„Az osztálytársaim irigykedtek, hogy Puerto Ricóba mehetek, csakhogy nem luxusnyaralásról volt szó, egy lepukkant katonai táborban szállásoltak el minket. A tábor önköltséges része háromcsillagos hotelnek felelt meg, az amerikaiak és a kanadaiak ott szálltak meg, de ami nekünk, a szocializmusból érkező versenyzőknek jutott… Az asztaloknak és a székeknek csak a keretük volt meg, utóbbiakra le sem lehetett ülni, mert lyukas volt a közepük. A szobánkban olyan ventilátor lógott, amely időnként leereszkedett, majd visszaugrott, a versenyre elkísérő édesapám vállalta be, hogy az életveszélyes szerkezet alatti ágyon alszik, szerencsére túlélte. Az ételből pedig csak a konzerveket mertem megenni, ami kimerült a sárgabarackban és a kevés rizsben. Illetve egyszer banánhoz is jutottunk. Szegény édesapámat és egy másik felnőtt kísérőt küldtük el a legközelebbi városba, hogy hozzanak nekünk gyümölcsöt. Reggel indultak, harminc kilométert gyalogoltak a tűző napon, majd szénné égve, este néhány banánnal a kezükben tértek vissza. Mindössze annyit tudtak beszerezni.”
Ha kíváncsi arra, Lékó Péternek miért nincs érettségije, hogyan végződött egyetlen partija a feleségével, és miért nem kell neki GPS a kocsiban, lapozzon bele a Sportkrém pénteki számába!
TOVÁBBI TÉMÁK
– Vaskó Tamás állítja, teljesen megváltoztatta őt a kisfia
– Szabó Gábor emlékei a szombathelyi kapusokról
– Herr Orsolya már Spongya Bob-formájú tortát is tud sütni