A franciák vb-döntőhöz méltó módon, olyan dupla vagy semmi alapon estek neki a házigazdáknak. Morgan Parrát ezúttal irányítóba vezényelték, ami a még hatékonyabb támadásokat volt hivatott segíteni, de ebben benne volt a veszély is, hogy feláldozzák magukat a védekezés oltárán és piszok nagy verésbe futnak bele. Tehát a jó erőkből álló franciák dupla vagy semmit játszottak, és veszítettek. Nem is kicsit... Pedig az első tíz percben a hazai közönség legnagyobb döbbenetére lejátszották a pályáról az All Blackst.

Óriási nyomás nehezedett a két bírói ítélettel is kicsit megsegített házigazdákra a kezdés után – két szándékos taktikai szabálytalanság, egy ütközés és egy fogás maradt megtorlatlan –, de Parra dropja révén csak kapufáig jutottak a franciák, akik számára a levegőben lógott a cél.

A 10. percben az első támadását viszont azonnal céllal zárta Új-Zéland, köszönhetően az ellenállhatatlan Ma'a Nonunak, aki középen áttörte a francia védővonalat. Két védő sem tudta megállítani, csak másik két francia, már közvetlen a célterület előtt. Érkeztek azonban a társak a második hullámban, és Adam Thompson célt ért el. Kiegyenlítettebbé vált a játék, a franciák csak próbálták rendezni a soraikat, amikor a 17. percben újabb célt kaptak. Ehhez elég volt egy szűk passzból indított tempóváltás, Cory Jane pedig célig sprintelt. A franciák teljesen megzavarodtak, támadni nem tudtak, védelmük meg eleve sebezhetőnek tűnt. Így négy perccel később Dan Carter egy dobócselt követően maga indult meg a célterület felé, de végül önzetlenül a még nála is nagyobb ziccerbe lévő Israel Dagghez játszott, aki öt ponttal növelte csapata előnyét. Carter második értékesített célbónuszával 19–0-ra elhúzott az All Blacks, statisztaszerepre kárhoztatva a hajrában büntetőből szépítő franciákat.

Kevés volt a szünet a franciáknak ahhoz, hogy rendezni tudják szétzilált soraikat. A második félidő első perce ugyanis újabb hazai célt hozott, az első új-zélandi támadás máris megoldhatatlan feladat elé állította a kábult franciákat. Carter büntetőjét követően érett a teljes K.O. veszélye, de az 55. percben váratlanul célt szereztek a franciák, akkor Maxime Mermoz a félpályánál elcsípett egy passzt és nem tudták őt megállítani a hazai védők.

Gyors Carter-drop hűtötte le a szerzett céltól kicsit vérszemet kapó, és támadásba maradó franciák kedvét, akik a hajrában azért csak célig birkóztak egy agresszív, több perces, nyílt és zárt tolongásokkal tarkított támadást. Hogy elmenjen az európaiak önbizalma, és az álmuk ne legyen nyugodt, arról rögtön a középkezdésből gondoskodott az All Blacks, amely a kispadról beszálló Sonny Bill Williams révén azonnal céllal válaszolt, megtépázva a franciák önbecsülését.

Az új-zélandiak húsz ponttal győzték le talán legnagyobb vb-mumusukat, és erőtől duzzadva várhatják a folytatást. A csoportkört a Kanada elleni „sétameccsel" zárják, amely lehetőséget ad a sebek nyalogatására, az All Blacksből ugyanis négy játékosnak sérülés miatt kellett cserét kérnie, és a sántikáló Dagg el sem tudta hagyni a pályát időnek előtte.

Tíz céllal kedveskedett a sportági tanítómester Anglia a románoknak, ebből ötöt vitt az első félidőben. Mark Cueto tizenegy perc leforgása alatt jutott három célig, a szintén mesterhármast elkönyvelő Chris Ashton az első felvonásban három perc alatt szerzett kettőt, majd a hajrában még egyet. A világklasszis angol rúgók közül Jonny Wilkinson két, Toby Flood egy jutalomrúgást vétett el, a román oldalon Danut Dumbrava viszont négy büntetőt is. Anglia a harmadik győzelmét aratta, a másodikon gyűjtötte be a célbónuszért járó jutalompontot, ellentétben a harmadik vereségét elszenvedő Romániával, amelynek eddig még a vesztesbónusz sem jött össze.