Kovács Ágnes szombaton a magyar bajnokságon fejezi be pályafutását

Egy olimpiai, két világ- és hét Európa-bajnoki cím a szinte megszámlálhatatlan egyéb trófea mellett – ennyi a magyar és az egyetemes úszósport egyik legnagyobb egyéniségének összmérlege. És most már végleges, mert szombaton utoljára veti magát versenyen a habokba Kovács Ágnes, a Kőbánya SC úszója.

A hétfői médiatalálkozón komótosan tempózott húsz percet – korábban nem ilyenhez szokott, de egyszer minden befejeződik. Ez a pazar karrier is, amely tavaly október 30-án siklott félre – ha szabad így fogalmazni –, amikor egy előre be nem jelentett doppingvizsgálat kapcsán Ági nem tudott elegendő mintaanyagot szolgáltatni, s el is hagyta a teszt helyszínét.

Az ügy végül felmentéssel zárult – a FINA és a magyar szövetség is ártatlannak találta az olimpiai bajnoknőt –, de a hercehurca annyira megviselte Kovácsot, hogy nem sokkal később bejelentette: gyakorlatilag visszavonul, a magyar bajnokságon úszik versenyen utoljára.

A búcsú stílszerű lesz: július 13-án, egy nappal 27. születésnapja előtt ússza le egymaga a Komjádiban az 50 méteres távot – természetesen mellen –, tizenhárom évvel azt követően, hogy az 1995-ös bécsi Európa-bajnokságon élete első felnőttérmét szerezte világversenyen.

Ági vándordíjat alapított, amelyet a 200 méteres mellúszás mindenkori magyar bajnoknője vehet át, s amelyet már most, az ob-n átadnak. A plakettet sydneyi olimpiai aranyérmének hasonmása díszíti.

„Kerek egésznek érzem a pályafutásom, semmi sem hiányzik belőle, még az Egyesült Államok bajnokságát is megnyertem az olimpia, a vb és az Eb mellett. Nem, nem nézem irigykedve az olimpiát, kitettem a pontot a mondat végére. Két diplomám már van, a Testnevelési Egyetemen és a phoenixin szereztem azokat, s most járok a Közgázra a másoddiplomámért. Kommunikációs és marketing szakon végeztem, valószínűleg ezen a területen dolgozom majd, de hogy konkrétan hol és mit, azt csak ősszel döntöm el” – mondta Kovács Ágnes.

Az olimpiai bajnoknő neve összeforrt edzőjével, Turi Györgyével. „Ági egyidős Viki lányommal, egyszerre kezdtek úszni, olyan, mintha a saját gyermekem lenne. Nem volt kiugró tehetség, sőt, de akaraterejével leküzdötte a nehézségeket. Fura érzés, hogy elbúcsúzik, egy kicsit az idő múlására figyelmeztet, de mit tegyünk? Tényleg mindent megnyert, amit meg lehet nyerni, nem tudom, lesz-e még ekkora úszónője a magyar sportnak…” – mondta a mesteredző.