Az olimpiáról lemaradó Andrea Whitcombe nyert Tiszaújvárosban

Az Országos Meteorológiai Szolgálat rekkenő kánikulát ígért vasárnapra. Olyan is volt az idő Tiszaújvárosban, már délelőtt fél tizenegykor, amikor a sajószögedi Tolnai-tóba vetették magukat a női viadal résztvevői – szám szerint huszonhárman –, 27 fokos volt a víz.

Az a víz, amelyből a kétkörös, másfél kilométeres táv felénél az amerikai Sarah Groff kapaszkodott ki elsőnek – szorosan nyomában a legjobb magyar úszóval, a budaörsi Vanek Margittal –, s ezért bezsebelhette az 500 dolláros különprémiumot.

A kerékpározásnak tehát ők ketten vágtak neki az élről, az amerikai lány ott is maradt, Vanek azonban szép lassan leszakadt, ahogy az várható is volt. Groff a bringás részhajrát is megnyerte, így összesítésben más ezer dollárral lett gazdagabb, a végső győzelemre azonban neki sem lehetett esélye, bár a tíz kilométeres futásnak az éllovas boly tagjaként vághatott neki.

Nem, mert ez a szakasz s ezzel a végső győzelem, a vele járó 12 ezer amerikai dolláros (csaknem kétmillió forint) első díj a brit Andrea Whitcombe magánügye lett. A 37 éves swansea-i – tehát walesi – sportoló 46 másodperces hatalmas előnnyel, kipirulva, de csöppet sem elcsigázva szakította át a célszalagot.

Mögötte az ausztrál Felicity Abram már jobban kipukkadt, az erejével teljesen elkészülő Groffot – aki végül negyedik lett – és az ötödiknek beérő, feltűnően csinos, szőke dán Helle Frederiksent pedig a mentőknek ölben kellett bevinniük a sátorba, miután mindketten összeestek a célba érkezés után.

Szabó Zita lett a legjobb magyar a maga nyolcadik helyével, neki nem volt semmi baja, miként a tizedik Tóth Zsófiának sem – leszámítva a szívfájdalmat. A mindössze tizennyolc éves oroszlányi kislány – aki csak jövőre érettségizik! – nagyon szeretett volna a legjobb magyar lenni, de ez most nem jött össze az idei vancouveri világbajnokság junior korosztálya bronzérmesének.

Szabó Zita viszont nagyon is boldog volt: „Biztos, hogy a jövő Zsófié, de most még én lettem a legjobb magyar, s ezzel, úgy érzem, bizonyítottam olimpiai szereplésem jogosságát. Imádom a hőséget, engem cseppet sem zavart a nagy meleg. Azt nem mondom, hogy még egyszer nekivágnék a távnak, de nem fáradtam el különösebben” – mondta a debreceni hölgy, aki alig várja már augusztus 18-át, a pekingi triatlonverseny rajtját.

Még valamit rögzítsünk büszkén: Tiszaújvárosban most először jutott be két magyar hölgy a legjobb tíz közé!
Andrea Whitcombe történetét hallgatva igazi dráma kerekedett ki:

„Óriási elégtételt érzek, tudniillik a brit válogatók kihagytak az olimpiai csapatból. Kitalálták, hogy az egyetlen válogató verseny a május 25-i madridi Világkupa-futam lesz, s nekem akkor éppen annyira fájt az Achillesem, hogy alig tudtam lépni – mondta a győztes. – Nem is tudtam befejezni a versenyt, Helen Tucker második, Hollie Avil negyedik lett, ők utazhatnak az olimpiára. Pedig biztos vagyok benne, hogy jól szerepeltem volna. Mostani sikerem engem is meglepett, hiszen három hónapig nem tudtam futóedzéseket végezni a sérülésem miatt, két hete kezdtem újra a tréningeket. El sem fáradtam, az egész olyan volt, mint egy álom…”

„Négy év múlva már 41 éves leszek, azt hiszem, örökre búcsút kell mondanom az olimpiának, de most hadd élvezzem ezt a győzelmemet” – zárta le nyilatkozatát Whitecomb.