Az egyéni olimpiai ezüstérmes, csapatvilágbajnok vívó az MTI-nek elmondta, hogy legutóbb éppen a tavalyi budapesti GP-n versenyzett, amelynekmáig ő az utolsó magyar győztese2008-ban aratott sikerével.máig ő az utolsó magyar győztese2008-ban aratott sikerével.
„Kétszer is meg tudtam nyerni ezt a viadalt, ezzel nem sokan büszkélkedhetnek. Jó emlékeim vannak, általában jól ment hazai közönség előtt” – mondta Nemcsik, aki 1986-ban tette meg az első lépéseket a páston Gerevich György irányításával.
Első jelentős sikerének az 1996-os junior-vb-aranyat tartja. Megjegyezte: pályafutása nyilván lehetett volna szebb, ám nincs benne tüske, mivel – mint emlékeztetett rá – hosszú éveken át a világ élmezőnyébe tartozott.
„Talán az egyéni aranyérem az, ami hiányozhat a gyűjteményből, hiszen olimpián, világ- és Európa-bajnokságon is az ezüstig jutottam. De nem érdekel, mi lett volna, ha… Így is életem legszebb élményei voltak azok a versenyek, csinálja utánam, aki tudja.”
Bár a közvélemény szerint az egyéni olimpiai ezüstérem a legértékesebb, ő a két csapat-világbajnoki aranyat is sokra tartja.
„A csapatversenyeket jobban szerettem. Az 1998-as vb-arany is nagy tett volt, ám újoncként akkor fel sem fogtam, mi történt velem. A 2007-es csapataranyhoz már többet hozzá tudtam tenni, no meg azt senki sem várta tőlünk, hiszen előtte a 13. helyen álltunk a világranglistán. A kvalifikációs vb-n az arannyal biztosítottuk a helyünket a pekingi olimpiára.”
Nemcsik Zsolt tavaly nyárig Olaszországban volt vívóedző, ám a biztosabb megélhetés miatt egy ismerőse ajánlatára Zürichbe költözött, és fitneszedzőként hasznosítja személyi edzői végzettségét.
„Jól érzem magam, de nem gondolom nyugdíjas állásnak ezt a munkát. Nem mondtam le arról, hogy a vívásban tevékenykedjek, Svájcban viszont csak párbajtőrvívás létezik. Jó lenne egyszer itthon edzősködni, hiszen ehhez értek a legjobban, ennek azonban ma még nem látom a realitását” – tette hozzá.