Szabó Szilvia: Már megyeget alattam a hajó

Vágólapra másolva!

2006.03.31. 18:59

Címkék

Afrikában, Amerikában és Európa, hazánknál melegebb éghajlatú országaiban edzőtáboroztak közelmúltban kajak-kenus kiválóságaink. Egy népes csoport, többszörös női kajakvilágbajnokokkal, olimpiai érmesekkel megerősítve Portugáliában készült heteken keresztül az előttünk álló idényre, különösen annak főeseményére, az augusztusi, szegedi síkvízi világbajnokságra.

Tumbász Hédi

A munka elsősorban a kilométergyűjtésről szólt, hosszabb iramokat és távokat mentünk

Tumbász Hédi

A munka elsősorban a kilométergyűjtésről szólt, hosszabb iramokat és távokat mentünk

A Bóta Kinga, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet fémjelezte csapat négy hetes edzőtáborban vett részt az Ibériai-félszigeten.

Az NSO ajánlja:

- Porto mellett voltunk egy másfél éve átadott komplex vízi létesítményben, amelyet a portugál hajóépítőcég, a Nelo épített fel - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésre Szabó Szilvia. - Négy hetet töltöttünk el, de sajnos Bóta Kinga számára előbb véget ért a tábor, ugyanis begyulladt az ínhüvelye. Mivel így edzeni nem tudott, nem volt értelme, hogy végig kint maradjon velünk, ezért ő korábban hazajött, mint mi. Előttünk egy héttel már kint volt egy magyar fiúcsapat, többek között Kolonics Györggyel, de ők így egy héttel korábban haza is jöttek. Fiatal magyar kajakosok is együtt edzettek velünk, igaz ők három hétig maradtak. Mi Simon Miklós irányításával azonban négy hétig maradtunk, Kinga kiválásával Viski Erzsi, Benedek Dalma, Szabó Gabi és jómagam alkottam a törzsgárdát. A tábor nemzetköziségét francia, dán és svájci kajakosok biztosították.

Mirkó István

Ilyenkor már agyalunk, osztunk-szorzunk...

- A munka elsősorban a kilométergyűjtésről szólt, hosszabb iramokat és távokat mentünk. De ez a felkészülésnek ebben az időszakában megszokott dolog. Én most egy új hajóban mentem, ami igazán jól feküdt a stílusomnak és az alkatomnak. A portugál gyárban kihoztak egy új formát, igaz ezt minden évben megteszik, de ez most a jelek szerint kifejezetten passzolt nekem. Keskenyebb, élesebb ez a hajó, nem olyan mély, olyan magas, mint a régi, amelyben sokszor zavart okozott, hogy például alig értem el a lábtámaszt.

- Lehet, hogy ez a hajóváltás is közrejátszott abban, hogy a szokottnál is jobban ment alattam a hajó. Tavasszal ugyanis általában még nem szoktam jól menni, inkább később kapom el a fonalat, viszont most elég jól megyegettem. Csak április közepén, vagy inkább a végén dől el, hogy idén ki milyen számot vállal, illetve hogy állnak össze a csapathajók. Hivatalosan addig mindenki csak készül, próbálja kihozni magából a legtöbbet, majd egyszer közösen leül a csapat és átbeszéljük a dolgot. Addig persze folyamatosan agyalunk, nézzük egymást: ki hogy megy és osztunk-szorzunk, melyik lenne a legjobb, legelőnyösebb leosztás. De erre még ráérünk, nem csúsztunk ki semmiből.

- Az elkövetkezendőkben elég sok helyen megfordulunk, de már csak itthon. Leszünk a Gubacsi-hídnál az MTK-telepen egy, Dunavarsányban két, Szolnokon három, majd Szegeden egy hetet, de ez a program még nem teljes és végleges. Egyelőre egyes hajókban készülünk tovább, aminek csak az egyik oka az, hogy még nincsenek kijelölve a párok, a négyesek. Sokkal prózaibb ok, hogy itthon még hideg a víz és a levegő hőmérséklete és amíg egyesben csak minimálisan leszek vizes, addig csapathajóban nagyon le tudjuk egymást fröcskölni. Vizesen edzeni ilyen hőmérsékletben még nem lehet, de legalábbis nagy a veszélye a megfázásnak.