„Minden idők egyik legagresszívabb hakájaként" jellemezte az egyik ausztrál lap a lökdösődésbe, verekedés közeli tumultusba torkolló szombati harci táncot.
A „junior kivik", azaz az új-zélandiak nyáron egyszer már háborítatlanul előadták a tesztmeccsekre alkotott koreográfiájukat a „junior kenguruk" ellen, de az ősi rivális ausztrálok most úgy döntöttek: „bezavarnak" – és egyszerűen nem hagynak elegendő helyet az ellenfélnek, hogy végigvigye a rítust.
Az új-zélandiak az inzultus ellenére megnyerték a meccset 15–14-re egy utolsó percbeli mezőnygóllal, de a tudósítások elsősorban nem ezzel, hanem a haka körüli bonyodalommal foglalkoznak.
Brent Gemmell, az új-zélandiak szövetségi kapitánya elismerte, hogy semmiféle írott szabály nem kötelezte az ellenfelet a haka tiszteletben tartására, de ami szombaton történt, az szerinte szembement a közmegegyezéssel is.
„Láttam, hogy (az ausztrálok) összekapaszkodnak, és előrenyomulnak a felezővonalig, sőt azon túl is. Mivel tudtam, hogy a koreográfiának megfelelően a mieink előre fognak lépni, viszont nem maradt számukra hely, szóltam az ausztráloknak, hogy ebből még nagy baj lehet" – mondta Gemmell, aki szerint a hasonló eseteket el lehetne kerülni, ha mindkét csapatot köteleznék arra, hogy legalább ötméternyi távolságot tartson a felezővonaltól.
Az ellenfelek közül nem egy vitatta már a haka létjogosultságát, azt állítván, hogy a maori harci tánc eljárásával az új-zélandiak jogosulatlan előnyre tesznek szert, hiszen miközben magukat feltüzelik, a riválist megfélemlítik.
Az új-zélandiak ugyanakkor identitásuk fontos megnyilvánulási formájának tekintik a hakát, hangsúlyozva, hogy azt „lelki terrornak", „háborúnak" bélyegezni a rítus teljes félreértése. Szerintük az ausztrálok provokációt és tiszteletlenséget követtek el, amikor előrenyomultak, és szándékosan meghiúsították a haka eltáncolását.
Nem tudni, mennyire mérgesedik el a helyzet, ha a játékvezetők és az edzői stábok néhány tagja nem avatkozik közbe.