Salakmotor: Doyle még jegyet váltana a vonatra

A 36 esztendős ausztrál, aki 2017-ben lett világelső, az első futamában kikapott a lengyel Jakub Jamrógtól – aki a pályacsúcsot tartja Debrecenben –, ám ezt követően valamennyi futamát megnyerte. Doyle 14 ponttal, az első helyen abszolválta az alapversenyt, s így a döntőben is bizonyíthatott, amelyben nem bírt a remekül startoló, ötszörös Grand Prix-győztes dán Niels Kristian Iversennel. Bár csak a dobogó második fokára állhatott fel Doyle, készséggel állta a szurkolók rohamát, akik közös szelfiket és aláírást kérte tőle, majd a Nemzeti Sportnak is nyilatkozott.

– Először versenyzett Magyarországon, milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
– Az elmúlt hétvégén Cardiffban, illetve a Debrecen Nagydíjat megelőző estén Lesznóban a pályák minősége sok kívánnivalót hagyott maga után, éppen ezért örültem, hogy itt egy nagyszerűen előkészített ovál fogadott bennünket. Ráadásul a szervezők nagyon érezték, mikor kell beküldeni a locsolóautót a pályára, ha kellett, kétfutamonként öntözték a salakot. Nagyon jó volt ilyen körülmények között versenyezni. Ha a jövőben lehetőségük adódik, nyugodtan adjanak tanácsokat a Grand Prix-s szervezőknek, mert akkor a világbajnoki versenyeken is könnyebb lenne motoroznunk.

– Mennyire elégedett a saját teljesítményével?
– A döntőig elég jó versenyem volt. Próbáltam a lehető legjobb produkciót nyújtani, de ez csak akkor sikerült, amikor futam közben bemelegedett a gumim. A döntőben az első kanyarban Niels kicsit megtolt kifelé, amivel az élre állt, s utána olyan tempót ment, amivel nem tudtam mit kezdeni, hiába voltam végig a nyomában.

– Milyen volt a magyar közönség?
– Nagyszerűek voltak, látszott, hogy élvezik, amit látnak a pályán. Úgy gondolom, jó versenyt produkáltunk, ezért is volt olyan jó hangulat a stadionban.

– Nem mehetünk el szó nélkül az idei Grand Prix-sorozat mellett. Mi az oka annak, hogy szinte valamennyi versenyzőnek hullámzó a teljesítménye, legjobb példaként Max Fricke-et említhetjük, aki Goricanban az utolsó előtti lett, majd a következő nagydíjat Varsóban megnyerte. Ugyanezt az ugrást hajtotta végre Anders Thomsen, csak ellenkező irányba: diadalmaskodott Gorzówban, aztán a 15. helyen végzett Cardiffban. De igazából egyedül Bartosz Zmarzlik tud kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a 15 fős mezőnyből.
– Szerintem a pályák minősége miatt lehet ez a nagy formaingadozás, ugyanis az eddigi hat fordulóból négy versenyen rossz oválon kellett motoroznunk. Amúgy maga a mezőny is nagyon kiegyensúlyozott, nincsenek nagy különbségek a versenyzők között. Persze az is kérdés, ki hogyan viseli azt a nyomást, ami a GP-vel jár. Ezek azok a viadalok, amelyeken nem egy csapatért kell küzdened, mint a ligákban, hanem önmagadért, a nevedért és a nemzetedért.

– Nem akármilyen mentális erőről tett tanúbizonyságot akkor, amikor 2016-ban két fordulóval a GP-széria vége előtt vezette a pontvadászatot, ám egy sérülés miatt elvesztette a világbajnoki címet. Ez a balszerencsés végkifejlet nem vetette vissza, a következő évben elhódította a vb-trófeát. Mi volt ennek a sikernek a kulcsa?
– Ha meg tudsz nyerni egy versenyt, akkor beindul a verkli, s fel tudsz ülni arra a vonatra, ami a legmesszebbre el tud vinni.

– Képes még jegyet váltani egy olyan vonatra, ami elviszi a világbajnoki címig?
– Öregszem, de 36 esztendősen is érzek még magamban annyi erőt, hogy harcban legyek az aranyéremért. Még van időm erre, elég, ha példaként Greg Hancockot vagy Nicki Pedersent említem, előbbi 46 évesen lett világbajnok, míg utóbbi a negyvenes éveiben is meghatározó alakja a sportágnak. Szóval még nem késtem le semmiről.