Szenzációhajhászat 2010-ből NS Online-módra

BOMBASZTIKUS ÁTIGAZOLÁSOK

Ha ez a cikk egy évvel ezelőtt születik, rendkívül könnyű helyzetben lett volna a szerző: a Real Madrid óriási bevásárlása toronymagasan vinné a pálmát Cristiano Ronaldóval, Kakával és a többi új „galaktikussal”. Persze ha az átigazolásokról van szó, a blancókról mindig lehet írni, bár érdekes módon ezúttal a spanyol klub egyik játékoseladásától volt hangos a sportvilág. A madridiak csapatkapitánya, a klub utóbbi másfél évtizedének egyik legmeghatározóbb futballistája távozott Raúl González Blanco személyében.

A Real szurkolóinak legnagyobb kedvence – aki a „királyi gárda” utánpótláscsapataiból verekedte be magát a legjobbak közé – a német Schalkéhoz igazolt, miután úgy érezte, hogy José Mourinho együttesében már nem kapna elég játéklehetőséget. A 33 éves Raúl hat bajnoki címet és három Bajnokok Ligája-diadalt ünnepelhetett a madridiakkal. A támadó ezenkívül kétszeres spanyol gólkirálynak vallhatja magát, ráadásul ő az együttes történetének legeredményesebb góllövője (323 találat 741 hivatalos mérkőzésen), így nem csoda, hogy a drukkerek fájó szívvel búcsúztak el a klub élő legendájától.

Ha már a Real Madridnál járunk, nem mehetünk el szó nélkül az érkezők mellett sem, de nem Ricardo Carvalhóra, Ángel di Maríára, Mesut Özilre vagy éppen Sami Khedirára gondolunk. Bár a mögöttünk hagyott hónapok alapján nagy erősítést jelentettek a blancóknak, a spanyol klub idei „galaktikus” igazolása José Mourinho volt, akit az Intertől csábítottak el. Bár meg lehetett jósolni, hogy a portugál szakember az összes trófea elhódítása után távozik Milánóból, a tréner klubváltása sokáig a spanyol sajtó legnagyobb szenzációjának számított.

Általában labdarúgásban – főleg Európában – zajlanak le a legnagyobb vihart kavaró transzferek, de persze más sportágakban is történtek érdekes játékosmozgások. Az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságban (NBA) a Miami Heat robbantott a nyáron, és a csapat ásza, Dwyane Wade megtartása mellett megszerezte Chris Bosht és LeBron Jamest is. Július 7-én derült ki, hogy Bosh a Miamiban folytatja, és már ezután a Wade, Bosh álomduóról cikkeztek a sportlapok, aztán egy nappal később még nagyobb vihart kavart, hogy James elhagyta a Cleveland Cavalierst, és csatlakozott a Heathez: ezzel összeállt a „nagy hármas”. A clevelandiek azonnal árulónak kiáltották ki Jamest, és olyanok is voltak, akik elégették a sztárjátékos nevét is magán viselő 23-as mezt. A Miamira az idényben természetesen kiemelt figyelem hárul: bár a trió kissé döcögősen kezdett, lassacskán kezd összeérni a csapat.

Magyarországon a labdarúgásban is felröppentek érdekes átigazolási pletykák a nyáron, s ha ezek beigazolódtak volna, s például Henrik Larsson a Videotonban folytatja, helyet kapott volna az év szenzációiról szóló összeállításunkban, így azonban más sportágból választottunk. A női kézilabda Bajnokok Ligája-győzelmet megcélzó Győri Audi ETO KC nem akármilyen „fogással” kezdte a 2010-es évet: februárban bejelentette, hogy szerződteti a Viborgtól távozó Katrine Lunde Haraldsent, a norvég válogatott kapusát. A győriek játékosa az átigazolása óta megnyerte hazájával az Európa-bajnokságot, amelyen a torna legjobb kapusának is megválasztották.

SZENZÁCIÓS SIKEREK

Bár a spanyol labdarúgó-válogatott a dél-afrikai világbajnokság egyik fő esélyese volt, a selección győzelme mindenképpen helyet érdemel a szenzációs sikerek között. A La Furia Roja – két esztendővel az Európa-bajnoki cím elhódítása után – kilencvenéves története során először ülhetett fel a világ futballtrónjára. Vicente del Bosque csapatának diadaláról, és a 2010-es vb eseményeiről néhány napja bővebben is olvashattak az NSO-n.

Ha már a futballnál tartunk, akkor szót érdemel az olasz Internazionale 2009–2010-es szezonban nyújtott teljesítménye is. A José Mourinho vezette milánói fekete-kékek nemcsak az olasz bajnokságot és az Olasz Kupát nyerték meg, hanem a Bajnokok Ligája-trófea elhódításával tripláztak, és az 1964-ben, illetve 1965-ben elért siker után a klub történetében harmadik alkalommal végeztek az első helyen a legrangosabb európai kupasorozatban. A portugál sikeredző távozását követően Rafa Benítez irányításával az olasz Szuperkupát és a klubvilágbajnokságot is megnyerték. Apró (?) szépséghiba, hogy az európai Szuperkupáért játszva alulmaradtak az Atlético Madriddal szemben, majd a Serie A-ban nem éppen remeklő csapat vezetőedzője és a klubvezetők között karácsonyra olyan feszült lett a hangulat, hogy a spanyol trénert menesztették, sőt azótA már az utódját is kinevezték Leonardo személyében.

Továbbra is maradjunk a labdarúgásnál! A Bajnokok Ligája említése után „egy szinttel lejjebb" folytatjuk. Az Európa-ligát az Atlético nyerte meg, de nem a spanyol klubról, hanem a döntőben alulmaradó angol Fulhamről ejtünk néhány szót. Az 1879-ben alapított klub története során először jutott be kontinentális kupafináléba, és bár a ráadásban kikapott a nagyszerű Diego Forlán vezette madridiaktól, így is fantasztikus sikert ért el.

Ebben pedig nagy szerepe volt az angol együttes magyar légiósának, Gera Zoltánnak is. Nélküle ugyanis nem sikerült volna a hatalmas bravúr a nyolcaddöntőben, amikor a Fulham kétgólos hátrányban vágott neki a Juventus elleni visszavágónak, és – a már legjobb 32 között, a Sahtar Doneck ellen is fontos gólt szerző – Gera duplájának is köszönhetően kiejtette az olasz sztárcsapatot. De ezzel nem volt vége a magyar középpályás remeklésének: az elődöntőben a Hamburg elleni visszavágón győztes, továbbjutást érő gólt szerzett 1–1-es állásnál (amellyel a német csapat lépett volna tovább).

Gera ezzel a Videoton (1985), illetve Rácz László (1986, Dinamo Kijev) után az első magyar futballista volt, aki döntőt játszott európai kupában, egyúttal légiósunk hat góllal zárt az Európa-ligában, éppen annyival, mint a Fulham első számú csatára, Bobby Zamora. Gera sokat köszönhet az Angliában a 2009–2010-es szezon legjobb menedzserének választott Roy Hodgsonnak is, aki megtalálta az együttesben a magyar válogatott játékoshoz leginkább passzoló helyet Zamora mögött.

A továbbiakban – kissé elfogultan – a magyar sikerekre fektetünk nagyobb hangsúlyt. Nagyszerűen sikerült a mieink számára a margitszigeti úszó Európa-bajnokság. Bár az éremtáblázaton a franciák, az oroszok és britek megelőztek bennünket, a magyar versenyzők nagy örömet szereztek a helyszínre kilátogató hazai szurkolóknak: összesen 13 medáliát gyűjtöttek, és ebből hatszor a dobogó legfelső fokára állhattak. Emellett négy ezüst- és három bronzérem volt a termés. Az Eb legsikeresebb magyar sportolója Hosszú Katinka lett, aki három aranyéremig jutott: 200 méter pillangón, 200 méter vegyesen és a magyar 4x200-as női gyorsváltóval (Mutina Ágnes, Dara Eszter és Verrasztó Evelyn oldalán) is nyert. Cseh László is kiválóan teljesített: 400 és 200 méter vegyesen is győzött, míg Gyurta Dániel 200 méter mellen lett aranyérmes.

De hogy ne csak az úszással foglalkozzunk: kajakosaink ezúttal is kitettek magukért, az év sportolónője címet is elnyerő Janics Natasa két számban is világbajnok lett. Ne feledkezzünk meg a rendre kiváló eredményeket elérő sportlövő Sidi Péterről sem, aki szintén vb-címet szerzett, de az Év-sportolója szavazáson csak a második lett a tornász Berki Krisztián mögött, aki négy Európa-bajnoki cím és két vb-ezüst után idén világbajnoki aranyat nyert lólengésben. Csak felsorolás szintjén: a magyar férfi vízilabda-válogatott hat év után újra megverte a szerbeket, Erdei Zsolt megnyerte az első meccsét az Egyesült Államokban, Babos Tímea és Fucsovics Márton pedig remekelt a junior teniszezők között.

A JÓSKIRÁLY, AKIT A SZURKOLÓK IMÁDTAK, A FOGADÓIRODÁK UTÁLTAK, PEDIG MÉG CSAK BESZÉLNI SEM TUDOTT

Már említettük, hogy a spanyol labdarúgó-válogatott történetének legnagyobb sikerét érte el a világbajnoki cím megszerzésével, mégsem ez volt a dél-afrikai torna legnagyobb szenzációja. Azt ugyanis mindenki tudta, hogy a selección a vb egyik legnagyobb esélyese, de arra kevesen gondoltak, hogy egy polip előre meg tudja majd „mondani", milyen eredményeket ér el a német válogatott a viadalon,és melyik csapat nyeri a finálét.

Aki egy kicsit is figyelemmel kísérte a vb-vel kapcsolatos híreket, már bizonyára kitalálta, hogy Paulról, a jóspolipról van szó, „aki” a Nationalelf mindegyik összecsapása előtt megtippelte, hogy Joachim Löw együttese megnyeri-e a mérkőzését. Eleinte csak néhány internetes oldal számolt be arról, hogy az oberhauseni tropikárium lakója helyesen jósolta meg a német válogatott meccseinek kimenetelét a csoportkörben (Paulnak két, az adott országok zászlóival ellátott urna közül kellett választania, amelyekben kedvenc csemegéjét helyezték el). A pszichopolip-őrület a kieséses szakaszban lett úrrá a futballrajongókon, akiket egyre jobban érdekeltek Paul hibátlan jóslatai, és volt olyan német televízió, amely élőben közvetítette a sztárállat jóslásait.

Az oberhauseni tropikárium mellett mások is busás haszonhoz jutottak Paulnak köszönhetően: sokan az octopus előrejelzéseinek megfelelően fogadtak, és nyertek így jelentős összegeket. Persze a fogadóirodák vezetői körében nem volt olyan népszerű az állat, és a spanyolok elleni vesztes elődöntő után Németországban is sok szurkoló legszívesebben jól átsütve látta volna viszont. Szegény Paul – talán a vb nagy izgalmai miatt – néhány hónappal a dél-afrikai torna után elpusztult, de drukkerek milliói emlékeznek rá a különféle róla mintázott relikviáknak köszönhetően. Az oberhauseni akvárium – marketingből igen jól felkészült – vezetői már gondoskodtak az utánpótlásról: Paul helyét egy fiatal polip, Paul II foglalta el nagy csinnadratta keretében. Kérdés persze, hogy „örökölte-e" elődje természetfeletti képességeit, vagy Paul egyszeri és utánozhatatlan fenomén volt.

SZENZÁCIÓS RANGADÓK, DE CSAK A HAZAI SZURKOLÓK EMLÉKEZNEK RÁJUK SZÍVESEN

Egy év alatt számtalan nagy rangadót rendeznek meg a különböző csapatsportokban szerte a világon. Mi most csak két őszi labdarúgó-mérkőzéssel foglalkozunk: az egyiket Budapesten, a másikat Barcelonában rendezték meg, és bár színvonalban nagy eltérés volt a két találkozó között, mindkettőt hatalmas várakozás előzte meg, mindkettőnek volt spanyol szereplője, és mindkettő a hazai együttes kiütéses sikerével ért véget.

Nem túl nehéz kitalálni, az Újpest–Ferencváros és a Barcelona–Real Madrid mérkőzésről van szó. Kezdjük az időben előbb játszottal, a Megyeri úton rendezett meccsel! A forgatókönyv jól ismert: Simon Krisztián vezetést szerzett a liláknak, majd Marek Heinz – a fradisták által vitatott körülmények között – piros lapot kapott, és az újpestiek a második félidőben kiütötték a széteső, a támadójátékot emberhátrányban sem feladó vendégeket. A kilencven perc során ráadásul még Jimmy Jump is megjelent. A hazai szurkolók pedig tomboltak örömükben az ősi rivális legyőzése miatt, és az újpestiek új nevet adtak a stadionújságjuknak, amelyet azóta 6–0-nak neveznek. A zöld-fehérek szurkolói az FTC székháza előtt kérték számon a csúfos eredményt Prukner Lászlón és játékosain, de szerencsére komolyabb incidens nem történt, bár a Szusza Ferenc Stadion hatalmas károkat szenvedett.

Spanyolországban és egész Európában óriási érdeklődéssel várták a Real Madrid és a Barcelona csúcsrangadóját, az el clásicót. A blancók szurkolói nagy reményekkel készültek a meccsre, mivel abban bíztak, hogy José Mourinho érkezésével négy elveszített rangadó után végre felülmúlhatják a katalánokat. Ehhez képest Josep Guardiola együttese olyan simán verte meg a „királyi gárdát", mintha mondjuk a Real Zaragoza ellen játszott volna. A gránátvörös-kékek szinte tökéletesen futballoztak a gyenge teljesítményt nyújtó fővárosiak ellen, és 5–0-ra győztek. A Camp Nouban természetesen a Barca volt a favorit, de ekkora kiütésre nagyon kevesen számítottak.

VILÁGRASZÓLÓ REKORDOK

Senki sem várta John Isnertől vagy Nicolas Mahut-től, hogy a wimbldeoni Grand Slam-torna főszereplői lesznek, a legtöbben mégis kettejük első fordulóban vívott mérkőzésére fognak emlékezni, ha a 2010-es viadalról lesz szó, nem pedig Rafael Nadal diadalára. Az amerikai és a francia teniszező történelmet írt: három napon keresztül tartott kettejük összecsapása, amelyet több mint tizenegy óra után Isner nyert meg 6:4, 3:6, 6:7, 7:6, 70:68-ra. „Igazságtalan, hogy egyikünknek veszítenie kellett. Óriási érzés, amit közösen véghezvittünk. Biztos vagyok benne, hogy ha legközelebb találkozunk, nem lesz 70:68" – mondta Isner az évszázad meccse után.

Az ebben a szezonban a holland labdarúgó-bajnokságban gyengélkedő Feyenoord kapcsán negatív rekordról számolhattunk be: a rotterdami klub októberben története legnagyobb vereségét szenvedte el a PSV elleni bajnokin. Az eindhoveniek 10−0-ra verték meg az emberhátrányba kerülő ellenfelet, Dzsudzsák Balázs két gólt vállalt a kiütésből. A Feyenoord az Eredivisie-ben korábban nem kapott ki hét gólnál nagyobb különbséggel és nem szedett be nyolc gólnál többet (annyit is csak egyszer, 1983-ban az Ajaxtól, egy 8–2-es vereség alkalmával). A nagy kudarc ellenére a klub vezetői már a mérkőzés másnapján megerősítették a posztján a csapat vezetőedzőjét, Mario Beent, aki azóta is a krízis leküzdésén fáradozik.