Triplázva és fenéken pattogva: lélegzetelállító trükkök a magyar ugrókötelestől

„Apu látott egy mozifilmet, amelyben ugróköteles lányok szerepeltek a játszótéren, ezután vetődött fel, hogy ki kellene próbálni – mondta a kezdetekről Bánhegyi Adrienn a Nemzeti Sport Online-nak. – Szüleim gyógypedagógusok, és az volt az eredeti céljuk a sportággal, hogy tanítványaiknak olyan eszközt biztosítsanak, amely viszonylag olcsó, könnyen elérhető, javítja a kondíciót és fejleszti a koordinációs, koncentrációs képességeket. Ebből iskolai klub alakult, amelyben a testvéremmel segédkeztünk. Ekkor kilencéves lehettem. Egyszerű szabadidős programként indult, de utána tudomást szereztünk róla, hogy működik Magyarországon szövetség is. Közös csapatban szerepeltünk, és két-három évvel később elmentünk egy versenyre, amelyen egy amerikai formáció is részt vett, ott kaptunk motivációt, hogy ebbe az irányba kellene elindulnunk.”

A kívülálló azt hiheti, könnyű csinálni, de nem így van. Ha össze kell hangolni a kéz- és lábmunkát, miközben néha magasabbra kell ugrani, az már jó kondíciót és koordinációt igényel. Ha valaki nagyobb ritmusban csak három percet végigugrál, már érezni fogja a hatását.

Kötélugrás mesterfokon: budapesti videója rövid idő alatt milliós nézettséget ért el

Tizenöt évig versenyszerűen ugrókötelezett, ezalatt háromszor nyert világbajnokságot és ötször Európa-bajnokságot. Többféle versenyszám van, és ezekre különböző módon kell készülni. Van gyorsasági, amelynél nagyon fontos a megfelelő állóképesség és a technika. A szabadon választott gyakorlatnál azon múlik a siker, mennyire tudja a csapat a koreográfiát úgy összerakni, hogy az megfelelő ritmusban legyen, összhangban a zenével, miközben kihasználják a rendelkezésre álló teret, valamint milyen technikai elemeket tartalmaz a produkció. Mindez napi négy-öt órás edzést igényel.

„A magyar válogatottal mind a mai napig tartunk gyorsasági világcsúcsot. Az egyéni rekordom sajnos néhány hete megdőlt, pedig nyolc évig élt. Triplázásban állítottam fel a dániai Eb-n, ami azt jelenti, hogy egy felugrás alatt háromszor vetjük át a kötelet, és ezt addig mérik, amíg valaki hibázik vagy el nem fárad. Én 330-ig jutottam, ez két évig a fiúk mezőnyében is világrekordnak számított, utána kicsit ők is felzárkóztak... Negyvennel döntötték meg, erősen gondolkodom rajta, hogy megpróbáljam-e visszaszerezni.”

Triplázás: szóljon, aki látja a kötelet

Más akrobatákkal összehasonlítva az ugrókötelesek kevésbé vannak kitéve sérülésveszélynek, leggyakoribb probléma az Achilles-ín-gyulladás, ezért nem mindegy, milyen talajon dolgoznak. Bánhegyinek speciális különedzésen nem kell részt vennie, elsősorban kondicionális tréningeket végez, fut és ha teheti, a saját súlyát használva erősít. Ehhez jönnek olyan kiegészítő elemek, mint a pilates vagy különböző nyújtó gyakorlatok.

A freestyle-os Szász Kittivel Berlinben készítettek közös videót

Tíz évvel ezelőtt került kapcsolatba a Cirque du Soleil társulattal, amelynek több műsorában is szerepelt, míg Kata, a testvére mind a mai napig járja velük a világot. Amióta abbahagyta a versenyzést, rengeteg helyre eljutott az ugrókötelezéssel, az egyik legkülönlegesebb élménye tavaly februárhoz köthető, amikor húgával együtt részt vett a riói karneválon. Sokféle közönséggel találkozott, és az a tapasztalata, hogy a déli emberek hamarabb oldódnak, ám a leggyorsabb reakciót egyértelműen a gyerekektől kapta. Folyamatosan gondolkozik az új trükkökön, de ha a kedvencéről kérdezzük, egyértelmű a választás.

„Szeretem, amikor trükk közben elengedem a kötél nyelét, és úgy pörgetem, hogy visszaérjen a kezembe. Ez nagyobb kihívást jelent, pontosan ki kell kísérletezni a mozdulatot.”

Brazíliában közös videót is forgattak a húgával, még a focilabda is előkerült

Egyik szívügye a Ropes for hopes program, amelynek keretében gyerekekkel ismertetik meg a kötélugrást, eszközzel és oktató videóval segítve őket. Testvére nemrég egy vietnami árvaházba is eljutott a program keretében. Az a tapasztalata, itthon is egyre inkább nyitottak rá, hogy az iskolákba is elvigyék az ugrókötelezést. Ami a további jövőbeli terveket illeti:

„A speciális nevelési igényű gyerekeknél bevált az ugrókötelezés, a tanulásban kitűzött célokat teljesítették. Ha Európa-szerte minél több iskolába sikerül eljuttatni a módszert, az egyben munkalehetőséget is jelent a hozzám hasonlóknak. A Belgiumban indult kutatás azt vizsgálja, milyen hatással van az izommunkára a profi ugrókötelezés, kíváncsian várom az eredményét. Fitneszterületen is sokat dolgozom, és azt látom, hogy az ugrókötél egyik órarendben sem szerepel, ezen szeretnék változtatni. Alakulóban van egy ügynökség, amellyel olyan fiatal tehetségeket karolnánk fel, akik a szórakoztatóiparban akarnak boldogulni. A cél, hogy a következő generációnak legyen lehetősége, mert az eddigieknek nem nagyon volt. Az ugrókötél nem tartozott a cirkuszi műsorszámok közé, hosszú az út, hogy valaki oda bekerüljön. Sok kapcsolatot szereztem az évek során, szeretném ezzel is a fiatalokat segíteni.”

A BÁNHEGYI ADRIENNEL KÉSZÜLT INTERJÚT KERESSÉK A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN – AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!

A német ZDF televízió élő műsorában több ezer néző előtt lépett fel