Szabadidősportos problémák itthon és Dániában

Vágólapra másolva!

2015.10.16. 17:39

Címkék

A Pesti Vigadóban zajló TAFISA világkongresszus pénteki napjának délutáni programjából az „Élethosszig tartó sportolás” szekcióra voltunk kíváncsiak, amelyben Perényi Szilvia és Baráth Etele révén két magyar előadó is lehetőséget kapott a felszólalásra.

Perényi Szilva, a Debreceni Egyetem adjunktusa révén hazánk, mint egy, a téma szempontjából problémákkal küszködő európai ország szabadidősportja került fókuszba. A kutató előadásában rámutatott, hogy 2004 és 2012 között 59 százalékról 65-re nőtt a sport szempontjából inaktívnak nevezhetők száma hazánkban – vagyis Magyarországon csak a lakosság 35 százaléka sportol rendszeresen! Kutatásaikból kiderül, általánosan jellemző, hogy a fiatalon még sportolók 15-től 29 éves korig elhagyják a rendszeres testmozgást, miközben például a magyar emberek 70 százaléka néz szabadidejében televíziót, 50 százaléka pedig a számítógépet használja. (Az ugyanakkor egy téves hiedelem, hogy a számítógépes játékok szívják el a lakosságot a sporttól, mert csak a lakosság 5 százalékára jellemző, hogy a gépén játszik!)

KAJAK, KENU EGY ÉLETEN ÁT
A szekcióban lehetőséget kapott még John Shearer, a Nemzetközi Tollaslabda Szövetség fejlesztési menedzsere, aki amellett érvelt, hogy miért a tollaslabda a legmegfelelőbb választás a gyerekeknek, iskoláknak. Kiemelte, a tollaslabda mindenki számára űzhető, egyénileg és csapatban is, 3-tól 90 éves korig, szabadban és teremben is. A nemzetközi szövetség piramisrendszerű oktatásból, edzéstervekből, oktatóvideókból álló programot dolgozott ki, ami 94 országra – köztük hazánkra – terjed ki, és 17 nyelven 1200-nál is több oktatót képeznek, továbbá 200 ezernél is több felszerelést juttatnak el a gyerekeknek. Hank Csuo a Tajvani Nemzeti Egyetem professzora arról beszélt, hogy a kormány globális felmelegedés csökkenését célul kitűző programjával együtt miként népszerűsítették a gyaloglást és a biciklizést (hogy az emberek kiszálljanak az autókból). Kommunikációs módszereket mutatott be, amikkel mozgásra bírták az embereket, például járdára festett üzenetekről, hogy mennyit kell sétálni a ledolgozáshoz egy ebéd után, illetve ismertette a „U-bike-rendszert”, ami a budapesti Bubihoz hasonló, ám jóval kiterjedtebb és összekapcsolták egy internetes információs rendszerrel, így például a használó okostelefonja révén bármikor megtudhatja, melyik ponton jut a leggyorsabban kerékpárhoz. A szekciót Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke zárta, aki látványos képekkel szemléltetve mutatta be, milyen lehetőségei vannak a különböző „vízi járműveknek” a hétköznapi életben. Baráth kiemelte, a kajak, a kenu, a sárkányhajó vagy a kajakpóló folyamatosan olyan élményeket biztosítanak mindenkinek korra, nemre, akár fogyatékosságra tekintet nélkül, ami tökéletesen illeszkedik az életen át sportoló ember eszményéhez.

A prezentáció arra is rámutatott, hogy hiába vannak a magyar egyetemeken jó lehetőségek, nagyon kevés magyar egyetemi hallgató sportol aktívan, az viszont pozitívum, hogy az elmúlt években erősödtek bizonyos mozgási tevékenységek, amik ebből a szempontból „új sportokként” írhatók le, mint például a rollerezés, a joggingolás, a téli sportok közül a snowboard.

Az egyik pozitív jelenség a futásban megy végbe, 2000 óta ugyanis 500 százalékkal nőtt a rendszeresen futók száma, ami el nem vitathatóan összefüggésben van azzal is, hogy a Budapesti Maratoni népszerűsége is többszörösére nőtt, a futók száma 344 százalékkal emelkedett.

A nagy elismerést kiváltó előadásban elhangzott, hogy a sportnak talán mindennél nagyobb a közösségépítő ereje, a sport médiában való megjelenésével pedig kimutathatóan nő az aktív sportolók száma. Az adjunktus szerint akik fizikailag aktívak, azoknak a családtagjai is sokkal jobb eséllyel lesznek aktívak, ez pedig az ország egészségmegőrzése szempontjából is nemzeti érdek.

Érdekes volt, hogy a „magyar példa” után rögtön a „szabadidősportok fellegvárából” Dániából következett egy előadó. Preben Staun, a Dán Olimpiai Bizottság alelnöke 25–50–75 – Mozgás egész életen át címmel tartott prezentációt arról, ők milyen problémákkal küzdenek. A skandináv országban az olimpiai bizottság és az ország szabadidősportos szervezete szoros együttműködésben dolgozik, közös programokkal és rendezvényekkel. A fő célkitűzésük, hogy 2025-re a dánok 50 százaléka aktívan sportoljon klubokban (jelenleg 46 százalék a mutató), a kormány célja pedig, hogy a lakosság 75 százaléka aktív „szabadidősportos” legyen.

Elhangzott, hogy a programra 13.4 millió euró jut Dániában, és első hullámban a joggingra (15 ezer új embert vonnának be 2017-ig), a biciklizésre (25 ezer ez évig), a nemzeti sportnak számító tollaslabdára és kézilabdára (állítsák meg a csökkentést 2025-re!), illetve floorballra (30 ezer ember 2025-re) koncentrálnak, második hullámban pedig olyan sportok jönnének, mint a futball, a torna vagy az úszás.

Mivel foglalkozik a TAFISA? Miért nagy dobás a kongresszus? Miért jó ez Budapestnek, Magyarországnak? Olvassa el a témáról szóló cikkünket!