Velenczei: Ezt már nem veheti el tőlünk senki!

– Mekkora teher gördült le a válláról vasárnap este?
– Hatalmas, de amikor megtörtént, alaposan megünnepeltük az abszolút bajnoki címet – mondta Velenczei Ádám. – Szerintem kell még néhány nap, mire felfogjuk, hogy nyertünk, mire tényleg megnyugszunk.

– Annyira nehéz volt?
– Annyira! Bennem volt, hogy nem hibázhatok, ugyanakkor azért gyorsan is kellene menni, hogy ne essünk ki a ritmusból. Komplikált feladat, de ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná.

– Milyen tervekkel vágott neki az évnek?
– Ugyanazzal, amivel az utóbbi néhány szezonnak: bajnok akartam lenni. De mondhatom, eléggé kacskaringós út vezetett idáig, mivel rögtön az első futamon, a másfeles szorzójú veszprémi viadalon kiestünk. Megmondom őszintén, azután nem nagyon hittem, hogy még lehetünk bajnokok.

– Hogyhogy?
– Be kell vallani, Csomós Mixi a leggyorsabb pilóta közöttünk, csak hát… Csak hát a versenynek mindig a célban van vége, így volt ez most is, és az, hogy tudtunk taktikusan versenyezni, felénk billentette a mérleg nyelvét.

– Harminchat pontos hátrányból várták az idényzáró Zemplén ralit – ennek ellenére reménykedtek?
– Persze, de úgy, hogy elfogadtuk, itt nekünk csak matematikai esélyünk van. Úgy álltunk oda a rajthoz, hogy nyernünk kell, vagy másodiknak lenni, és aztán majd meglátjuk. Nem a saját kezünkben volt a sorsunk. Abban a pillanatban azonban, hogy Csomós Mixi kiesett, fordult a kocka, és nehezebbé vált a helyzetünk.

– Azt hinné az ember, hogy könnyebbé.
– Érdekes, hogy nem. Mert sokkal nagyobb lett rajtunk a nyomás. Ott állt előttünk fehéren feketén, hogy ha nyerünk, vagy másodikok vagyunk, de a power stage-en szerzünk egy pontot, akkor miénk a bajnoki cím. Tehát onnantól már csak rajtunk múlt, és ez idegőrlő volt.

– Azért képes volt a feladatra összpontosítani?
– Igyekeztem a saját tempómban autózni, még úgy is, hogy a lassítóérintés miatt kapott büntetések olykor kizökkentettek. Az az igazság, hogy nagyon szűkek voltak a lassítók, alig fért át közöttük az autó, és igazságtalannak éreztem, hogy amikor az ember egy-két másodpercekre menő csatát vív, akkor egy ilyen érintésért kap tíz másodperc büntetést. De szerencsére az ellenfelek is hibáztak, a nap végére pedig már mi vezettünk a versenyben. Az utolsó szakaszon jóformán csak végig kellett gurulni, de mit mondjak? Nagyon vártam a végét!

– Árulja már el, hogy ki a bajnok navigátor? Vánsza Zsolt, akivel egész évben versenyzett, vagy Bán Viktor, akivel a szezonzárón?
– Mindketten kivették a részüket a győzelemből. Az év nagy részében Zsoltival mentem, aki a Zemplén ralit sem azért hagyta ki, mert nem volt kedve hozzá, hanem a gerincproblémái nem tették lehetővé, hogy versenyezzen. De szerintem jobban izgult a pálya szélén, mint mi az autóban. Várt minket a szakaszok végén, együtt lélegzett velünk.

– …és akkor eljött a délután, a céldobogó, ahol elhangzott a bűvös mondat: Velenczei Ádám abszolút magyar bajnok! Szerencs lesz ezentúl a kedvenc városa?
– Az egyik kedvenc mindenképp – mert itt szereztük meg a bajnoki címet, amit már nem vehet el tőlünk senki. Tudom, azt mondják, megvédeni nehezebb, mint megszerezni, de azért ezzel a teherrel együtt tudok élni. És legalább van célunk jövőre is!

ZEMPLÉN RALI, AZ OB 6. FUTAMA, SZERENCS
Abszolút végeredmény: 1. Velenczei Ádám, Bán Viktor (VV Motorsport Egyesület, Skoda Fabia R5) 1:27:24.3, 2. Klausz, Papp (Klaus Motorsport, Skoda Fabia Rally2) 35.2 másodperc hátrány, 3. Hadik, Juhász (Hadik Autósport, Ford Fiesta R5) 50.8 mp h.
A végeredmény. Országos bajnok: 1. Velenczei Ádám, Vánsza Zsolt 169 pont, 2. Csomós Miklós, Nagy Attila (HRT Racing, Skoda Fabia Evo) 157, 3. Német Gábor, Németh Gergely (Kole Media Center, Skoda Fabia Rally2) 136