Golf: a csodás tini, aki előbb tudott győzni, mint sírni

„Elég jól ment a játék, és nagyon klassz, hogy mostantól ott a nevem ezen a trófeán – mondta Lydia Ko Christchurchben az Új-zélandi nemzetközi bajnokság megnyerése után, majd hozzátette: – Amikor Kanadában nyertem, egyáltalán nem sírtam, fogalmam sincs, hogy most meg miért... Nyilván ez a győzelem, mivel a hazám legnagyobb versenyén értem el, többet jelent számomra. Nem jellemző rám, hogy kimutassam az érzéseimet, most mégsem tudtam ellenállni..."

Azzal a bizonyos tavalyi, mosolygósan viselt kanadai győzelemmel lett Lydia a legnagyobb presztízsű női körverseny, az amerikai LPGA Tour legfiatalabb tornagyőztese (15 éves és négy hónapos volt akkor), most pedig 15 évesen, nyolc hónaposan és 17 naposan került be az európai Tour (LET) történelmébe legfiatalabb győztesként. Tavaly volt még egy profi diadala, a New South Wales Openen minden idők legfiatalabbjaként nyert profi versenyt – s bár ezt a korrekordot a kanadai Brooke Henderson ugyancsak az elmúlt évben megdöntötte, az első profi siker élménye nem veszett el.

Lydia szépen kereshetett volna ezekkel a győzelmekkel, kistafírozhatta volna magát támogatói szerződésekkel is, csakhogy neki határozott életútterve van, és abban az áll, hogy addig nem lesz profi – vagyis addig nem keres pénzt a golffal –, ameddig el nem végzi a középiskolát, és be nem iratkozik egy amerikai egyetemre. Természetesen a golfösztöndíjasairól híres Stanfordra, amely a példaképét, az anno szintén tiniszenzációként kezelt Michelle Wie-t vagy éppen Tiger Woodsot is útjára bocsátotta annak idején.

Szóval Lydia – aki Dél-Koreában született, de már Új-Zélandon nőtt fel és ötéves kora óta golfozik – példaképekre éhes tanárai nagy-nagy örömére egyelőre marad az aucklandi magániskola, a Pinehurst School szorgalmas tanulója, és az edzéseit – heti harminc óra – ugyanúgy Guy Wilson vezetésével végzi North Harbourban, ahogyan a kezdetektől mindig is.

„Új barátokat szerezni, élvezni a különböző életkorú emberek elleni versenyzést, kizárólag a játékra összpontosítani, és megelégedéssel figyelni, hogy a kemény munka kifizetődik" – bevallása szerint egyelőre ezek a fő céljai a golffal.

A profik persze jó, ha figyelnek. Lydia vezeti az amatőrök világranglistáját, és bár nem profi, abban a rangsorban is már a 30. legjobb a világon. Eddigi tizenkét profi tornáján három győzelem, két második hely – nem rossz. A hét végén Új-Zélandon a favoritok egyikeként indult, a győzelemért az utolsó lyukig harcolnia kellett, de sem ez, sem az nem jelentett számára nyomasztó lelki terhet.

A pályát körülálló szakemberek szerint olyan lenyűgöző összpontosítással és magabiztossággal játszott, ami a legjobb, legrutinosabb profiknak is dicsőségére válna.

S bár a versenyt a „világ végén" rendezték meg, Új-Zélandon eddig nem látott erősségű mezőny gyűlt össze – a legyőzött sokaságban ott volt a világranglista-18. Angela Stanford, a többszörös tornagyőztes holland Christel Boeljon és a svéd Maria Hjörth, valamint a korábbi brit világelső, Laura Davies is. Lydia büszke lehet a sikerére.

A HÉTVÉGE TOVÁBBI GYŐZTESEI. Az a ritka helyzet állt elő, hogy az amerikai és az európai férfi körversenyen egyaránt olyan golfozó nyert a hétvégén, aki egy héttel korábban a második helyen végzett. Sőt egyikük, az amerikai Brandt Snedeker azt megelőzően is behúzott egy második helyet – elsőre Tiger Woods, másodjára Phil Mickelson előzte meg. A tengerentúli golf két kimagasló egyénisége.

De hát lassan-lassan Snedekert is így jellemzik. A közelmúlt eredményei alapján megalapozottan: tavaly ősszel ő hódította el a 10 millió dolláros bónusszal járó trófeát, a 2012-es amerikai körverseny legjobb pontszerzőjének járó FedEx-kupát, és az elmúlt kilenc versenyén hatszor végzett az első háromban. A hét végi patinás Pebble Beach-i tornát meggyőző játékkal, Mickelson (2007) és Mark O'Meara (1997) 268 ütéses versenycsúcsának megdöntésével (267) nyerte meg. A 32 éves nashville-i golfozó ötödször nyert az amerikai körversenyen, egyéni csúcsként a negyedik helyre kapaszkodott fel a világranglistán, és minden adva van ahhoz, hogy az idén megnyerje a négy major torna valamelyikét.

Emlékezetes diadalt aratott Richard Sterne is: a négy nap során mindössze egy bogeyt vétő dél-afrikai golfozó 27 ütéssel teljesített az elvárt ütésszám alatt (pályacsúcs) és héttel előzte meg a második helyezett Charl Schwartzelt (versenycsúcs) Johannesburgban. A Joburg Opent másodszor megnyerő Sterne 2008 óta várt a hatodik EPGA-tornagyőzelmére – és azok után, hogy sérülés miatt majdnem két teljes évet kihagyni kényszerült, újra a világranglista első hatvan helyezettje között feszít.

TRÓFEA JÓTÉKONYKODÁSÉRT. A dél-koreai Kjung Dzsu Csoj kapja meg az idén az amerikai golfszakírók Charlie Bartlett-díját, amely a közösség szolgálatában aktív golfozók közül illet meg egyet évente. A 42 esztendős játékos – aki nyolc tornát nyert meg a legnagyobb presztízsű Touron, az amerikain – 2007-ben létrehozott alapítványán keresztül koreai gyerekeket és közösségeket támogat, de adományozott 90 000, illetve 200 000 dollárt az utóbbi évek amerikai hurrikánjai áldozatainak, továbbá 100 000 dollárral támogatta a 2011-es japán cunami pusztítása utáni újjáépítést.

HOL FOLYTATJÁK? Az amerikai férfi körversenyen a Northern Trust Opennel erre az esztendőre véget érnek a kaliforniai hetek. Az európai férfi Tour továbbra is Dél-Afrikában vendégeskedik, az európai női Tour Ausztráliában – az Ausztrál nemzetközi bajnokság egyben az amerikai LPGA Tour évnyitó versenye is lesz. Akcióban lesz tehát mind a négy nagy sorozat, az idén ez lesz az első ilyen hétvége.