A harmadik szett három hibája elég volt – elbukott a nemzeti csapat

Fáradt, de nem csalódott arcok érkeztek a reggelihez szombaton az Atrium Hotelben, a magyar válogatott szálláshelyén. A lányok nem voltak különösebben elkeseredve a horvátoktól elszenvedett vereség miatt, hiszen tudták, ez benne volt a pakliban. Sokkal inkább már az aznapi, belgák elleni párharccal voltak elfoglalva ők is és a szakvezetés is.

A belgák fő fegyvere már a tegnapi mérkőzésen is tisztán kivehető volt, és ezt később a statisztika is megerősítette – ha pontos volt a nyitásfogadásuk, szinte mindig a centerekkel támadtak, akik meg is hálálták a bizalmat, és remek százalékkal ütötték be a labdákat. Mindehhez hozzájárult a lelkes mezőnymunka és a remek sáncteljesítmény is, így az biztos volt, hogy nem lesz egyszerű dolgunk.

„Nem mi vagyunk az esélyesek, de ha eléggé akarjuk a győzelmet, meg lehet verni a belgákat” – mondta a déli edzés előtt Bognár Krisztina, a csapat feladója. A tréningen aztán azokat a játékelemeket gyakorolta a válogatott, amit a belgák játszanak – szombati ellenfelünk centereit a szövetségi kapitány, Ludvig Zsolt testesítette meg. Az túlsó térfélen állók feladata egyszerű volt – blokkolni vagy a kapitányt, vagy azt, aki a labdát kapta. Az egy órás edzés végén még jutott egy kis idő a nyitásokra és nyitásfogadásokra is, majd az ebéd és a csendes pihenő következett.

A mérkőzésen aztán stílszerűen egy centertámadással kezdtek a belgák, majd jöttek a szlovákok ellen is látott blokkjaik, ráadásul mi is hibáztunk párat, így az első technikainál három ponttal vezetett az ellenfelünk (5:8). A folytatásban jött a megszokott rettenetes magyar nyitásfogadás, így pillanatok alatt elhúzott a belga csapat, sőt, 19:9-nél tíz pont is volt már a csapatok között. Ludvig Zsolt időkérései után kicsit összeszedtük magunkat, összeálltak a támadásaink, így legalább tíz pont környékén tudtuk tartani a különbséget (16:25, 0:1).

A második játszmát sem kezdtük jól (1:5), ám Dégi Barbara jó teljesítményével az első kötelező pihenőig visszajöttünk a szettbe (6:8). A mieink nyitásfogadása továbbra sem volt jó, és sajnos a szerencse is a belgákkal volt (több hálóról lecsorgó labda is leesett a térfelünkön). 8:13-nál jött is Ludvig edző jogos időkérése, ami után néhány jó szervával ismét feljöttünk két pontra (11:13). Fej-fej mellett haladtak ekkor a csapatok, a mieink – csakúgy, mint a horvátok ellen – ebben a játszmában jobban játszottak. A belgák is küzdöttek becsülettel, Frauke Dirickx remekül szolgálta ki társait, és néhány pontos ütéssel öt ponttal megléptek (16:21). Ludvig Zsolt időkérése után sem változott semmi, ellenfelünk végül könnyedén nyerte meg a szettet (18:25, 0:2).

A harmadik felvonást Kapuvári Melinda kezdte Héjjas Valéria helyén, és bár egy nyitásfogadás rögtön elment róla, hibáját három ászértékű szervával azonnal javította, így a belga edzőnek időt kellett kérnie (4:2). A nyitásaink végre erőteljesek voltak, a hálónál is szépen dolgoztak a lányok, így az első technikaiig megtartottuk az előnyünket (8:5). A technikai után megint jöttek a bosszantó hibák – zsinórban három nyitásunk is rossz volt, így Ludvig Zsoltnak időt kellett kérnie (14:11), ám a rossz támadások miatt hamarosan újra ezt kellett tennie (14:13). Visszahoztuk a szettbe a belgákat, akik minden hibánkat könyörtelenül kihasználtak. A végjáték hatalmas izgalmakat hozott, ám három buta hibánk azonnal megbosszulta magát – ismét 3:0-s vereséget szenvedtünk (22:25, 0:3).

A holnapi két találkozónak így már csak az lesz a tétje, hogy melyik csoportba jutnak a belgák, és melyikbe a horvátok – nekünk csak a szlovákok elleni szép búcsú marad.





A másik mérkőzésen: Horvátország–Szlovákia 3:0 (15, 20, 21)

Az állás
1. Horvátország 2 2 - 6:0 4
2. Belgium 2 2 2 6:0 4
3. Szlovákia 2 - 2 0:6 2
4. MAGYARORSZÁG 2 - 2 0:6 2