MotoGP: a nyári szünet előtti utolsó – kiknek lesz sorsfordító?

„Arra számítok, hogy jövőre is a MotoGP-ben leszek. És azt is gondolom, hogy ezen a hétvégén többet fogtok tudni róla. Remélem, hogy nyugodtan érkezhetek majd meg a strandra és egy nagy mosollyal” – mondta Fabio Di Giannantonio az asseni futam felvezető napján.

Az olasz újonc Mugellóban végre elkapta a MotoGP fonalát, múlt hétvégén pedig eddigi legjobb eredményét elérve a nyolcadik helyen zárt a Sachsenringen. Az utóbbi időben bevett gyakorlattá vált, hogy 1+1 éves szerződést kötnek az újoncokkal, ami elég nehéz és stresszes helyzetbe tudja hozni őket. Főleg, ha úgy alakul a pilótapiac, mint idén, amikor teljesen a feje tetejére állt a Suzuki kiszállásával.

Di Gia azonban joggal bízhat abban, hogy jövőre is a Gresini alakulatnál folytathatja, és ki tudja, talán neki is sikerül kijárnia egy kétéves megállapodást.

Az újoncoknál maradva, Darryn Bindernek nagy valószínűséggel nem marad hely a rajtrácson. Bár Razlan Razali csapattulajdonos nagyon szerette volna őt megtartani, az RNF csapat márkaváltása után ott is változott a dinamika.

Massimo Rivola, az Aprilia Racing ügyvezető igazgatója még Mugellóban, a Razalival történt megállapodást követően megerősítette az NSO-nak, hogy a szatellitcsapat versenyzőit az Aprilia szerződteti majd, de persze a döntést közösen hozzák meg Razalival és Wilco Zeelenberggel, az RNF alakulat csapatfőnökével.

S bár valóban az összes érintett részvételével zajlanak a tárgyalások, Rivolának határozott elképzelései vannak a versenyzőket illetően, és a fiatalabb Binder nincs a lista élén.

Nem úgy Raúl Fernández, akinek a KTM és annak mindenható ura, Stefan Pierer nagyon nem akarja megkönnyíteni a távozást. Úgy tűnik, az osztrák márka vezérigazgatója személyes sérelemként éli meg, hogy Fernández már tavaly ott akarta hagyni őket – miután erőltették, hogy fellépjen velük a MotoGP-be...

Ha a spanyol menedzsmentjének (akik egyébként erősen KTM-kötődésűek...) nem sikerül megegyezni a márkával, akkor még az sem kizárt, hogy Fernández a kanapén találja magát, ami nagy kár lenne, mert a mezőny egyik legtehetségesebb fiataljáról van szó. Reméljük, Pierer úr szíve meglágyul, és nem akar mindenáron kettétörni egy karriert.

De nem Fernández az egyedüli KTM-es, aki az Apriliánál köthet ki, és nem is az egyedüli, aki feladattal látja el a KTM-ügyvédeket. Miguel Oliveirával már hetekkel ezelőtt közölték, hogy nem számítanak rá a gyári csapatban jövőre, azóta pedig az is eldőlt, hogy Jack Miller lesz Brad Binder csapattársa. Hogy az ausztrál a KTM-nél köthet ki, azt már januárban megjósoltuk.

Oliveirának a hírek szerint közel kétszeres fizetést ajánlottak (1 helyett 1,8 millió eurót) és teljes gyári támogatást a KTM Tech3 alakulatnál, de ő köszönte, nem kért az ajánlatból. Sőt, sértésnek vette, hogy pont rá nem számítanak a jövőben, aki a legtöbb futamgyőzelmet szállította eddig a márkának a királykategóriában. Nem is csinál titkot belőle, hogy nem akar az osztrákoknál maradni. És bár egy hete még a külföldi sajtóban több helyen is tényként kezelték, hogy a portugál a Gresini alakulatnál folytatja, a valóság nagyon más volt. Menedzsere, aki nem más, mint édesapja, Paulo Oliveira, fura csiki-csukit játszik a Ducati és az Aprilia között, de minden valószínűséggel utóbbinál köthet ki Miguel.

A RNF márkaváltásával az is eldőlt, hogy a Yamaha szatellitalakulat nélkül marad, jövőre már biztosan. A gyári csapatnál hosszas alkudozás után Le Mans-ban ugye bejelentették a kétéves hosszabbítást a regnáló világbajnokkal, Fabio Quartararóval. A legfontosabb kitétel állítólag nem a fizetés, hanem annak biztosítása volt, hogy a márka lépéseket tesz a blokkfejlesztés terén. Ezért szerződtették le tanácsadóként Luca Marmorinit, a Ferrari korábbi mérnökét, aki Rivola felkérésére (aki szintén ferraris múlttal bír) az Aprilia munkájában is közreműködött.

Fabio oldalán egyelőre minden szenvedés és nehézség ellenére is marad Franco Morbidelli, akinek azonban csupán jövő év végéig van szerződése.

Bár hivatalosan ezt eddig soha senki nem mondta ki, de a Hondánál nem számítanak a jövőben Pol Espargaróra, aki valószínűleg szintén nem sok könnycseppet morzsol majd el a távozás miatt. És hogy milyen meglepetéseket tartogat az élet, Pol visszatérhet a KTM-hez, amelyet épp a szárnyasok miatt hagyott ott, ráadásul nem a gyári csapatnál, hanem a Tech3-nál, ahol még a yamahás időkben versenyzett. Soha ne mondd, hogy soha...

Csapattársa Remy Gardner lehet, bár esetében is elég döcögősen alakul a szerződéshosszabbítás. Egy újabb újonc, aki csak 1+1 évre kapott bizalmat.

A Ducatinál csak a nyári szünet, sőt, az augusztusi futamok után döntik el, hogy Jorge Martín vagy Enea Bastianini lesz Pecco Bagnaia csapattársa. Az eddigi eredmények idén Bestia javára billentik a mérleget, de Martínt először a kevéssé jól sikerült GP22, majd a tavalyi sérülésének egy folyománya hátráltatta. Abból, hogy a Ducati kivár és szeretne újabb esélyt adni Martínnak, azért érezhető, hogy kit szeretnének ott látni, és legyünk őszinték, ő következne a ranglétrán. Johann Zarcoról sem sok szó esett a pilótakeringő kapcsán, de az ő jövője biztosnak tűnik a Ducati és a Pramac kötelékében.

És akkor elérkeztünk a legingoványosabb talajhoz, a Hondához, ahol Marc Márquez visszatérésére vár mindenki, mint a Messiásra, akinek ugye 2024-ig van megállapodása a japán márkával. Csapattársként a legesélyesebb jelölt Joan Mir, akit bár már az év elején is szóba hoztak a márkával (és menedzsere talán tényleg felmérte a lehetőségeket), de ő biztosan a Suzukinál folytatta volna, ha... Ha a márka nem hagyja faképnél a MotoGP-t. A kölcsönös érdeklődés tény, az már kérdés, hogy miért húzódik el ennyire a megállapodás. Vajon ez csak a szokásos japán megfontoltság, vagy nagyobb lehet a gond a szárnyasoknál? Esetleg a Repsol kiszállásáról szóló ismételt pletykák is közrejátszanak?

És bár kétségtelen, hogy Mirnek nagy szüksége van most a Hondára, s arra, hogy jövőre is a mezőny részese legyen, a márkának sincs miért hátradőlnie. Új motorjukkal teljes zsákutcába jutottak.

A múlt heti Német Nagydíjon pedig úgy leégtek, mint talán soha, de cserébe még a pilótáikat is megégették.

Negyven év után először zárult Honda-pontszerzés nélkül egy királykategóriás futam. Utoljára ilyen az 1982-es Francia Nagydíjon történt, amikor Nogaróban mindhárom japán márka (Yamaha, Honda és Suzuki) bojkottálta a futamot a túl veszélyes körülmények miatt. Abban az évben Freddie Spencer, Katajama Takazumi és Marco Lucchinelli versenyeztek Hondával.

Az LCR Hondánál is csak kérdések vannak egyelőre a jövő évi pilótafelállást illetően. Nakagami Takaaki sorsa egyrészt a japán vezetőségen, másrészt a helyére kiszemelt Ogura Ai idei Moto2-es szereplésétől függ.

Álex Márquez szinte biztosan nem marad nemhogy Lucio Cecchinello csapatában, de a szárnyasoknál sem. A fiatalabb Márquez belefáradt, hogy minden próbálkozásának nagyjából bukás a vége. Idén 10 hétvége alatt eddig 12-szer esett, ezzel holtversenyben második az eséseket számláló listán. Az öt hondás pilóta eddig 43 bukást hozott össze idén.

Egyre valószínűbb, hogy a 73-as a Gresini alakulatnál folytatja.

Helyére pedig Álex Rins érkezhet, aki az LCR mellett a Gresini-helyre és az Apriliához is bejelentkezett.

„Továbbra se dőlt el semmi, és nincs aláírt szerződésem még, de remélem, hogy a futam után vasárnap vagy jövő héten bejelenthetünk valamit” – mondta Rins péntek délután a Holland Nagydíj helyszínén.

Csütörtökön még kevésbé volt beszédes a jövője kapcsán, ám annyit már akkor elárult, hogy lehetőség szerint szeretne 2023-as motorral rajthoz állni jövőre. Erre pedig jelen állás szerint csak az LCR-nél lenne esélye. (Az Apriliánál az idén év végi verziókat kapja meg jövőre a szatellitcsapat, tehát a noaleieknél nem lesz négy egyforma motor a rajtrácson.)

Mindez azt jelentené, hogy Rins és Mir a Suzuki után ismét márkatársakként folytatnák.

„Érdekes lenne – mondta Rins. – Ami a technikai feltételeket illeti, ugyanaz lenne mindkettőnknek. Az LCR-rel tárgyalunk, mert a gyári csapathoz csatlakozás lehetőségét nem kínálták fel. Nyilván nem lett volna gondom a Repsol színeibe bújni, hiszen 2013-ban és 2014-ben is az ő színeikben versenyeztem.”

Minden jelenlegi nehézség ellenére is, a Honda a világ egyik legnagyobb gyártója, hatalmas erőforrásokkal, így talán nem teljesen vakvágány Mir és Rins reménye, hogy nem tesznek rossz lóra. Ehhez viszont a japán márkának fel kell vennie az európai gyártók diktálta tempót és el kell engedniük a hibázástól való félelmet. Mert ha félnek tőle, ha nem, ők sem tökéletesek, és már attól is messze kerültek, hogy fenntartsák annak látszatát.

A két jelenlegi suzukisnak persze nem lesz könnyű dolga a sornégyesről V4-esre átülni.

Zárásául, a teljesség kedvéért. Idén is lesz visszavonulónk, Andrea Dovizioso ugyanis bizonyosan végre szögre akasztja a gyorsasági motoros bőrruhát.