Éveken át a mexikói Ángel Heredia látta el doppingszerekkel a legismertebb atlétákat. Két évig bujkált, azonban az FBI megtalálta, ő pedig a bizonyítékok hatására megtört. Kiegyezett a hatóságokkal, és mindent bevallott. Ahogyan azt a Der Spiegel német hetilapnak adott, lapunk által az alábbiakban közölt interjújában is megtette.
Megnézi a százméteres síkfutás döntőjét?
Természetesen. De tiszta győztest biztosan nem látunk. Sőt, tiszta résztvevőt sem.
Nyolc futóból…
…nyolc doppingol.
Csakhogy nem lehet bizonyítani.
Kétségkívül. A tíz és a 9.7 másodperc között a dopping a különbség.
A dopping révén bárki világcsúcstartó lehet?
Azért tévhit, hogy ha ma bedobsz valamit, holnap máris repülsz. Tehetségesnek kell lenni, keményen kell edzeni, ráadásul az edzőkkel és a kísérőkkel tökéletes csapatot kell alkotni – és akkor jelentik majd a legjobb szerek a különbséget. Az egész hatalmas kompozíció, szimfónia. Minden mindennel összefügg, és a szereknek hosszabb távú hatásuk van. Tesznek arról, hogy kipihend magad, és elkerüld a katalizáló fázisokat. A strandröplabda egészséges lehet. Az élsport nem. Szétrombolod a tested. Mint például Marion Jones.
Nem csupán amerikai problémáról beszélgetünk?
Nem. Minden ország, minden szövetség, minden élsportoló érintett, és a felelősök közé az olyan nagy cipőgyártók is beletartoznak, mint az Adidas vagy a Nike. Ismerek atlétákat, akik szállították a rekordokat, aztán megsérültek, és máris hívtak: „Ötven százalékkal alábecsültünk téged.”
Volt a doppingolásnak valamilyen ritmusa?
Októberben, a szezon befejeztével mindig vártunk néhány hetet, hogy kitisztuljon a szervezet. Novemberben elkezdtük a növekedési hormonok és az EPO adagolását, illetve hetente kétszer ellenőriztük a sportolót, hogy meggyőződjünk arról, nem képződnek a testében vérrögök. Ehhez jöttek még a tesztoszteronbombák. Az első program nyolc-tíz hétig tartott, aztán szünetet tartottunk.
Rögzítették, mikor és milyen célokat kell elérniük?
A sportolótól függött. Akadt, aki már áprilisban jó időt akart futni, hogy a nagy gálákra meghívást kapjon, másnak csak az amerikai válogató járt a fejében, de volt, aki kizárólag az olimpiára figyelt. A céltól viszszaszámoltunk, aztán elkezdtük a következő ciklust. Alaposan ismernem kellett az ügyfeleimet, és tudnom kellett, hol, melyik szövetség milyen eljárásokkal ellenőriz.
Honnan lehet ilyeneket megtudni?
Éberségből. Informátoroktól.
Tesztoszteron, növekedési hormon, EPO – ez volt a kombinációja?
Igen. De egyénre szabottan. És csodálatos dolgokat lehetett véghezvinni. Jerome Young például 2002-ben harmincnyolcadik volt a világranglistán négyszázon, akkor elkezdtünk együtt dolgozni, egy évvel később pedig majdnem minden versenyét megnyerte.
Minden szinten doppingolnak?
Igen. Csak a szerek minősége eltérő. A szegények egyszerű szteroidokat használnak, és reménykednek, hogy nem buknak le. De ha fent vagy, befektetsz százezer dollárt, összehozom neked a kimutathatatlan dizájnerszert.
Az meg mi?
A dizájnerdoppingok több olyan szerből állnak össze, amelyek a kívánt reakciót idézik elő. És aztán megváltoztatok bennük egykét molekulát a lánc végén, így az egész nem akad fenn a tesztelések szűrőjén.
Az ellenőrök vadászata…
Az is sport. Versenyfutás. Tiszta adrenalin. Egy-két évvel előrébb kell járnunk.
Nyerhetnek az ellenőrök?
Elméletileg igen. Ha minden szövetség, szponzor, menedzser, sportoló és edző alkut köt, és hetente kétszer ellenőrzik a sportolókat, akkor igen. Ami most zajlik, nevetséges.
A sport tisztasága álom?
Persze. Csak akkor nem, ha visszatérünk az antik, pénz nélküli sporthoz. Televízió, Nike és Adidas nélkül. Arról álmodnak, hogy egy sportoló hisz a lelkiismeretben és a tisztaságban? Mese az egész…
Legalizálná a doppingolást?
Nem. De az EPO-t, az IGF-et és a tesztoszteront nem kellene tiltanunk. Mellette az adrenalint, az epitesztoszteront és minden olyan anyagot sem, amelyet a szervezet is megtermel. Ennek a követése lehetetlen, a sportszerűség miatt is.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK!