Egy játszmán keresztül volt ellenfele a magyar csapat a horvátnak

Kiadós reggelivel, könnyed, egy órás délelőtti edzéssel és szintén kiadós ebéddel készült a magyar válogatott a horvátok elleni nyitómérkőzésre. Az már a délelőtt folyamán biztossá vált, hogy a bemelegítés nem abban a teremben lesz, amelyikben majd a mérkőzést rendezik, hanem a sportkomplexum egy másik, kisebb csarnokában készülnek majd a csapatok a találkozóra.

A hivatalos bevonulás után (15 perccel a mérkőzés kezdete előtt) természetesen az ütésekkel és a nyitásokkal már a nagy csarnokban hangolódtak a felek. A lelátók sajnos nem tükrözték, hogy olyan nagy lenne az érdeklődés a röplabda iránt – a hatalmas csarnokban szinte elveszett az a néhány száz néző (köztük a lelkes 20 fős magyar tábor), aki kilátogatott a helyszínre.

A horvátok kezdték a mérkőzést, Pék-Tormási Orsolya szerezte az első pontunkat, ám Senna Usic azonnal válaszolt. Felváltva estek a pontok, sok hibával kezdtek a csapatok, jó nyitás is alig akadt (7:6). Héjjas Valéria rossz fogadása után vezettek először a házigazdák (9:10), Ana Grbac negyedik nyitása után időt is kellett kérnie Ludvig Zsoltnak (9:13). Ez sem segített, a rossz nyitásfogadások miatt képtelenek voltunk elforogni, Sanja Popovic pedig elkezdte „belőni magát” (10:17). Sajnos a játékunk továbbra is akadozott, míg a horvátok szinte minden ütésünket összeszedték – nagy különbséggel meg is nyerték az első szettet (14:25, 0:1).

A második játszma horvát ponttal kezdődött, és úgy is folytatódott, a mieink 0:3 után kezdték el a szettet. Jó nyitásokkal sikerült az egyenlítés, és az első kötelező pihenőig ott loholtunk az ellenfelünk nyakában (6:8). A szünet után néhány jó Dégi ütéssel és pár horvát hibával átvettük a vezetést, de a fő dolog az volt, hogy látszatra kezdtünk belejönni a játékba! Megérezte ezt a horvát edző is, és 13:11-es magyar vezetésnél kikérte első idejét. A magyarok tényleg elkezdtek jobban játszani, de ami talán fontosabb, elkezdték elhinni, hogy verhető ez a horvát csapat. A végjátéknak egyenlő állásból indultak neki a mérkőző felek, ám Ludvig edzőnek két „benyelt” nyitás után hamar időt kellett kérnie (17:19), sőt, egy labdamenettel később másodszor is magához rendelte tanítványait (17:20). Bár a magyar válogatott példamutatóan küzdött, a végén érvényesült a horvátok nagyobb rutinja, és megnyerték a második játszmát is (21:25, 0:2).

A harmadik szett jó horvát sáncokkal indult, majd erre válaszul a mieink is blokkból szereztek több pontot is egymás után (4:4). Következett egy erősen vitatható bírói ítélet (a kedvezményezettek természetesen a horvátok voltak), így a technikai szünetnél három ponttal vezettek a hazaiak (5:8). Szembetűnő volt, hogy a hosszabb labdameneteket szinte kivétel nélkül a horvátok nyerték, akik ráadásul remekül is mezőnyöztek mellé – elég nehéz is volt lépést tartani a velük (tegyük hozzá, nem is nagyon sikerült). Sajnos úgy tűnt, kipukkadt a magyar csapat, a házigazdák gyakorlatilag kedvük szerint szerezték a pontokat (7:15), Ludvig Zsolt pedig szép lassan pályára is küldte minden játékosát. Ez sem hozott jelentős változást, így a magyar csapat viszonylag simán vesztette el a nyitómeccset (12:25, 0:3).

Összességében a szakvezetés csak a második szettben mutatott játékkal lehet elégedett, a másik két játékrészben jobbára csak kerestük a labdát. Ha viszont a második játszmában mutatott teljesítményt tudjuk nyújtani a belgák ellen, lehet keresnivalónk.