Nem a meze teszi az embert!

Előre leszögezem, nem áll szándékomban sorra venni az összes legendás mezszámot. Azt sem tervezem, hogy sorrendet állítok fel közöttük az alapján, hogy melyiket viselte pályafutása során több klasszis sportoló, vagy melyik bír mágikusabb jelentéssel a szurkolók számára. Ennek úgyis az lenne a vége, hogy a kedves olvasó sértve érezné magát, azt kérdezvén, az ő kedvence vajon miért nem szerepel az összeállításban.

Kétségkívül különleges a Puskás Ferenc által legendássá tett, majd többek között Pelé és Diego Maradona által is viselt 10-es mez, de ugyanígy írhatnék a Manchester Unitednél különleges jelentőséggel bíró 7-esről, George Best, Bryan Robson, Eric Cantona, David Beckham és Cristiano Ronaldo dresszéről, és akkor még Michael Jordan 23-asát meg sem említettem...

De ki merné-e valaki jelenteni, hogy az előbb felsorolt számokat nagyobb misztikum övezi, mint Wayne Gretzky 99-esét, Joe Montana 16-osát, vagy éppen Alfredo di Stéfano 9-esét? Én biztosan nem. Éppen ezért úgy döntöttem, legyen ez az írás inkább a különleges mezszámokhoz kapcsolódó érdekes történetek gyűjtőhelye, így talán mindenki talál kedvére valót.

AZ EGYEDI MEZSZÁMOK

Az amerikai sportokban régóta megszokott dolog az egyedi mezszámok léte, azonban labdarúgásban sokáig más volt a helyzet, kötött szabályok szerint osztották ki a dresszeket: a kapus viselte az 1-est, a jobbhátvéd a 2-est, így tovább a középpályásokon át a csatárokig, a cserejátékosoknak pedig a 11 feletti számok jutottak. Ez természetesen azt jelentette, hogy egy játékos egy szezonon belül többféle számmal a hátán is kifuthatott a pályára, ha a megszokottól eltérő poszton, vagy éppen csereként számítottak rá.

A labdarúgásban az első kezdeményezés az állandó mezszámok bevezetésére az 1954-es, svájci világbajnokság volt, ahol a válogatott keretek minden játékosa saját számot kapott, 1-től 22-ig. Azonban egy fecske, jobban mondva egy vébé nem csinált nyarat, így egészen az 1990-es évek elejéig kellett várni az egyedi mezszámok elterjedésére. Először 1993-ban, Angliában mondtak búcsút a régi szabályoknak (sőt, később már a játékosok neve is megjelent a mezeken), és az új módit éveken belül átvették a legtöbb európai bajnokságban is.

VISSZAVONULTATOTT MEZEK

A profi sport történetében elsőként a Toronto Maple Leafs hokisa, Ace Bailey 6-os számú mezét vonultatták vissza 1934-ben, ezt követően pedig egyre gyakoribbá vált ez a gyakorlat. Az esetek többségében az adott sportoló klubhűségét, vagy a pályán nyújtott teljesítményét díjazzák ezzel a klubok, de az is előfordul, hogy az élet más területén elért sikert követően ér valakit ilyen megtiszteltetés: a Michigani Egyetem például azt követően vonultatta vissza korábbi futballjátékosa, Gerald Ford dresszét, hogy kinevezték az Egyesült Államok 38. elnökének.

Mivel a gyakorlat az egész világon elterjedt, végeláthatatlan sorban lehetne sorolni a visszavonultatott mezeket. Ehelyett lássunk inkább néhány rendhagyó, vagy éppen félresikerült visszavonultatást.

Az olasz AC Milan visszavonultatta Paolo Maldini mezét, aki 1984 és 2009 között szolgálta a lombard klubot. A legendás védő azonban fenntartotta magának a jogot, hogy ha valamelyik fia a jövőben pályára lépne a Milan nagycsapatában, akkor viselhesse az ő 3-as dresszét. Mivel Christian és Daniel is a milánóiak ifjúsági csapatában szerepel, van rá esély, hogy néhány év múlva ismét kifut a San Siro gyepére egy Maldini, méghozzá 3-as mezben...

Valószínűleg minden gyerek tudja, hogy Diego Maradona 10-es mezben szerepelt az argentin válogatottban. Az Argentin Labdarúgó-szövetség (AFA) a sokak által minden idők legjobb futballistájának tartott DunDiego tiszteletére döntött úgy, hogy többé egyik válogatott játékos sem léphet pályára a legenda mezében. Azonban következett a 2002-es világbajnokság, és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a torna előtt visszautasította az argentinok nevezési listáját, amelyen nem szerepelt 10-es számú játékos – majd Joseph Blatter, a szervezet elnöke azt javasolta, a 10-est adják a harmadik számú kapusnak, Roberto Bonanónak. Az AFA ezt követően módosította listáját, és az eredetileg 23-as számú Ariel Ortegának, a számtalan „Maradona-utód" egyikének adta a legendás dresszt. Azóta pedig több argentin is viselte Maradona mezszámát az albicelestében.

Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa annak idején azért hagyta abba a labdarúgást, mert a kommunista rezsim vezetői nem engedték, hogy szeretett klubjába, a Ferencvárosba igazoljon. A legendás „Fekete Párduc" álma 46 évvel később vált valóra, ugyanis 2008-ban a Fradi leigazolta, és néhány percig ő állhatott a kapuban a Sheffield United elleni felkészülési mérkőzésen. A találkozót követően az FTC visszavonultatta a Grosics által viselt 1-es mezt.

Az egész futballvilágot megrázta, amikor 2007. augusztus 28-án elhunyt Antonio Puerta, a Sevilla és a spanyol labdarúgó-válogatott mindössze 22 éves játékosa. A középpályás szívproblémákkal küzdött, a Getafe elleni bajnoki mérkőzésen összeesett, és az életét már nem lehetett megmenteni. 16-os mezét a klub ideiglenesen visszavonultatta. Ám a Spanyol Labdarúgó-szövetség szabályzata szerint a csapatok játékosainak 1-től 25-ig tartó számozásban kell pályára lépniük, így a szezon hátra lévő részében David Prieto viselte a számot elhunyt barátja emlékének adózva ezzel. Jelenleg Diego Capel játszik Puerta egykori mezszámával.

Kísértetesen hasonlít Puerta esetére, azonban a magyar szíveket még nagyobb bánattal tölti el Fehér Miklós tragikus halála: a Benfica és a magyar válogatott csatára 24 évesen hunyt el, miután 2004. január 25-én összeesett a Guimaraes–Benfica bajnokin. Emlékét a portugál klub igyekszik méltóképpen ápolni: a lisszaboniaknál soha többé senki sem léphet pályára a csatár egykori, 29-es mezében. Fehér tragédiája az egész világon megérintette a sportszerető embereket, ennek szép példáját mutatták a Celtic drukkerei 2006 novemberében, csaknem három évvel Miki halála után. A skótok Bajnokok Ligája-mérkőzésre érkeztek a Fény Stadionjába, és magukkal vittek egy drapériát, amelyen Fehér mezszáma mellett a következő felirat állt portugálul: „Fehér, soha sem leszel magányos." A mérkőzés után Nuno Gomes, a Benfica csatára csak kereste a szavakat: „Hihetetlen pillanat, csodálatos gesztus volt. A fair play nagyszerű példája. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnánk barátunkra, Mikire. Mindig velünk van."

JÁTÉK A SZÁMOKKAL

A jelek szerint nem mindenki álmodik arról, hogy 10-esben, 7-esben, vagy akár 23-asban fusson ki a pályára: sok sportoló számára a mezszám az önkifejezés eszköze, és bizony találunk nem kevés exhibicionizmusról árulkodó dresszeket is...

618

A profi labdarúgás történetében ez a legmagasabb szám, amit valaha játékos a dresszén viselt. Rogerio Ceni, a brazil kapuslegenda egyszer, 2005-ben lépett pályára ebben a mezben, így ünnepelve azt, hogy 618. alkalommal szerepelt a Sao Paulóban - ezt követően pedig visszatért a jól bevált 1-eshez.

00, 01, 02, 03, 04, 05, 06, 07, 08, 09

Nem, ne essünk kétségbe, a komolyabb számtani műveletek összeállítására is alkalmas számsort nem egyidőben viselte a dresszén Herschelle Gibbs, a dél-afrikaiak válogatott krikettjátékosa. A Scooter becenévre hallgató 35 éves klasszis olyan gyakorisággal választott magának új számot, mint az átlagember karácsonyfát: 2000-től kezdve minden évben eggyel feljebb lépett, és az sem zavarta, ha valamelyik aktuális csapattársa már viselte az éppen soron következő számot (így például a dél-afrikai válogatottban jelenleg két 09-es szerepel). Gibbs annyit azért elárult, hogy kedvenc mezszáma a 06, de szerencseszám ide, szimpátia oda, jövőre a 10-es következik...

37

Ron Artest, az NBA egyik legjobb védőjátékosa a nyáron elhagyta a Houstont, és a bajnoki címvédő Los Angeles Lakershez igazolt, egyszersmind a mezszámát is megváltoztatta. Választása azért esett a 37-esre, mert így akarta kifejezni Michael Jackson iránti tiszteletét: a Pop Királyának Thriller című albuma sorozatban 37 hétig vezette a slágerlistákat az 1980-as években.

66

A svájci Alain Sutter 1997-ben hagyta ott a német Freiburgot, hogy a tengerentúlon, a Dallas Burn csapatában folytassa pályafutását. A svájci válogatottban 68-szor szereplő középpályás olyan számot akart választani új csapatában, amely megtestesíti mindazt, amit számára az Egyesült Államok jelképez. Egy legendás országút nyomán végül a 66-os mellett döntött. A Chicagót Los Angelesszel összekötő hírhedt autópálya, a Route 66 egyébként mára már elveszítette jelentőségét, napjainkban már csak turisták keresik fel a csaknem 4000 kilométeres utat.

69

A franciák világbajnoka, Bixente Lizarazu választotta magának a szexuális asszociációkra késztető 69-est, a Bayern Münchennél eltöltött második korszaka kezdetén, 2005-ben. A védő döntését sokan megbotránkozással fogadták, de Lizarazu készen állt a magyarázattal: a 69-es a szerencseszáma, hiszen 1969-ben született, 169 centiméter magasra nőtt, és pontosan 69 kilogrammot nyom.  Ilyen érvekkel aligha lehet vitatkozni...

 

 MEGLEPŐ VÁLTÁSOK

Michael Jordan neve egybeforrt a 23-as számmal, így kevesen tudják, hogy minden idők legjobb kosárlabdázója nem csak ebben a mezben szerepelt az NBA-ben. Amikor 1995-ben, első visszavonulását követően bejelentette visszatérését a Chicago Bullshoz, a Birmingham Barons baseballcsapatánál viselt 45-ös számot választotta, ugyanis a 23-ast a Bikák már visszavonultatták. Jordan a másféléves kihagyás ellenére jól játszott a szezonban, a Bulls pedig egészen a Keleti főcsoport elődöntőjéig jutott, ott azonban alulmaradt az Orlando Magickel szemben. A floridaiak elleni párharc első mérkőzésén Nick Anderson éppen Jordanről szerezte a Magic győztes kosarát, majd később kijelentette: „Ez a Jordan már nem a régi Michael Jordan." Nos, a „főbikának" sem kellett több, visszatért a 23-ashoz – az eredményt ismerjük.

Ennél is érdekesebb azonban egy még régebbi történet: az 1990-es szezonban az Orlando elleni mérkőzésén valaki betört a Bulls öltözőjébe, és ellopta onnan Jordan 23-as mezét. Mit volt mit tenni, a chicagói vezetők lelátón ülő Jordan-dresszes rajongókat kértek meg, hogy adják kölcsön mezüket a klasszisnak. Feltehetően sokan jelentkeztek a nemes (és a replika értékét nagyban növelő) cselekedetre, azonban nem találtak olyan trikót, amely méretben passzolt volna Jordanre. Így lett MJ-ből 12-es arra az estére. Szemmel láthatóan nem zavarta a váltás, mert 49 pontot dobott, igaz, a Chicago elvesztette a meccset.

A Jordan utáni korszak egyik legnagyobb klasszisa, Kobe Bryant 8-as mezét változtatta meg 24-esre, miután az NBA történetének második legponterősebb teljesítményét produkálva 81 pontot dobott 2006 januárjában a Toronto Raptors ellen. Nem lehet tudni pontosan, hogy mi indokolta Bryant döntését, de hírlik, azért választotta a 24-est, mert eggyel jobb akart lenni a 23-asnál. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy Jordan 9-esben játszott az amerikai válogatottban, Bryant pedig a Team USA 10-ese.