Az edzőként hétszeres bajnok Botos Ferencet napjainkban érthetetlenül mellőzik, miközben a szakember Dunakeszin csodát tesz: néhány hét alatt hatvan gyerekkel szerettette meg a röplabdázást!
Oszvald György
Botos Ferenc: egy ember, aki sosem adja fel, akinek nem ?büdös? a munka
Oszvald György
Botos Ferenc: egy ember, aki sosem adja fel, akinek nem ?büdös? a munka
Botos Ferencre nincs szükség. Legalábbis a magyar röplabdasport jelenlegi irányítói így gondolják, de hatalmas tévedésben vannak, hiszen az 57 éves edző rengeteg tapasztalattal, hét bajnoki címmel és további számos kiváló eredménnyel a háta mögött biztosan segítségére lehetne a nehéz helyzetben lévő sportágnak.
A töretlenül optimista szakember a legutóbbi szezonban a Jászberényi RK női csapatának edzője volt, és a jászfelsőszentgyörgyi általános iskolában tanított.
„Az igazgató májusban azt mondta, hogy ősztől ismét számít a munkámra – mesélte Botos Ferenc. – A tanév kezdete előtt egy héttel aztán közölte: ki vagyok rúgva, mert mást vesz fel az én helyemre. Engem még soha, senki nem vert át így! Megszűnt a pedagógusi állásom, az Extraliga ötödik helyén végzett jászberényi csapatot a vezetőség visszaléptette a másodosztályba, ezért nem éreztem biztosítottnak a megélhetésemet, és hazaköltöztem Sződligetre.”
Botos edző ezután visszatért az alapokhoz. A hétszeres bajnok tréner ült már a Honvéd, a Dózsa, a Tungsram, a Nyíregyháza, a Kazincbarcika és a Jászberény, valamint egy kuvaiti csapat kispadján, most azonban senki nem tartott rá igényt.
„Harminchárom év edzősködés után senki nem segített – emlékezett a nehéz napokra a két diplomával rendelkező szakember. – Gödön kaptam mentálhigénés-testnevelői állást a TOPhÁZ Egyészségügyi Otthonban, fogyatékos emberekkel foglalkozom. Óriási kihívás ez napról napra, hiszen különleges pszichikai-pedagógiai módszereket kell alkalmaznom, speciális mozgássorokat kell elvégeztetnem ezekkel az emberekkel. Sajnos semmiféle eszköz nem áll rendelkezésemre, és tornaterem sincs, de bízom benne, hogy ez a helyzet hamarosan változik.”
Szerencsére Botos Ferenc számára az élet szinte egyet jelent a röplabdával, mellőzése ellenére sem mondott végleg búcsút a sportágnak, Dunakeszin, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában elindította a Botos Röp-Sulit!
„Az intézmény vezetői boldogan segítettek, óriási szeretettel fogadtak – mesélte lelkesen az edző. – Óvodásoktól a nyolcadikosokig összesen hatvan lány és fiú csatlakozott a tanfolyamhoz néhány hét alatt. Engem is meglep és lenyűgöz ez a sikeresség, érdeklődés és népszerűség. Az iskola – ahol a feleségem az egyik testnevelő tanár – minden korosztályban indít csapatot a diákolimpián, de a továbblépéshez pénzre lenne szükségünk, remélem, a Sport XXI. Programból nekünk is jut némi támogatás.”
„Minden apró segítségnek nagyon örülök, a napokban például meglátogatta az edzésünket Serényi Tamás – folytatta Botos edző. – Ő a magyar és az osztrák férfi junior-válogatottnak is volt szövetségi kapitánya, nekem az ifjúsági válogatottban volt edzőm. Elismeréssel illette a Röp-Suliban folyó szakmai munkát, és megígértem, hogy segít hírverést csinálni a tanfolyamnak.”
Íme egy ember, aki sosem adja fel, akinek nem „büdös” a munka, aki ennyi év után is rendre újra tudja kezdeni, aki mindig odaadóan, lelkesen végzi feladatát. Sok szerencsét, Botos Ferenc!
Rutinos edzők kispad nélkül, avagy az eltékozolt értékek
„A hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek végéig ahol Botos Ferenc megjelent, maradandót alkotott, ebből is látszik, hogy valamit nagyon tud – vélekedett kollégájáról Nyári Sándor, a Szeged férficsapatának korábbi edzője, a magyar férfi válogatott egykori szövetségi kapitánya. – A mai magyar röplabdás közegnek borzasztó nagy hibája, hiányossága, hogy ennek az embernek céltalanul kell bolyongania a sportágban, a helyét kell keresnie a röplabdás társadalomban. Az értékeket nem szabad elherdálni!” Nyári edző amondó: Botos gyakorlati és elméleti téren is mindent tud erről a sportágról, a sors igazságtalansága, hogy nem nőtt magasra, ezért játékosként nem vitte olyan sokra, amire tehetsége, akaratereje és céltudatossága alapján vihette volna. „Amikor a magyar röplabdázás az európai élvonalhoz tartozott, olyan edzők dolgoztak a csúcson lévő csapatoknál, mint Beregszászi Szabolcs, Dunszt Ferenc, Garamvölgyi Mátyás vagy Tatár Mihály – folytatta Nyári Sándor. – Hol vannak most? És hol vannak az újabb generáció kiváló tagjai: Oláh János, Karagits Mátyás, idősb Nagy Péter vagy Németh Lajos?” Vannak persze napjainkban is sikeresen dolgozó középkorú szakemberek a magyar röplabdázásban, ilyen Vocskó György, Buzek László, Kasziba István, illetve Demeter György, és a legfiatalabbak közé tartozó Jókay Zoltánról, Ludvig Zsoltról, Gyurkó Sándorról, Mészáros Péterről, Hollósy Lászlóról sem szabad megfeledkezni. A legtalálóbban Nyári Sándor fogalmazta meg a siker receptjét: „Véleményem szerint az ideális megoldás egy rutinos, tapasztalt szakemberből, és egy agilis, lendületes, tehetséges fiatalemberből álló edzőpáros alkalmazása.”