Amikor nem (csak) a pályán születnek az emlékezetes alakítások

Mint ahogy a különböző földrajzi régiókban, földrészeken más-más stílusú futball a jellemző, a kommentátorok habitusa, közvetítési stílusa is eltérő az egyes területeken. Nem meglepő módon az olasz riporterek a hevesebb vérmérsékletűek közé tartoznak. Közülük kettőt emeltünk ki, a Milanért rajongó Tiziano Crudelit és a Roma-szimpatizáns Carlo Zampát.

Crudeli leghíresebb alakítása a 2004. február 21-én lejátszott Milan–Inter derbihez fűződik, amikor is az Inter a félidőben még 2–0-ra vezetett, a vége azonban 3–2 lett a „hazaiaknak”.



Akinek ennyi nem lett volna elég a 66. életévében járó úriemberből, annak íme, egy bővebb összeállítás róla:



Amíg Crudelit a Milan elkényeztette az utóbbi másfél évtizedben (bajnoki címek és BL-győzelmek), addig Carlo Zampának majd’ húsz évet kellett várnia a Roma újabb bajnoki elsőségére, így érthető, hogy a 2000–2001-es szezon utolsó fordulójában a Roma–Parma találkozón teljesen önkívületi állapotba került, amikor a 77. percben Bati-Bati-Bati-…-Bati-Batigol, azaz Gabriel Omar Batistuta belőtte a mindent eldöntő gólt (3–1-re nyertek a „farkasok”, ezzel két ponttal megelőzték a második helyen végző Juventust).



Ha már Zampa és Roma, akkor mindenképpen helye van legalább egy római rangadónak. A legendás riporter – akinek több jelenlegi vagy korábbi Roma-játékos köszönheti a becenevét, mint például a Kisrepülőként is ismert Vincenzo Montella (Top Gun), Batistuta (Oroszlánkirály), John Carew (Gulliver), Emerson (Puma), Walter Samuel (a Fal), Aldair (Pluto) vagy Antonio Cassano (Pán Péter) – 2007. október 31-én is „hozta magát”, naná, hiszen a Roma 3–2-re nyert a Lazio ellen.



Az Inter- és Lazio-szimpatizánsoktól utólagosan is elnézést kérünk, hogy számukra fájó mérkőzések kerültek be összeállításunkba.

Egy félszigettel odébb, Spanyolországban is akadnak megsüvegelendő játékos- és riporteri teljesítmények. 1986-ban Diego Maradona angolok ellen lőtt gólja után nem sokan gondolták volna, hogy valaha, valakinek sikerül még hasonlót szereznie. Nos, Lionel Messinek a Getafe elleni Spanyol Kupa-elődöntőn sikerült, amit a riporter nem hagyott szó nélkül.



Zinedine Zidane ugyan nem „melózott” annyit a gólja előtt, mint az ősi rivális argentin klasszisa, az az egy mozdulata azonban nemigen sikerülhetett volna tökéletesebbre a 2002-es BL-döntőn a Leverkusen ellen. A kommentátorok ezúttal sem némán szemlélték az eseményeket. Variációk egy témára. Döntsék el önök, melyik a jobb!





A sportriporterek egy ugyancsak figyelemre méltó csoportját az arab kommentátorok alkotják, akik sajátos módon követik az eseményeket. Ha valaki a Manchester United–Arsenal alábbi találkozóján elaludt volna, akkor Wayne Rooney góljánál biztosan felébredt, ha ezt az úriembert hallgatta.

Ez volt egyébként Rooney MU-mezben lőtt első bajnoki gólja, a „vörös ördögök” pedig ezzel a győzelemmel szakították meg az Arsenal 49 mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatát.



Maradva a keleti módinál, érdemes még megtekintenünk „Péter” Crouch szenzációs találatát, amely nem kevésbé szenzációs körítést kapott.



Mielőtt még bárki azt hinné, hogy hasonlóra csak a déli népek képviselői vetemednek, eláruljuk, hogy bizony a visszafogottabbnak ismert északi nációk között is akadnak, akik nem rejtik véka alá érzelmeiket egy-egy esetnél. Az Everton–Arsenal összecsapás az utolsó percig 0–0-ra állt, amikor jött Andy Johnson, s a riporter hangja egész magas tartományokat járt meg ezt követően. Egy apró technikai trükknek köszönhetően mindezt gyorsítva és lassítva is élvezhetjük.



Alan Rough és Ewen Cameron már gólt kiáltott a Skócia–Norvégia vb-selejtezőn (0–0), azonban csalódottan kellett tudomásul venniük, hogy Chris Iwelumónak sikerült kihagynia a kihagyhatatlant.



Hollandia, pipa, bódulat. Ezt a három dolgot együtt említve nem biztos, hogy mindenkinek egy nyári nap jut eszébe 1998-ból, pedig a németalföldi ország lakosságának jelentős részének okozott földöntúli boldogságot Dennis Bergkamp, amint pazar gólt lőtt a jobb felső sarokba Argentína ellen, amellyel a narancsmezesek 2–1-re megnyerték a franciaországi vb negyeddöntőjét. Még nagyobb élményben lehetett részük azoknak, akik Jack van Gelder rádióriporter közvetítését hallgatták eközben.



Egy-egy gólra sokféleképp lehet reagálni, néhány riporter nemes egyszerűséggel dalra fakad. Így tett az argentin Juan Manuel Pons is, miután Thierry Henry még Arsenal-játékosként megszerezte a háromból a második találatát a Liverpool ellen 4–2-re megnyert bajnokin.



Egy másik francia játékos, Mikael Silvestre is kihozta az énekest a riporterből. A védő ugyancsak a Liverpool ellen volt eredményes, ráadásul kétszer is. Íme a második gólja:



A labdarúgással kapcsolatos videókat zárja egy magyar gól, amely után egy ország ünnepelte Béla királyt. Gyanítjuk, Hajdú B. István sem bánná, ha ilyen okból kifolyólag liftezne a hangja a jövőben még jó néhányszor.



No de nem csak futballmeccseken produkálnak érdekes pillanatokat a találkozót közvetítők, hanem más sportágakban is. Ilyen például a kézilabda, nemegyszer ott is pokoli izgalmas hajrában dől el egy-egy mérkőzés. A Dánia–Izland vb-negyeddöntő pontosan beleillik ebbe a sorba, a 2007-es tornán ugyanis egy perc sem volt már hátra a hosszabbításból, amikor az izlandiak 41–40-re vezettek. Hiába, mert Dánia fordított, a riporterpáros pedig ordított.



Még ennél is kevesebb idő (2.1 másodperc) volt hátra 2004-ben a Los Angeles Lakers–Detroit NBA-nagydöntő második mérkőzéséből, amikor a Pistons 89–86-ra vezetett. Jött azonban Kobe Bryant, és elsüllyesztett egy hárompontost a vendégek gyűrűjében, hogy aztán a hosszabbításban a Lakers megnyerje a találkozót. Az már más kérdés, hogy végül a Detroit 4–1-re megnyerte a párharcot. A Kobe-tripla mindenesetre nem mindennapi reakciót váltott ki a spanyolajkú kommentátorból.



Eric Moussambani nevét a 2000-es olimpián az egész világ megismerte. Az Egyenlítői Guineából érkező fiú a 100 méteres gyorsúszás egyik előfutama után egy csapásra hőssé vált azzal, hogy nem fulladt bele a sydneyi uszoda medencéjébe. A majd’ kétperces drámát Knézy Jenő kommentálta, s ezzel a legendás riporter egy addig kevésbé ismert arcát is megismerhettük.



Az angolna becenevet kiérdemlő Moussambani úszása nem okozott túlzott izgalmakat (az életéért azért aggódtunk kicsit), a pekingi olimpia 400 méteres férfi gyorsúszásának döntője viszont annál többet. Az utolsó métereken a riporter olyan artikulálatlanul üvöltött, hogy néhány szavát nem is lehetett érteni.



A sort pedig zárja egy olyan videó, amelyen a 80-as évek végén, a 90-es évek elején elkövetett magyar riporteri bakik láthatók.