Kapitányválasztás után - a tőrözőknél még vívódnak

A sportközvéleményt jobban izgató kérdés az volt, vajon kardvívásban kié lesz a kapitányi poszt. Többféle változat merült fel, végül Kovács Tamás lett a befutó. Ő Somlai Bélával, a Vasas mesterével képzeli el a munkát, a másik verzióban az egykori olimpiai bajnok Pézsa Tibor – Kovácshoz hasonlóan korábban volt már szövetségi kapitány – a páston Szabó Bence munkájára számított volna.

A közelgő kvalifikációs versenyeken a kardcsapat olimpiai szereplése a tét, az együttes a tizedik helyről vág az évnek, az első öt közé kellene jutni. Az emberanyag adva van, Szilágyi Áron 4., Iliász Nikolász 14., Decsi Tamás 15., Nemcsik Zsolt 16., míg a legutóbbi magyar bajnokságot 2010 decemberében megnyerő Lontay Balázs a sikerével éppen azt akarta bizonyítani, hogy helye van a csapatban. A Vasasban Somlai Béla Szilágyi edzője, Nemcsiknek és Iliásznak pedig ugyanabban a klubban Szabó Bence – korábban szintén szövetségi kapitány – ad iskolát. A kétszeres olimpiai bajnok, 48 évével már erősen középkorú, mégis, Kovács és Somlai mellett fiatalnak számító Szabó egyébként azért nem lehet főnök, mert nincs megfelelő papírja...

Más kérdés, hogy ha valakit, őt elismerik a pástok világában, s noha régen rossz, ha asszó közben az eredeti taktikán sikertelenség okán változtatni kell, versenyzői múltja alapján adhat hasznos tanácsot.

Itt álljunk meg, tegyünk egy kis kitérőt, mi is történt az utóbbi években kardvívásban? Röviden: ez az a fegyvernem, amelyben a fizikai felkészültség a háttérbe szorítja a technikai képzettséget. Vagy ha úgy jobban tetszik, a „korszerű" kardvívásban a magyar vívókat évtizedekig jellemző technikai felkészültség kevesebbet ér.

De önkritikusabban szólva, elszaladt mellettünk a világ, s ugyan erről tudomást vettünk, az ellenszert még nem találtuk meg. Erősebben fogalmazva: nem biztos, hogy a kapitányi poszton tapasztalható körforgás a fejlődés mozgatórugója, ám az is igaz, hogy a fajsúlyos személyiség nem maradt körön kívül.

Kovács Tamás a keret összeállításakor elsősorban Szilágyira és Iliászra épít, melléjük keresi a megfelelő csapatembert, ebben az értelmezésben Nemcsikre kevésbé számít. Kovács a székfoglalójában tisztán és világosan fogalmaz, igaz, elődei is ezt tették, a férfi kardcsapat mégis hullámzó teljesítményt nyújtott. A jó hír, hogy a mostani helyzetből csak felfelé vezet út, a kevésbé jó, hogy ehhez rengeteget kell dolgozni.

A remek sportdiplomata, Kovács Tamás talán élete legnehezebb feladata előtt áll.