Guatemala, Kína és Portugália is úticél

„Régi igazság, hogy a rossz hír nagyon hamar okoz kárt, a jó hír viszont csak hosszabb távon fejti ki a hatását – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Császári Attila, a Magyar Öttusa-szövetség elnöke a Magyar Olimpiai Bizottság soros sportági konzultációján. – Ugyanakkor mi szerencsés helyzetben vagyunk, a júliusi, hazai rendezésű Európa-bajnokság ugyanis olyan pluszt jelent, amely a pozitív olimpiai fejleményekkel együtt lehetővé teszi, hogy a sportág Pekingig élvezze az új helyzet jótékony hatását.”

Mindez azt jelenti, hogy a tavalyi szingapúri NOB-szavazást követő hatalmas felsóhajtás „forintosítható”, elvégre a honi szövetség új főszponzorra lelt, és az állam is nagyvonalú támogatásban részesítette a budapesti Eb szervezését.

Most már a versenyzőkön a sor, igaz, náluk azért akad egy-két gond. A férfiaknál Marosi Ádám súlyos sérülése – az acapulcói Vk-n rátiport a lova, és nyílt lábcsonttörést szenvedett – szépen javul, de eltart egy darabig, amíg felépül, jóllehet már úszik és lő.

Németh Róbertnek legutóbb egy banális vívóbaleset során elmozdult a kezébe egy korábbi sérülés után beültetett csavar, amit ki kellett cserélni, így ők sajnos nem élesítik az Eb-helyekért folyó versengést.

Ettől függetlenül különösen Horváth Viktor és Balogh Gábor idei szezonja igen jó – előbbi két Vk-győzelmet, utóbbi két Vk-második helyet szerzett –, olimpiai ezüstérmesünk rendszeresen pszichológushoz jár, hogy a vívópáston rátörő lelki tusakodás a lehető legjobban visszaszoruljon.

A hölgyeknél Kulcsár Antal szövetségi kapitány kissé morózusan jegyezte meg, edzői pályája során még soha nem volt része ilyen télben, amikor is versenyzői közül legalább egy, de olykor kettő folyamatosan valamilyen betegséggel küszködött.

A legváltozatosabb nyavalyák sora még mindig nem ért véget, így a női vonal eddigi eredményei egyelőre visszafogottnak minősíthetők.

Jó hír, hogy az utánpótlás bizakodással töltheti el a modern pentatlon honi rajongóit, hiszen a nemrég lezajlott Eb-ken Kasza Róbert és Bartalis Zsófia egyaránt dobogón végzett, és csapatainknak is igen jól ment.

A szezon amúgy szokatlanul elnyúlik, minthogy a világbajnokság a nyár végéről novemberre került át, ráadásul Guatemaláig kell eljutniuk majd a versenyzőknek (ezzel kapcsolatban Pécsi Gábor főtitkár jelezte, a pluszhónapok edzőtáborai és viadalai egyébként is megterhelik a szövetség kasszáját, és ehhez jön még, hogy ellentétben a közelmúlttal, amikor többnyire busszal el lehetett menni a világversenyek helyszínére, az idén Guatemala, Kína, Portugália szerepel az úticélok között).

Arra a kérdésre, hogy erre az extrémhosszúságú idényre van-e valamiféle fontossági sorrend a versenyek között, Pálvölgyi Miklós férfikapitány azt felelte: „lehet, hogy elég helytelen, de mindig úgy állunk oda, hogy nyerjünk.”

Már csak azért is, mert a honi sportfinanszírozási rendszer kegyetlen: vb- és Eb-érmeket kell hozni ahhoz, hogy egy sportág ne essen vissza vészesen a pénzosztó rangsorban, ezt viszont az öttusázók csupán egy-egy napon gyűjthetik be, ellentétben másokkal, ahol megannyi súlycsoportban vagy versenyszámban van lehetőség az eredmények elérésére.

A háttér egyelőre jó, bár továbbra sincs egy klasszikus központja az öttusának, de a különböző számokra színvonalas létesítményekben készülhetnek a mieink. Pécsi Gábor ugyanakkor megjegyezte, egyre erősödik a félelem, hogy honi öttusa legfontosabb lovasbázisát, a Tattersalt nemsokára bezárják, minthogy mellette, az Ügető helyén már javában építkezik egy izraeli konzorcium, amelyik nyilván előbb-utóbb szemet vet a Nemzeti Lovarda területére is.

„Az itt tartott kiváló lóállomány a garancia arra, hogy a magyar öttusázók, leszámítva egy-egy bakit, hosszútávon mindig a legjobb lovasok közé tartozzanak – közölte Pécsi. – Ha eladják a Tattersalt, és ahhoz sajnos kétség sem férhet, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, akkor jó volna, ha a lovakat megfelelő helyre vinnék át, ahol továbbra is segíthetnék a sportágunk felkészülését.”

Végül szó esett arról, hogy a magyar szövetség honi viszonylatokban élen jár abban, hogy versenyzői megfeleljenek a WADA által előírt, úgynevezett „where-abouts” kötelezettségnek, azaz hogy rendszeresen tudható legyen, egy adott időszakban merre járnak.

Császári Attila viszont az egész magyar sportnak üzent, amikor kijelentette: „Rengeteg energiát fordítunk erre a kérdésre, és mégsem alszunk nyugodtan. Az azonban köztudott, hogy számos sportágban nem szentelnek kellő figyelmet ennek a témának, és a versenyzők sem érzik át a felelősséget – elképzelhető, csak akkor fogják, amikor felrobban az első bomba, azaz amikor egy éremesélyes magyar sportoló esik a hanyagság, a figyelmetlenség áldozatául.”

(Ha a WADA ellenőrök kétszer nem találják az előre megadott helyen a sportolót, az automatikusan doppingvétségnek minősül, és ugyanolyan eltiltás jár érte, mintha tiltott szerrel élt volna az illető.)