A nagy visszatérés: a volt szövetségi kapitány lett a BSE edzője

Az elmúlt szezonban trénerként Farkas Mihály irányította a városmajori csapatot, de a közelmúltban menesztették, az indoklás szerint nem tudta kihozni a csapatból a maximumot, az együttes több mérkőzésen is mélyen tudása alatt teljesített. A bronzéremért rendezett párharc Gödöllő elleni meccsein Kasziba István dirigálta a BSE-t, amely egyszer 3:0-ra, kétszer pedig 3:2-re győzött, így megszerezte a harmadik helyet.

„Kasziba István csak átmenetileg vállalta a feladatot, hosszú távú munkát a felnőtt csapattal nem akar végezni – mondta Nagy Jenő, szakosztályvezető. – A BSE-FCSM vezetőedzője a következő szezonban az immár Budapesten élő Nyári Sándor lesz. Sikeres múltja, tapasztalata miatt döntöttünk mellette, és azért, mert ugyan az elmúlt időszakban nem volt aktív, de éppen ezért sikeréhes. Változások várhatók a játékoskeretben, mindenképpen szeretnénk erősíteni, az igazolásokat június közepéig lezárjuk. A következő idényben a bajnoki döntőbe jutás a legfőbb cél!”

– Bár Szolnokon született, és játszott Kecskeméten, valamint Budapesten is, mégis tősgyökeres szegedinek számít, hiszen ott érte el legnagyobb sikereit. Mikor és miért költözött a fővárosba?
– Emese lányom gyönyörű unokát szült nekem, Szonja ma már nyolc hónapos, családi szinten többször taglaltuk a lehetőségét, hogy ismét közel kerüljünk egymáshoz, ennek realitása az én Budapestre való visszaköltözésem volt. A gyerekek és az unokám közelsége, az egymáshoz való ragaszkodásunk életünk további részének meghatározója. Persze igazi szívem csücske Szeged, voltak, kiknek közelségéről, barátságáról nehéz volt lemondani. Szegedi orvos barátaimnak köszönhetően egyre felejthetőbbé válnak nehéz időszakokat okozó egészségügyi problémáim. Természetesen a családi indíttatás mellett döntő súllyal esett latba, hogy az elmúlt fél évben több fővárosi klubbal volt módom tárgyalni a vezetőedzői posztról.

– Hogyan került közel a BSE együtteséhez?
– Nagy Jenővel, a BSE szakosztályvezetőjével sokat beszélgettünk, lakásomhoz közel van a városmajori csarnok, és néhány szakmabeli barátommal sűrűn látogattam a mai női röplabdasport egyik reprezentánsának mérkőzéseit. Jenővel régóta ismerjük, és félszavakból értjük egymást, az első komoly tárgyalásunk a közelmúltban volt. Az ötletből tett lett, alapos egyeztetés után mindkettőnk közös akarata a közös munka. Nagy könnyebbséget jelent számomra, hogy az elmúlt évek egyik legsikeresebb edzője, a BSE utánpótlás szakág-vezetője, Kasziba István is készséggel, korrektül segít mielőbbi akklimatizálódásomban. A lányok döntő többségét ismerem, Nagy Jenővel napok óta azon fáradozunk, hogy olyan szintre erősítsük meg a csapatot, amely feltétlenül éremesélyes, és a Magyar Kupában, vagy a bajnokságban döntős lehet.

– Női csapattal edzőként még nem dolgozott, mekkora kihívás ez?
– Szó szerint kihívás, bár – különösen, amióta Budapesten élek – szívesen látogatom a női rangadókat, s a Sport Televízió szakkommentátoraként az elmúlt években legalább tíz rangos női mérkőzést végigkövethettem. Hónapok óta készülök a visszatérésre, a férfi válogatott szövetségi kapitány-választásán gyakorlatilag én mondtam ki a végső szót, de nem bántam meg. A nők is Mikasa labdával játszanak, strand- és teremröplabdán nagyon sok edzőkollegával és versenyzővel kerültem baráti kapcsolatba. Tisztelem a lányokat, tudom, hogy más pedagógiai eszközök, és más bánásmód illeti meg őket. Kiszámíthatóan és következetesen kívánok velük dolgozni, a csapat felé történő bemutatásomnál úgy éreztem, sokat várnak tőlem, én pedig többéves pihenő után égek a vágytól, hogy ismét sikercsapattal dolgozhassak.

– A szegedi röplabdásokkal való kapcsolata megszűnt, vagy megromlott?
– A szövetségi kapitány-választás időszakában két fiatal szegedi röplabda-vezető megpróbálta a hitelemet rontani a sportágban, levelet írtak a Magyar Röplabda Szövetségnek, meggyőződésem szerint nem saját kútfőből. Szegeden szinte bárhol járok, az emberek megsüvegelnek, hogylétem felől kérdezősködnek, és sajnálják, hogy a régi szép idők elmúltak. Nem vagyok haragtartó ember, komolytalan dolognak tartom az egymásra mutogatást, különösen úgy, hogy én Szegeden sikercsapatot építettem. Ma már nem élek ott, mindenki előtt szabad az út a nagy eredmények megismétlésére.