MotoGP: A 35 év felettiek bajnokságában harcolhatok Valentinóval – Dovizioso

Morbidelli Fabio Quartararo csapattársaként tér vissza, helyét (és jelenlegi motorját) pedig Dovizioso örökölte meg. Morbidelli szerződését egészen 2023-ig hosszabbították meg a gyári csapatnál, Dovizioso pedig 2022 végéig írt alá szintén a gyárral. Jövőre marad a szatellit alakulatnál (ezzel kapcsolatosan a bejelentésekre és a részletekre még várnunk kell), de gyári támogatással és 2022-es motorral.

Dovi sok mindenről mesélt visszatérése alkalmából, például arról is, hogy nem hiányoztak neki az újságírók (micsoda meglepetés), sőt igazából a MotoGP világa nélkül is egész jól elvolt. Egyedül az adrenalin hiányzott neki és az érzés, amikor elöl megy. De a yamahás lehetőség túl csábító volt ahhoz, hogy nemet mondjon. Több okból is.

A kanapéról futamot nézni? Nem gond!

A viszontlátásra, így köszöntünk el tőle Portimaóban, de nagyon nem volt biztos, hogy ez nem egy isten veled igazából. Sőt, ahogy haladtunk előre az időben, úgy tűnt egyre inkább az utóbbinak, mígnem jött Ausztria és a Maverick Vinales-Yamaha szakítás.

Ha bárki azt gondolná, hogy Dovi mindezt remegve élte meg, akkor téved, ő egyáltalán nem aggódott, hogy vissza tud-e térni, nem volt ideges, nyugodtan élte a kis életét otthon. De még csak nem is volt nehéz számára a kanapéról nézni a futamokat. „Talán Katar nehéz volt egy kicsit, mert ott mindig jól mentem. 2020-ban viszont nagyon rosszul ért véget a szezonom, és amikor így fejezel be valamit, akkor nem akarsz ott lenni. Tavaly év végén nem aggódtam amiatt, hogy nem fogok visszatérni, mert tudtam, hogy mit akarok. Aztán valami őrült dolog történt, kinyílt egy fontos ajtó, én pedig nyitott voltam arra, hogy megfontoljam a lehetőséget – ez a sport már csak ilyen.”

A kezdés nem ideális. Vagy mégis?

Nem a legjobb dolog egy versenyhétvégén kezdeni az ismerkedést a motorral, az első edzés csak azzal fog elmenni, hogy megtalálják a megfelelő üléspozíciót a számára.

„Mivel alacsony vagyok, ezért az elején egy kicsit nehéz lesz ezt megtalálni. Nehezen érem el a hátsó féket, a váltót a kormányt, elég kicsi vagyok.”

De az idei évtől összességében sem vár annál többet, hogy minden a helyére kerüljön, összeszokjon a Yamahával, és főként, hogy hozzáalakítsa a motorozási stílusát, ami nyilván nagyon eltérő lesz attól, mint amit a Ducatival csinálnia kellett az elmúlt nyolc évben.

„Egyelőre ezen van a fókusz, nem azon, hogy milyen a motor.”

Természetesen nincsenek célkitűzések az eredmények kapcsán, és nemcsak azért, mert egy kétéves motorral tér vissza, hanem azért sem, mert egy régi-új motorral kell összeszoknia. „Szerencsés vagyok, mert öt versennyel és két teszttel készülhetek a jövő évi szezonra. Ez sokkal több, mint amikor valami normális körülmények között csapatot vált. Általában van két teszted a szezon előtt, most pedig van pluszban öt versenyem és még két tesztem.”

Egy beteljesületlen álom válik valóra

Hogy miért a régi-új jelző? Hiszen 2012-ben már versenyzett a Yamahával, szintén a szatellit csapat pilótájaként, ami akkor még a Tech3 csapat volt. Nyilván az egy nagyon más motor volt, de ne felejtsük el, hogy az egyes márkák fő karakterisztikái, a DNS-ük nem változik, Dovi is erre számít egyébként. A múlt pedig fontos szerepet játszott a mostani döntésében.

„Amikor ez az ajtó kinyílt, elgondolkodtam rajta, de nem tudtam nemet mondani. Mert már 2012-ben is az volt az álmom, hogy gyári Yamahával versenyezhessek a következő évben, de az akkor nem történt meg. Ez a gondolat azonban mindig is ott maradt a fejemben. Nyolc év után most megkaptam ezt a lehetőséget.”

Ki gondolta volna, hogy a nyolc évvel ezelőtti dolgok ekkora nyomot hagytak benne…

Miért nem az Aprilia?

Az elmúlt hónapokban azért néhány alkalommal volt lehetősége MotoGP-s motorral menni, hiszen Massimo Rivola meggyőzte őt, hogy próbálja ki az Apriliát, de a versenyzésre már nem tudták elcsábítani.

Dovi persze nagyon elegánsan megkerülte a válaszadást a valódi okokról, de valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha az mondjuk, hogy nem akart egy fejlesztés alatt álló projektben visszatérni. Mert hiába tudott Aleix Espargaró dobogóra állni vele Silverstone-ban, és hiába van egyre közelebb a mezőny elejéhez, azért ez még nem egy egyértelműen ütőképes motor.

„Jó volt, hogy MotoGP-s motorral mehettem, de tudtam, hogy mit akarok. Valami olyat akartam, ami a szezon elején nem volt lehetséges, de aztán megtörtént. Boldog vagyok, szerencsés vagyok, jól dolgoztunk – vagy hívjuk, ahogy akarjuk.”

Tudja, hogy a kockázat nagyobb, mint az, hogy jól jöjjön majd ki az egészből, de szerinte ezzel nem csak ő van így. És nem is érdekli, hogy ki mit gondol, mert a szenvedély még mindig benne van, hogy versenyezzen. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy csak egy töltelék szeretne lenni a mezőnyben. Győzni szeretne. Hogy sikerül-e, az már más kérdés.

„Mindig is őszinte voltam ezzel kapcsolatban is. Nem azért akarok versenyezni, hogy a MotoGP-ben legyek. Tudom, hogy mit akarok. Sosem azért akartam versenyezni, és most sem azért akarok, hogy itt legyek. Azt nem élvezem. Azt sem élveztem, amikor nem tudtam elöl menni, nem szerettem. Akkor inkább mást csinálok. Ezzel a mentalitással vagyok itt, aztán meglátjuk, hogy sikerül-e.”

Sajnálom, hogy sosem tudtunk igazán egymás ellen harcolni

„A harmincöt év feletti bajnokságban még lehet esélyem Valentino ellen” – mondta viccesen arra a kérdésre reagálva, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett.

És ha már Valentino Rossi, akkor ne felejtsük el, hogy a Doctor utolsó csapattársa lesz Dovi.

„Valentino csapattársának lenni különleges dolog. Nemcsak azért, mert sok vb-címet nyert, hanem mert egy különleges, karizmatikus személyiség, nem csak egy bajnok. Boldog vagyok, hogy így alakult, még akkor is, ha ami a tempóját illeti, nem ez a legjobb pillanat, hogy a csapattársa legyél. Én pedig a nulláról indulok, szóval nem hiszem, hogy a győzelemért fogunk majd harcolni, ami fura, ha Valentinóról beszélsz. Csak egyet sajnálok vele kapcsolatban, hogy igazából sosem harcoltunk egymás ellen a bajnokságért. Amikor ő nyert, akkor én harmadik-negyedik voltam, de nem igazán voltam meccsben. Amikor én harcoltam a bajnoki címért, akkor ő volt mondjuk harmadik-negyedik, de nem volt harcban az utolsó versenyig. Pszichésen is más, amikor valaki ellen harcolsz a végéig. Más a kapcsolat, másképp viselkedtek egymással a pályán. Ez nekünk sajnos kimaradt, és ezt sajnálom.”

A legnagyobb akadály?

Dovizioso legnagyobb ellenfele tavaly az új hátsó gumi volt, amivel nem sikerült megbarátkoznia, és az első pillanattól az utolsóig kifogott rajta. Még az sem kizárt, hogy a távolléte alatt valamit megfejtett ezzel kapcsolatban.

„Úgy tűnik, hogy a hátsó gumi új szövetvázával kevésbé kell lelassítani a motort (a féktávon) és nagyobb sebességet kell bevinni a kanyarba, ahogy a Moto2-ben vagy a kisebb kategóriákban. Ez csak egy vélemény a részemről jelenleg, nem vagyok biztos benne. Lehet, hogy az új motorral jobban megértem majd, hogy min kell leginkább változtatnom, hiszen tavaly az első teszttől az utolsó versenyig szenvedtem emiatt.”

Azt persze ő is tudja, hogy már egy másik mezőnybe tér vissza, de hogy mennyivel gyorsabbak a fiatalok, az csak akkor derül ki, amikor már közöttük megy.

Főmérnöke Ramón Forcada lesz, a tervek szerint nemcsak idén, hanem jövőre is. Morbidelli most Silvano Galbusera mellett fejezi be a szezont, az pedig még kérdés, hogy 2022-ben ki lesz a vezető szerelője.