A gyenge kezdés ellenére a MAFC-nál a célok változatlanok

– A Szeged és a Debrecen legyőzése után vereség a Kecskeméttől és a Dunaferrtől a bajnokságban, valamint a Szolnoktól a kupában. Az eredmények ismeretében nem bánta meg, hogy személyi változások mellett döntött a nyáron?
– Egyáltalán nem. A 2006-ban bronzérmes sikercsapat gerince maximálisan megtette a magáét, további fejlődési lehetőséget nem láttam abban a garnitúrában. Néhányan jóllakottá váltak, nem voltak sikerorientáltak. A generációváltás, a mentális felfrissülés mindenképpen szükséges volt. Új játékosokat kellett hozni, és csak azokat megtartani, akik képesek ugyanolyan magas szinten játszani, ugyanúgy mindent megtenni a sikerért, ahogyan korábban!

– Mi volt a célkitűzés a szezon előtt?
– Nem volt számszerű tervünk. Azt tűztem ki célként, hogy újra egységes, jó hangulatú csapatszellem alakuljon ki, hogy megint mindenki örömmel járjon edzésre és meccsre, hogy a pályán belül és kívül is jó viszonyban legyenek egymással a játékosok.

– A szezon előtt megint szó volt arról, hogy a csapat elhagyja a káposztásmegyeri Babits Mihály Gimnázium tornatermét, és a Hauszmann Alajos utcai Gabányi László Sportcsarnokba költözik, de ebből ezúttal sem lett semmi. Miért?
– Néhány játékosunknak problémát okoz az edzésre járás ebben a külső kerületben, tehát én is boldog lettem volna, ha végre összejön a költözés. A MAFC részéről idén is bíztató ígéreteket kaptunk ezzel kapcsolatban, már konkrét edzésidőpontokat is lekötöttünk, de az egyetem elvette a MAFC-tól a létesítmény kezelését. Az épületet a központi sportcsarnok átadása után eladják, s addig már semmiféle állagmegóvási munkálatot nem végeznek benne. Rohamosan amortizálódik, ha kiég egy villanykörte, már nem cserélik ki.

– A MAFC-Bercsényi NB II-es női csapata a Gabányi Sportcsarnokban játssza bajnoki meccseit. Az élvonalbeli MAFC-Mapei miért nem teheti meg ugyanezt?
– Megtehetnénk. A meccseinket játszhatnánk ott, de én azt szeretem, ha a mérkőzések és az edzések ugyanazok a helyszínen vannak, és mivel ez egyelőre máshol nem lehetséges, maradtunk Káposztásmegyeren.

– Hogyan változott a játékoskeret a tervezetthez képest?
– A legutóbbi szezon után elbúcsúztattuk Forgó Nándort, Tóth Miklóst, Apró Jánost, Németh Gergelyt, Tari Zsoltot, Takács Lászlót és Hoboth Ákost. Hoboth a Kométa-Kaposvárhoz szerződött, a többiek ezen a szinten már nem tudják vagy nem akarják folytatni a játékot, ezért nem számítottam rájuk, bejelentettem, hogy új játékosokkal kívánom megoldani az elképzeléseimet.

– Kik voltak az érkezők listáján?
– Szilvássy Balázs, Herczeg Roland, dr. Horváth Balázs, Koch Róbert, Rapi Róbert, Szappanos Máté, Tamasi István, Daróczi Gergely és Tamás Zoltán.

– Ez kilenc név, de közülük csak Szappanos, Tamasi és Daróczi játszik jelenleg a MAFC-ban...
– Szilvássy Balázst átigazoltuk a Dunaferrtől, de tanulmányi és munkahelyi problémák miatt nem jelentkezett sem edzésen, sem mérkőzésen. Herczeg Roland Csepelről nem hozzánk igazolt, hanem a Dunaferrt választotta, pedig biztosítani tudtuk volna a beiskolázását. Persze megértem, Dunaújvárosban nyilván pénzt is kap. Dr. Horváth Balázs a szak-államvizsgájára készül a pécsi jogi egyetemen. Még mindig szándékában áll Budapestre költözni, ha összejön számára a munkahely-váltás, akkor a mi játékosunk lesz. Tamás Zoltánnal már a részleteket is megbeszéltük, de azóta sem jelentkezett.

– Koch Róbert és Rapi Róbert esete más, hiszen ők a MAFC játékosai voltak, de néhány héttel ezelőtt Szolnokra igazoltak.
– Elgondolkodtató a versenykiírásnak az a pontja, amely kimondja, hogy január végéig lehetőség van az átigazolásra. Ez szabadrablást tesz lehetővé, és megbonthat egy megkoreografált, kidolgozott szerkezetet. A bajnoki rajt kezdetéig kellene lehetővé tenni a játékosok igazolását, a szezon közben nem! Ezzel nem a szolnokiakat szeretném bántani, de azt azért megjegyezném, hogy nekem is szólhattak volna, hogy viszik két meghatározó játékosomat. Azt persze megértem, hogy a hazai röplabdasport, illetve a hazai gazdaság siralmas helyzetében mindenkit megbolondít a pénznek a puszta említése is, az viszont már senkit nem érdekel, hogy de ezzel szét lehet zilálni egy folyamatos, stabil edzésmunkát végző egyesületet.

– Milyen szinten volt a csapat, amikor még Rapi és Koch is játszott?
– Csapatépítésben elértünk egy olyan állapotot, amely mindenképpen bíztató volt, nagy reményekkel vágtunk neki a bajnokságnak. Megvertük a Szegedet és a Debrecent, a játék stabilitásában még nem, de morálisan, küzdeni tudásban mindenképpen jó úton indultunk el. Ezt ásta alá két kiváló játékosunk távozása, most megint kezdhetünk előröl mindent. Kikaptunk a Szolnoktól a Magyar Kupában, a Kecskeméttől és Dunaferrtől a bajnokságban. Dunaújvárosban már láttam bíztató jeleket. Játéktudásban lehet, hogy gyengültünk, de a történtek összekovácsolták a társaságot, egy jó szellemiségű, pozitív szemléletű, morálisan erős csapat alakult ki. A fiatal játékosok jó úton haladnak afelé, hogy az együttes meghatározó tagjaivá váljanak. Ez egyelőre néhány labdamenetre, néhány játszmára elegendő, de remélem, hogy az alapszakasz végére eredményekben is megmutatkozik.

– A játékoskeret változásával változtak a célok is?
– Nem hiszem, hogy rosszabbak vagyunk, vagy leszünk, a csapat körüli bizonytalanságnak vége, töretlenül hiszek abban, hogy ebben az összeállításban is képesek leszünk beleszólni a dobogós helyezések eldöntésébe! Továbbra is úgy gondolom, hogy a pillanatnyi forma és a mentális állapot fog dönteni a Dunaferr, a Kecskemét, a Szeged, a Dág és a MAFC között! Hangsúlyozom, hogy az összes csapat közül a mi lehetőségeink összehasonlíthatatlanul rosszabbak, hiszen nincs saját csarnokunk, nem tudunk fizetni a játékosoknak, az anyagi eszközeink csak az alapvetően szükséges dolgokra elegendőek.

– A távozóként felsorolt játékosok közül Tari Zsolt és Takács László ismét a MAFC-ban szerepel. Miért?
– Tari a MAFC-hagyományok, a MAFC-os szellemiség megőrzése miatt fontos tagja a csapatnak. Takács komoly munkahelyre került, de szükség van a segítségére, ezért visszatért, egyelőre persze nem kap meghatározó szerepet. Hoboth Ákos távozása miatt szükségessé vált, hogy kétéves – sérülés miatti – kihagyás után Bokor László újra edzésbe álljon. A cél változatlan: egy budapesti centrumot, egyetemi röplabdabázist szeretnék kialakítani. Ha ezt nem tudom megvalósítani azokkal, akikkel szerettem volna, akkor megvalósítom másokkal!