Nyolcadszor a Webb Ellis-trófeáért, harmadszor az angol őshazában

Ami a csapatok ráhangolódását illeti: már az év eleji Hat Nemzet-kupát (Six Nations) is a vb árnyékában rendezték meg, amelyen az utóbbi időben szinte hibátlanul teljesítő Írország emelhette fel a kupát. Csak Walestől kapott ki, szorossá téve a záró fordulót. A déli Négy Nemzet-kupa (amely arrafelé The Rugby Championship néven fut) a vb miatt egy körösre lett rövidítve, ami meglepő módon az ausztrálok győzelmével zárult. A Csendes-óceániai térséget, valamint Észak-Amerikát magában foglaló, hat nemzetet felvonultató Pacific Nations Cupon változatos Fidzsi-szigetek–Szamoa adok-kapokat követen előbbi végzett az első helyen. Mindezek után augusztusban még mindig rohamtempóban folytak a tesztmérkőzések az utazó keretek és a taktikai hadrend tökéletesítése végett. Lássuk ezek után, mit várhatunk a vb-től, kezdésként a csoportkörtől, ahonnan az első kettő jut be a negyeddöntőbe.

B-CSOPORT
DÉL-AFRIKA SIMÁN; SKÓCIA ELBUKIK SZAMOÁVAL SZEMBEN

Rendhagyó módon nem az A-csoporttal kezdem, az igazi sportági csemegének ígérkező halálcsoportot meghagyom a végére desszertnek. A B-csoport meglehetősen könnyednek tűnik Dél-Afrika számára: egy csoportban van vele Szamoa, Japán, Skócia és az Egyesült Államok. Ugye egyértelmű mindenki számára, hogy az első helyen továbbjutó kiléte nem is kétséges: Dél-Afrikának kötelező behúznia minden egyes mérkőzést. Bár az idei Négy Nemzet-kupán háromból háromszor alulmaradt – köztük Argentína ellen is, ráadásul odahaza! –, nem hiszem, hogy ennek jelentősége volna a vb-n. Dél-Afrika még mindig Dél-Afrika. A kétszeres győztes (1995, 2007), az aktuális világranglista harmadik helyezettje. A második továbbjutó helyért viszont akár éles küzdelmek is kialakulhatnak, de Szamoa mellett több érv szól. A csendes-óceáni nemzetek mindig élesített gránátként viselkednek a velük egyenrangú csapatok ellen, és bizony Skócia nem képvisel sokkal nagyobb játékerőt. Ebben az évben az európaiak szinte csak szoros meccseken buktak el, viszont két valamire értékelhető győzelmük Olaszország ellen volt, ami érdemben nem olyan nagy. Papírforma szerint nekik kellene ugyan továbbjutniuk másodikként, ám jómagam örömmel látnék a nagyok utáni második körös válogatottak közül egy szigetlakó nemzetet negyeddöntőben. A többi csoportot látva olybá tűnik, hogy ez csak Szamoának lehetséges. Japán és az Egyesült Államok az erőviszonyok alapján csak a pofozózsák szerepét töltheti be, a Pacific Nations Cupon is hasonló szerepet játszattak el velük a riválisok. Talán egy-egy szorosabb mérkőzést lehoznak majd a fent említett kettő ellen, de továbbjutásra esélyük csekély.

C-CSOPORT
ÚJ-ZÉLAND NEMCSAK AZ ÖTÖSFOGAT, HANEM A TORNA ABSZOLÚT ESÉLYESE

Új-Zéland, Argentína, Tonga, Grúzia és Namíbia ötösét ugyanebben a sorrendben várom a csoportmérkőzések végén. Ugye a regnáló világbajnok, illetve amúgy is minden tekintetben toppon lévő All Blacks abszolút esélyese a tornának, itt sincs sok kérdés az első hely felől. A persze így is bivalyerős új-zélandi keretben nincs benne Lima Sopoaga és Nehe Milner-Skudder, vélhetően azonban nélkülük is meglesznek. Argentínát sem kell azonban félteni, mindig bennük van a potenciál, főleg világbajnokságon. Legjobb példa a 2007-ben elért harmadik hely, amit a házigazda franciák ellen kivívott győzelmükkel ünnepelhettek. Amióta 2012-ben felvételt nyertek a Négy Nemzet-kupába, a fejlődésük szemmel látható. Idén nyáron elég erőteljesen helyben hagyták Dél-Afrikát is 37–25-re, konkrétan egy félidő alatt majdnem berámolták ezt a 37 pontot. Tonga ugyanazzal az ígérettel érkezett, mint mindig: cél a negyeddöntő. Erre azonban ilyen ellenfelekkel szemben nincs igazán reális esélye. Még ennyi sansza sincs a továbbjutásra Grúziának és Namíbiának. Esetükben a részvétel a fontos, utóbbi három válogatott között viszont izgalmas mérkőzéseket láthatunk, amelyek a továbbjutás szempontjából azonban indifferensek.

D-CSOPORT
ÍRORSZÁG MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN, CSALÓKA FRANCIÁK

Hasonló a szituáció ebben a kvintettben is, mint az előző kettőben. Van két nagy rögbis nemzet, esetükben a továbbjutása nem kérdéses. Mégpedig Írországé és Franciaországé, méghozzá ebben a sorrendben. Illetve van három kisebb, Románia, Kanada és Olaszország, amelyek egymás között majd jót csatározhatnak a harmadik helyért, ami automatikus kijutást jelent a 2019-es vb-re, amelyet Japánban rendeznek. Az írek az utóbbi két évüket meglehetősen magabiztosan hozták. Helyenként ugyan megbotlottak, de kétségkívül erősek, egységesek és jó formában vannak. Idén a Hat Nemzet-kupa után sokáig a második helyen álltak a világranglistán. A franciákról fele ilyen jó dolgokat is nehéz lenne mondani, a folyamatos nyitó-irányító kombinációk sosem tudtak stabil csapatot összehozni. Többnyire nyerhető meccseket buktak el, néha viszont olykor határozott csapatképet tudtak mutatni. 2011-ben a csoportból majdnem Tonga jutott tovább helyettük (meglepetésre kikaptak tőlük 19–14-re, csak a tongaiak nem tudták behúzni a kötelezőt Kanada ellen), de eme kis botlás sem akadályozta meg őket abban, hogy bejussanak a döntőbe, ahol kiélezett, szoros meccset vívtak a toronymagas esélyes házigazdákkal. Új-Zéland végül 8–7-re nyert. Ez a francia forma azóta viszont régen eltűnt, ráadásul már most tudni, hogy a szövetségi kapitányuk, Philippe Saint-André leköszön a világbajnokság végeztével. A csoportból tovább kell jutniuk, de aztán jó eséllyel Új-Zélanddal kell megküzdeniük. Ha csak ijedtükben addig nem húznak elő valami csodafegyvert az írek ellen, és akkor első helyen továbbjutva elkerülik az All Blackset. Olaszországról már évekkel ezelőtt lemondtam, de azért Románia és Kanada ellen csak tudják hozni a kötelezőt. Bár szívesen látnám valamelyik másik kettőt a harmadik helyen végezni, csak a változatosság kedvéért.

A-CSOPORT
NAGY A TÜLEKEDÉS A HALÁLCSOPORTBAN: KI HÚZZA A RÖVIDEBBET?

A legpikánsabb ötös, a halálcsoport maradt a végére. A rögbi sajátos igazságossága végett az előző csoportokban nagyjából biztosra mondható, hogy kik jutnak tovább, de az idei vb-re ez egy kis pikáns fűszerezést kapott, mivel ide három nagycsapat került. Ausztrália, Anglia és Wales vérre menő küzdelmet vív majd egymással a továbbjutásért. Fidzsi-szigeteknek és Uruguaynak aligha osztanak lapot a nagyok. A cikk szubjektivitása pedig itt jön elő, lévén nekem pont ez a három csapat a kedvencem, így én valakit biztosan megsiratok már a csoportkör után. Ezt a szerepet pedig, úgy vélem, Walesnek kell elvállalnia. Méghozzá egyetlen emberük, Leigh Halfpenny miatt. A kulcsember nemrég, az augusztusi vb-tesztmeccsek hajrájában sérült meg, fél évre kiesett. Így a szinte hibázni nem tudó, bőven kilencven százalék feletti pontossággal rugó fullback hiánya nagyon visszaveti az ő pontjaira erősen alapozó walesi gárdát. Visszanézve idei teljesítményüket a célszerzést nem is kellett erőltetniük, hiszen Halfpenny szinte mindegyik meccsen legalább 12 pontot betett a közösbe. Ez most hiányzik majd, illetve utódja aligha hozza az ő hatékonyságát.

Ausztrália hirtelen bepánikolt, és új szabályt léptetett érvénybe, amelynek köszönhetően az országból már eltávozott és légiósnak álló játékosok is újra felhúzhatják a válogatott mezt, amennyiben 60 fölötti válogatottsággal rendelkeznek. Ez pedig a legfontosabb ember, Matt Giteau visszatérést is jelentette (és mellékesen Drew Mitchellét). A veterán touloni láthatóan megváltoztatta az ausztrálok játékképét, és amióta visszatért már nem csak Israel Folau az, aki képes színt vinni a játékukba. (Mellékesen megjegyezve, az ő beválogatásuk két olyan játékos kihagyását hozta magával, James O'Connorét és Nick Cumminsét, aki szívemhez közel állnak, így viszont csak szurkolhatnak a honfitársaknak.) Meg is nyerték, méghozzá veretlenül az idei rövidített Négy Nemzet-kupát. Mindenesetre ez a teljesítmény emberfeletti tőlük, tekintve az utóbbi évek kilátástalan eredménytelenségét. Idén voltak minden idők legmélyebb pontján, a hatodik helyen a világranglistán, ám képesek voltak onnan is visszatornázni magukat a másodikra.

Anglia, mint vendéglátó (egyébként Wales is az, pár meccs erejéig) most is hihetetlen játékerőt képvisel. Amit persze nem olyan biztos, hogy képesek lesznek kihasználni. Az angol sajtót, meg úgy az egész rögbis világét végigjárta a lista, amin a keretből kimaradt játékosok szerepelnek. Utóbbi majdhogynem jobb, mint a vb-keret! Legtöbbjük ugyan sérült (Alex Corbisiero), esetleg sérült és rendőrségi ügye miatt hagyták ki (Manu Tuilagi), de akad olyan, aki külföldi légiósként esett ki a körből. Csak mellékes, hogy a közelmúltban Európa legjobb játékosának lett megválasztva Nick Abbendanon (2014) és Steffon Armitage (2013). Az angol rajongók szemét leginkább az szúrja, hogy a gyengélkedő Owen Farrell is ott lehet a vb-csapatban, amit erős hátszelének köszönhet: édesapja tagja a válogatott szakmai stábjának. Viszont ezért egy korábbi közönségkedvenc, Danny Cipriani esett áldozatul, pedig ő nagyon jó formában van. A csoportkör végére Ausztrália elsőségét várom és Angliát a második helyre.

A PLAY-OFF ÉS A FINÁLÉ

Innentől inkább már csak eljátszok a lehetőséggel, hogy mi lenne ha, de azért egy gondolatot megér. A rájátszás egyszerű lebonyolítású, az A- és B-csoport elsője játszik a másik csoport másodikjával, és ugyanez a helyzet a C- és D-csoportnál is.

Így a fentebb leírtak alapján ezt a párosítást tippelem:
Ausztrália–Szamoa
Dél-Afrika–Anglia
Új-Zéland–Franciaország
Írország–Argentína

Az első és utolsó mérkőzések kimenetele nem lehet kérdéses, de a második kettő annál izgalmasabbnak ígérkezik. Az Új-Zéland–Franciaország például 2007-ben és 2011-ben döntő volt. Viszont megmaradok Anglia és Új-Zéland győzelme mellett, ami ez esetben az elődöntőben hozná össze őket, illetve másik ágon Ausztrália–Írország lesz a párosítás. Már ellőttem a nagy szavakat, de ezek a mérkőzések még a negyeddöntőknél is izgalmasabbnak, kiélezettebbnek tűnnek. Ezek után bármelyik opció szinte katartikus élményekkel gazdagítja majd a döntő nézőit, mert Írország még sosem jutott fináléba, viszont a kétszeres győztes (1987, 2011), címvédő Új-Zéland Európában döntőig nem jutott még. Kétszer (1999, 2007) a dobogóról is lemaradt az óhazában. Az Ausztrália–Anglia párosítás a döntőben már-már klasszikus volna: 1991 és 2003 után találkozhatnak ismét az aranycsatában. Főként, hogy az angol (1991) és a brit (1999) rendezésű vb-n az ausztrálok, míg 2003-ban, Ausztráliában az angolok diadalmaskodtak.