Az első repülés. Kinek félelem, kinek óriási öröm. A Los Angeles-i nyári speciális világjátékokra utazó magyar csapat tagjainak többsége már rutinos repülőnek számít, voltak azonban olyan, akik életük első levegőbe emelkedésére készültek kedd reggel a Liszt Ferenc repülőtéren. A búcsúzkodás és a beszállás után pedig eljött az életre szóló élmény, amelyet óriási kiáltozás és sikítás kísért.
Ahogy telt az idő, az izgalmat felváltották a kedélyes beszélgetések, kártyacsaták és a megnyugtató holland lemezlovasok fülbemászó zenéje, természetesen a saját zenelejátszókon átélve az élményt.
„Szilvi! Kérlek, lőj egy képet, de a szárny ne legyen benne, a Temze viszont igen!” – szólt az edzői ukáz a kollégának, aki készségesen vállalta a feladatot, és még a kép is jól sikerült. Csakúgy, mint az összes többi fotó, sőt, talán a mieink nem bánták volna, ha a gép még egy kicsit kering London belvárosa felett.
A londoni Heathrow repülőtéren a delegáció két részre oszlott. Az első csoport négy óra várakozás után, magyar idő szerint 15 órakor, míg a második 17 órakor indult a több mint tizenegy órás repülőútra, amelynek végállomása már a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér volt. Speciális olimpikonjaink magyar idő szerint szerdán, hajnali fél háromkor érkeztek meg az angyalok városába.