, Joan Mirt intették le.

A legjobb ducatis a nyolcadik helyen Andrea Dovizioso lett.

Joan Mir tehát sok szempontból történelmet írt ma.

Kerek 20 év után szerzett egyéni világbajnoki címet a Suzukinak, és ezzel a márka hatodik világbajnoka lett Barry Sheen, Marco Lucchinelli, Franco Uncini, Kevin Schwantz és Kenny Roberts Jr. nyomdokaiba lépve.

A Suzuki ma a csapat-világbajnokságot is megnyerte, a konstruktőri cím azonban csak Portimaóban fog eldőlni, miután a Suzuki pontegyenlőségben áll a Ducatival.

Mir egy másik értékes csoportnak is a tagja lett: Alex Crivillé, Jorge Lorenzo és Marc Márquez után ő a spanyolok negyedik királykategóriás világbajnoka.

MotoGP (27 kör, 108,135 km)
Végeredmény
1. Franco Morbidelli (olasz, Yamaha) 41:22.478 perc
2. Jack Miller (brit, Ducati) 0.093 mp h.
3. Pol Espargaró (spanyol, KTM) 3.006 mp h.
Az állás 13 futam után (még 1 van hátra): 1. (már világbajnok) Joan Mir (spanyol, Suzuki) 171 pont, 2. Morbidelli 142, 3. Álex Rins (spanyol, Suzuki) 138

AZ UTOLSÓ KÖR DÖNTÖTT

Hullámzó volt a Moto2-esek versenye, az egy másodperces előnyök úgy jöttek-mentek, mintha csak ezredek lettek volna. Az erős szél szinte a teljes mezőnyt megzavarta, ám ahogy mondani szokás, a körülmények mindenkinek egyformák voltak.

Jorge Martín remek rajtot vett és vezetett már az egyes kanyarban, aztán az első öt körben, amíg Marco Bezzecchi meg nem előzte.

A futam közepén Martín a negyedik helyig csúszott vissza, és egy ideig a dobogó is távol került tőle, azonban az utolsó körökre megint összerázódott a mezőny eleje.

Fabio DiGiannantonio már öt körrel a vége előtt megelőzte egyszer az élen álló Bezzecchit, de ahogy a futam során többször, megint hibázott a célra fordítóban.

Az utolsó előtti körben ismét a 11-es kanyart választotta előzése helyszínéül, ám nem sokáig tudott az élen haladni. Az utolsó kör kettes kanyarjában elcsúszott, így egy hónapon belül másodszor esett ki vezető helyről egy futamon.

Bezzecchi nem tudta megtartani a megörökölt első helyet, először Martín hagyta le, majd egy pillanatra megindult alatta a motor hátulja, így Hector Garzo is elmotorozott mellette.

A világbajnoki cím sorsa, ahogy a Moto3-asoknál, úgy a középső kategóriában is Portimaóban fog csak eldőlni. Matematikailag továbbra is négyen esélyesek.

Az élen továbbra is Enea Bastianini áll, aki ma csupán hatodik lett, viszont legnagyobb ellenfele, a tegnap hatalmasat bukó Sam Lowes még nála is hátrébb végzett. Hatalmasat küzdve, a fájdalomcsillapítók ellenére nagy fájdalom mellett a 14. helyen két pontot szerzett.

Bezzecchi sokat bukott azzal, hogy végül nem nyerte meg a futamot, hanem harmadik lett. A kilenc pont veszteség azt jelenti, hogy negyedik a tabellán csapattársa, Luca Marini mögött, aki ma ötödik lett.

„Jól kezdtem a versenyt, de ebben a nagy szélben nehéz volt elöl menni és tartani az első gumi hőmérsékletét. A futam közepén nem volt könnyű kezelni a tapadást és a szelet sem. Amikor láttam, hogy el tudom kapni Hectort (Garzo), akkor mondtam magamnak, hogy gyerünk, meglehet. Látva Bezzecchi és DiGia harcát, még inkább nem akartam feladni. DiGia esése után azt gondoltam, hogy csak még egyet kell megelőzni és megvan. A 12-es kanyarban előzni meglepő, és nem is számított rá” – mesélte a futamgyőztes, Martín.

„Nincsenek szavak, nagyon boldog vagyok. Már a rajtrácsra tartva tudtam, hogy nagyon nehéz verseny lesz a nagy szél miatt. Végül jó ritmust tudtam menni. Az elején lelassított egy kicsit a Schrötterrel való harc, utána azonban fel tudtam jönni az élbolyra. Nem akartam nagyon agresszívan megelőzni Jorgét (Martín), mert tudtam, hogy jó a tempója. öt-hat körrel a vége előtt csak próbáltam utánamenni, amikor megelőzött. Közel volt a győzelem is végül, de nagyon-nagyon boldog vagyok” – mondta az élete első Moto2-es pódiumát jegyző Garzo.

„Sajnos az utolsó körben két versenyző is megelőzött – kezdte Bezzecchi. – Nem igazán voltam jó az egész verseny alatt, többre számítottam, hogy őszinte legyek. Nagyon ideges volt a motor alattam ebben a szélben. Próbáltam elöl maradni és a saját tempómat motorozni, aztán kivárni, hogy mi történik. Tudtam, hogy a verseny végén utolérhetnek, és hallottam is a motorok hangját. Próbáltam védekezni, ám közben elesni sem akartam. Nem vagyok teljesen boldog, de a pódium mindig fontos eredmény.”

Moto2 (25 kör, 100,125 km)
1. Jorge Martín (spanyol, Kalex) 40:02.225 p
2. Hector Garzo (spanyol, Kalex) 0.072 mp h.
3. Marco Bezzecchi (olasz, Kalex) 0.204 mp h.
Az állás 14 futam után (még 1 van hátra): 1. Enea Bastianini (olasz, Kalex) 194 pont, 2. Sam Lowes (brit, Kalex) 180, 3. Luca Marini (olasz, Kalex) 176

MI LETT VOLNA, HA…?

Egy kérdés, amire sosem kaphatunk választ az életben és a sportban sem. Mi most mégis feltesszük, mi lett volna, ha Tony Arbolino nem megy haza a Le Mans-i futam után? Vagy ha egy másik járattal megy? Vagy autóval? Ki tudja, de az biztos, hogy nem kellett volna karanténkötelezettség miatt kihagynia az első aragóniai futamot, ami nyilván a Terueli Nagydíjra is kihatással volt, hiszen háromnapnyi motorozás- és egy versenytapasztalatnyi hátrányban volt.

„A tervem mindig az, hogy nyerni akarok. Ez van a fejemben minden este, mielőtt aludni megyek. Mindenképp szerettem volna még versenyt nyerni, mielőtt elhagyom a kategóriát. Nagyon büszke vagyok magamra” – mondta mai győzelme után Arbolino.

A futam nagy részében azt hittük, hogy a múlt heti verseny egyfajta másolatát láthatjuk. Ahogy múlt vasárnap, úgy most is a második körben egy baleset után (ezúttal Toba Kaitót dobta le magáról a motor az ötös kanyarban a második helyen haladva, a kettővel mögötte haladó Szuzuki Tacuki pedig már nem tudta elkerülni és átesett a gépén) Raúl Fernández leszakította magáról a mezőnyt és még növelni is tudta az előnyét.

A két másodperces fór azonban most nem tartott ki, ahogy a múlt héten. A táv utolsó egyharmadában folyamatosan jött fel rá Tony Arbolino és Sergio García. Az utolsó öt kört már egymás sarkában, egymással harcolva töltötték.

Arbolino két körrel a vége előtt megelőzte Fernándezt, és ott is hagyta a két spanyolt. Fernández az utolsó kör 12-es kanyarjában Garcíát sem tudta maga mögött tartani, így végül csak harmadik lett.

Mögöttük is két trió állt össze a végére.

A negyedik helyért Albert Arenas, Darryn Binder és Deniz Öncü harcolt volna, ha nem mindannyian KTM-motoron ülnének. A dél-afrikai és a török is sokkal gyorsabbnak tűnt a világbajnoki éllovasnál, de nem támadták őt egyszer sem, ami minden bizonnyal nem a véletlen, hanem a gyár kérésének a műve.

Arenasnak győznie kellett volna ahhoz, hogy ma bajnokká avassák, de előnyét így is növelni tudta, hiszen legközelebbi riválisa, Ogura Ai csak nyolcadik lett.

Arenas egy rossz sorozatot azért megszakított, hiszen most először szerzett pontot Valenciában, azon a pályán, ahol 2014-ben bemutatkozott a világbajnoki sorozatban.

A harmadik trióban meccselt Ogura, aki célfotóval végül a nyolcadik helyen ért célba.

Moto3 (23 kör, 92,115 km)
Végeredmény
1. Tony Arbolino (olasz, Honda) 38:17.462 p
2. Sergio García (spanyol, Honda) 1.142 p h.
3. Raúl Fernández (spanyol, KTM) 1.297 p h.
Az állás 13 futam után (még 1 van hátra): 1. Albert Arenas (spanyol, KTM) 170 pont, 2. Ogura Ai (japán, Honda) 162, 3. Arbolino 159