Sportlövőink számára megkezdődik a kvótavadászat

Fegyverek. Fegyverek mindenhol. Ehhez azért ne képzeljék hozzá a fülsiketítő ropogást, főleg ne a lőporszagot, mert az nincs. El lehet viselni a zajszintet, az érdeklődőknek pedig nem esik nehezükre órákon keresztül sétálgatni a selejtezőknek otthont adó Audi Aréna és az olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság fináléinak helyszínéül szolgáló Magvassy-sportcsarnok között. Persze csak ha nem akadnak el valahol, az aréna folyosói ugyanis tele vannak a nemzetközi fegyverkészítő-piac képviselőivel. A legtöbben a németek jöttek el, legalábbis az ő nyelvüket hallani a standok zöméből.

Egyik képviselőjük el is mondta, elsősorban nem azért vannak itt, hogy a versenyzők vásároljanak, sokkal inkább segítenek a sportolóknak, ha problémájuk akadna munkaeszközükkel, valamint promotálják a termékeiket. A fegyvergyártó bemutatta, melyik a legnépszerűbb puskájuk, amelyet fiataloktól felnőttekig bárki használhat, milyen gyorsan lehet vele tölteni, mi segíti elő a pontos lövést. És hogy fontos szerepe van a helyszínen tartózkodó szakembereknek, azt légpuskás Európa-bajnokunk, Miskolczi Julianna példája mutatta a legjobban, aki csütörtökön még Horváth Lea junior versenyzőt edzette, pénteken viszont már olimpiai kvótáért küzd a lőállásban.

„A puskámra szigetelőszalagokkal volt rögzítve körülbelül 700 gramm súly – engedett betekintést a kulisszák mögé a Komáromi VSE versenyzője –, ezt fixálnom kellett, mert ragasztott súlyom nem lehet, a gyártócsapat segített összerakni, hogy jó legyen, azt mondták, nem lesz vele gond. Eredetileg a régi puskámról a fixen rögzített súlyokat raktam át erre, de az nem volt jó, úgyhogy kicsit variáltunk vele az utolsó pillanatban, reméljük, nem zökkent majd ki.”

A győri színekben versenyző szegedi Sike Józsefet semmi sem hozta ki a sodrából, a férfi futócéllövők 40 lövéses vegyes számában a második helyen végzett, csapatban pedig Tasi Tamással és Boros Lászlóval kiegészülve bronzérmet ért el. Sikéről érdemes megemlíteni, hogy 1992 és 2000 között három olimpián vett részt, a '96-os atlantai játékokon negyedik lett, viszont a futócél 2008 óta nem szerepel az olimpia műsorán. 2004-ben azért nem jutott ki, mert hiába nyerte még épp itt Győrben az Eb-t, a kvalifikációs időszak már lezárult.

Ennél örömtelibb hír, hogy csütörtök este nagyon izgalmas, végletekig kiélezett csatában, a fináléba szétlövéssel bejutó Svájc ellen Hurai Viktória és Péni István megszerezte a magyar csapat második aranyérmét is! A most debütáló junior légpuska vegyes csapatviadal a lövések alatt folyamatosan dübörgő zenével, a szurkolók által teremtett remek hangulatban zajlott, és egészen biztosan lesz folytatása a későbbi világesemények során.

SIKE JÓZSEF: A VISSZAVONULÁS MÉG ODÉBB VAN

Az olimpiai negyedik futócéllövő, Sike József már kétezernégyben is versenyzett Győrben Eb-n. Akkor aranyérmet szerzett, most ezüstig és a csapattal bronzig jutott.

– Jó motiváció a hazai pálya?
– Nem könnyű hazai közegben versenyezni, de sokkal értékesebbnek érzi az ember, ha itt áll dobogóra. Rengeteg jó szándékú kérdés hangzik el, ami adott esetben zavaró lehet, ha ezeket sikerül elkerülni, van esély, hogy oda tudjak figyelni.

– Hogyan értékeli a csütörtököt? Maradt önben hiányérzet a végeredményt illetően?
– Ha azt mondják verseny előtt, hogy második leszek, kérdés nélkül aláírtam volna. Sportszakmai apróság, hogy kétszer is lőttem egy picike nyolcast, amely a 8.9-es vonalat éppen csak nem érte el, de ezen már felesleges bosszankodnom. Az elvárásom minimum 380 kör volt, az országos bajnokságot 386-tal nyertem meg, most 383 lett, ez ennyire volt elegendő. Boldog vagyok, ahogy a csapattal elért sikernek is örülök.

– Nem furcsa, hogy hiába versenyez remekül, a futócél már nem olimpiai szám, így a Rióba jutást nem tűzheti ki célként maga elé?
– Némi egészséges irigység van bennem azok iránt, akiknek lehetőségük van Rióba utazni, meg egy kis tüske is, mert a mai napig nem értjük, miért került le a műsorról a futócél. Ennek ellenére ugyanúgy szeretjük csinálni, és folyamatosan reménykedünk, hátha történik valami, és visszaveszik a szakágat az olimpia programjára, ennek egyfajta próbája a juniorok által kipróbált vegyes csapatverseny, amellyel a látványosság irányába tolják el a futócéllövést.

– Évtizedek óta benne van a sportágban, meddig folytatja?
– Egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést én is, hiszen én vagyok a legidősebb a mezőnyben. Két év múlva Budapesten lesz az Európa-bajnokság, már finoman szóltak, hogy eszembe se jusson addig abbahagyni... Amíg az egészségem rendben van, a család és a munkahely tolerálja az időbeosztásomat, és jól érzem magam a sportágban, addig csinálhatom.

RÖVID IDŐ ALATT VILÁGSZÍNVONALON

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) a csütörtöki versenynapon sem hagyta magára az Európa-bajnokság résztvevőit Győrben: Fábián László öttusázó olimpiai bajnok, a MOB sportigazgatója és az idei riói küldöttség vezetője ráadásul nem is laikusként nézelődött, hiszen az öttusa egyik száma éppen a lövészet.

„Tudom értékelni az eseményt, tisztában vagyok vele, hogy ezt a környezetet milyen nehéz volt megteremteni a szervezőknek – hangsúlyozta Fábián. – A sportlövőszövetséget dicséri, hogy nagyon rövid idő alatt világszínvonalon alakították ki a sportlövőverseny területét, múlt pénteken ugyanis még kézilabda Bajnokok Ligája-meccset játszott az Audi Arénában a Győri ETO.”

A sportvezető öttusázó-karrierje során a lövészet ugyanolyan fontos szám volt, mint bármely másik, és mivel szeretett versenyezni, nem okozott neki nehézséget egyik sem.

„A lövészet az idegek csatája, míg mondjuk az úszásnál és a futásnál a fizikai képességek dominálnak, a vívásban pedig vegyesen. Nálam egyébként mindig vízválasztó volt a pisztoly, tehát pontosan fel tudom mérni, mire elég egy 8.8 vagy éppen egy 10.7 pontos kísérlet az adott pillanatban” – taglalta Fábián.